Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-28
10 Borús május elseje Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2007. április 29. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Ez olvasható azon a zsebórán, amely az 1860as években ké szült abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) Londonban meghírdette követelését a nyolcórás munkaidőért T. U. C. Története 18681968 A miniszterelnökség május elsején ünnepelni hívja a pestieket a Városligetbe, állítása szerint azért, mert ez a nap az Európai Unióhoz való csatlakozásunk ünnepe. 1949 és 1988 között a Szent Istvánnapot "az alkotmány ünnepének" hívta a rendszer. Az álkommunista rendszer le akarta tagadni az arisztokratikus múltat. A félliberális kapitali zmus le akarja tagadni a proletár jelent. Az 1945 előtti tőkés rendszer nem tagadhatta le a munkásosztály létezését, csak méltatlannak nyilvánította az ország vezetésére - mint nemzetidegent. Az 1948 és 1989 közötti egyenlősítőfejlesztőmodernizálóterve ző államkapitalizmus egy darabig emlegette a munkásosztályt, amelyről azt füllentette, hogy uralkodó osztály. A valódi uralkodó osztály annyira félt az ellene '56ban föllázadt, névleges "uralkodó osztálytól", hogy megpróbálta szociális és bérkedvezményekk el csillapítani. A késő Kádárkori magyarországi nyilvánosságból - a lengyelországi munkáslázadás után - eltűnt a munkásosztály, helyette "a progresszió szubjektuma" (a haladó folyamatok főszereplője) "a reform" lett, a rendszer ideológiája hirtelen megt elt liberális és nacionalista tartalmakkal. Ekkor kezdődött a magyarországi proletariátus láthatatlansága. A piac történetileg példátlan elsőbbségére támaszkodó újkapitalizmus elérte az osztályháborúban, hogy a lakosság relatív többségét alkotó proletari átust - a fokozódó kizsákmányolás mellett - kitaszítsák a szimbolikus térből (így pl. a médiákból), és csak "a gazdaság" álnéven emlegessék. Köztudomású, hogy Magyarország nemzeti jövedelmének döntő hányada az ipari exportból származik. Vajon ki állítja ez t elő? Rejtély. A munkások persze ma valóban nem olyanok, mint ahogyan a közkeletű mitológiában szerepelnek, a szociofotókon, Derkovits képein, Kassák írásaiban. Edward P. Thompson, a nagy angol marxista történész írja egy helyütt, hogy próbára teszi a z ember szemantikai - a szavak jelentésére vonatkozó - türelmét, ha "burzsoáziáról" olvas a tizenhetediktizennyolcadik századi brit történelem összefüggésében, hiszen az akkori tőkések jelentősebb része vidéki földbirtokos volt. Történeti képzeletünk a "p olgárság" képzetét a városhoz, különösen a nagyvároshoz (Párizshoz!) köti. A lényeges strukturális értelemben ez nem sokat számít - a tőke szerepe a meghatározó , ám szellemi stratégiának hatástalan. Hasonlóképpen: a "proletariátus" emlegetése próbára t eszi a globális kapitalizmus értelmiségének "szemantikai türelmét". Azok, akik még rendelkeznek az absztrakció képességével, persze beláthatják, hogy a termelőeszközöktől elválasztott, árutermelő bérmunkások: proletárok, akkor is, ha a régimódi, hatalmas i pari üzemek száma csökkent, de tény, hogy a megszilárdult történeti képzet, amely tarkább a marxi filozófia és politikai gazdaságtan meghatározásánál, egyebeket is tartalmaz. Jelesül: politikai és kulturális vonásokat. A "proletariátus" fogalmán (intuitíva n és pontatlanul) az osztályharcban aktív, kezdeményező részt vállaló, áldozatkész, közösségi szellemű, szervezett és szocialista, nagyüzemi munkásságot volt szokás érteni, amelynek társadalmi létformája "a tömeg", lakóhelye és privát tere ("habitat") a mu nkásnegyed (Csepel, Wedding, Billancourt, Presznya, Whitechapel, Lower East Side), magaskultúrája a munkásotthon, a forradalmi szeminárium, a szavalókórus, a marxista mozgalmi sajtó és "a párt". Ez a huszadik század munkásosztálya: sok tekintetben dicső mú lt, de múlt. Ellentét van tehát történeti intuíciónk, történeti képzetünk és okadatolt tudományos fölismerésünk között (ami részben magyarázza azt is, hogy a marxizmus ma - újra - elismert, nagyon is virágzó tudományos műfaj vagy diszciplína, ám semmikép pen nem világnézete a tőkés rendszerrel szemben ellenzékben lévő, bármennyire is balos mozgalmaknak).
