Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-14
6 legitimitását. Gesztusának hátránya az lenne, hogy elveszítené felügyeletét a ti tkosszolgálatok fölött, és beindulnának a vizsgálatok az úgynevezett Flottaügyben, ebben azzal vádolják, hogy közlekedési miniszterként ócskavasáron elkótyavetyélte a román kereskedelmi hajóflottát. vissza Kiutasítaná Belgr ád a német nagykövetet Magyar Hírlap 2007. április 14. Szerbia élesen tiltakozik a berlini kormánynál a német nagykövet kijelentése miatt, amelyben az Ahtisaariterv elutasításának következményeire figyelmeztetett. A belgrádi kormány erélyes hangú tiltakozó jegyzéket intézett Berlinhez, amiért a nagykövet "durván megkérdőjelezte az ország nemzetközileg elismert határait", több vezető politikus pedig azt követeli, hogy Andreas Zobelt haladéktalanul nyilvánítsák nemkívánatos személynek, és utasítsák k i az országból. Zobelnek azt róják fel, hogy egy vitafórumon figyelmeztetett: "Ha Belgrád kitart érvelése mellett, hogy Koszovó mindig is Szerbiához tartozott, akkor ilyen logika alapján a magyarok is visszakövetelhetnék a Vajdaságot. A különben történész végzettségű diplomata közben elnézést kért, és azt mondta: semmiképpen sem gondolja azt, hogy Magyarországnak történelmi pretenziói lennének a Vajdaság iránt, vagy hogy Budapest ilyen igényt kívánna támasztani. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a botrány kapcsán rámutatott: Belgrádnak semmi haszna sincs abból, hogy a nemzetközi jogra hivatkozik Koszovó ügyében, mert Koszovó státusa nem az egyedüli precedens a nemzetközi jog történetében. Ilyen eset volt a trianoni szerződés is az első vilá gháború után. A Beta hírügynökségnek nyilatkozó magyar politikus azt mondta, megérti a területvesztés miatti szerb traumát, de hozzáfűzte: "Ha kitartóan azt állítják, hogy egy ország nem veszítheti el területét, akkor Európa üljön tárgyalóasztalhoz, és viz sgálja felül a trianoni szerződést is." vissza Visszaköszön az ukrán múlt Magyar Hírlap 2007. április 15. Szerző: Kun Miklós, történész A világ nem igazán érti a Kijevből érkező híreket. Mennyivel világosabbnak látszott mindaz, ami 2004 fagyos telén történt! Akkor a 47 milliós ország keleti és délkeleti régióiban népszerű Moszkvabarát posztkommunista nómenklatúra választási csalásai ellen tiltakozó, narancsszínbe öltözött emberek Kijev főterén, a Majdanon szabadságot és igazi függetlenséget követeltek. Az euforikus tömeg a szovjethatalom évtizedeiben betiltott ukrán himnuszt énekelte, az 1940es évek nemzeti partizánháborújának nótáit és gyönyörű ősi kozák dalokat, míg végül elérte, hogy Ukrajnában megrendezzék az elnökv álasztás "harmadik fordulóját", amelyen Viktor Juscsenko, a népének EU- és NATOtagságot ígérő egykori sikeres bankelnök legyőzte a Kremlből "kézivezérelt" ellenfelét, Viktor Janukovicsot. Rendszer- vagy elitváltás A diadal boldog éjszakáján a győztes megígérte, hogy felderítteti a durva választási csalásokat, a távozó garnitúrához köthető politikai gyilkosságokat és a súlyos privatizációs botrányokat. Ebből azonban vajmi kevés valósult meg. A dollármilliomossá vált tolvajok, a gyilkosságok megrendelői egérutat nyertek. Némelyikük egyszerűen átállt Juscsenko táborába, mások a legutóbbi parlamenti választásokon szivárogtak vissza a hatalomba. A nemzeti vagyon lenyúlása pedig éppoly durván folytatódik, mint azelőtt – legfeljebb más kezében van a tortát sze letelő kés. Röviddel az új elnök színpompás beiktatása után így kerülhetett Viktor Vekszelberg Kreml közeli orosz oligarcha (rajta keresztül pedig nyilvánvalóan az orosz állam) ellenőrzése alá a hadiiparban oly fontos nikkelt előállító, hatalmas ukrajnai g yár. Erről Juscsenko nyári rezidenciáján egy csöndes vasárnapi ebéd alkalmával született meg a döntés. Az osztozkodás körüli anomáliáknak óriási szerepük volt abban, hogy a "narancsos" táborban röviddel a győzelem után feltűntek a kévebomlás első jelei. Ez már 2005ben világossá vált, amikor kénytelenkelletlen távozott a miniszterelnöki székből Juscsenko győzelmének igazi motorja, az attraktív, pengeéles eszű Julija Timosenko, Ukrajna – főleg a nyugati régiók – egyik legnépszerűbb politikusa.
