Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-09
19 szerzői azt is leszögezik, hogy ha nem sikerül az autonómia megvalósítá sáról, támogatásáról megegyezni egy „nemzeti minimum”ban, Magyarország nem képviselheti hatékonyan a határon túli magyarok érdekeit. A dokumentum egyébként annak a mintegy 4050 tanulmánynak az egyike, amelyek elkészítésére a magyar Külügyminisztérium a témák elismert szakértőit kérte fel. E dolgozatok közül néhányat már közvitára bocsátottak a HVG hetilap honlapján (http:// hvg.hu/kulugy.aspx). Göncz Kinga külügyminiszter beköszöntőjében úgy vélte, szükség van a külpolitikai stratégia újrafogalmazására, mert az utóbbi években gyökeresen átalakult Magyarország helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Budapesten még Antall József kormányzása idején fogalmazták meg a magyar külpolitikai stratégiát. Ennek három pillére az euroatlanti integráci ó, a jószomszédi kapcsolatok ápolása és a határon túli magyarok támogatását magában foglaló nemzetpolitika volt. E három cél - legalábbis a kijelentések szintjén - azonos súllyal volt jelen az elmúlt 17 év magyar külpolitikájában. Autonómiaelőrejelzés Az ENKI autonómiatanulmányának szerzői valószínűsítik, hogy a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeinek az autonómia elérése lesz a legfontosabb cél az elkövetkező egykét évtizedben. „Az eddigi tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a magyar állam a gyakorlatban nem mozdította elő az autonómiaügyet” – áll a tanulmányban. A szerzők megállapítják, a kisebbségi autonómiatörekvések nem számíthatnak támogatásra az EU részéről, ezért az autonómia kérdésében Magyarországnak is szűk a mozgástere. Ezért a magyar államnak hosszú távon a kisebbségi kérdés háttérbe szorulására kell felkészülnie. „Az EU biztonságpolitikai szemléletét felváltja a multikulturális nézőpont. A helyi feszültségeket elhomályosítja majd a bevándorlók kérd ése, az kerül majd a figyelem központjába” – áll a dolgozatban. Éppen ezért az EUn belüli regionalizmust, regionális együttműködést kell erősíteni, amelynek keretében a határon túli magyarok – lehetőség szerint – megteremthetik autonómiájukat, egy jól műk ödő önkormányzatisággal. Középtávú célként a Magyarországgal szomszédos államok demokratizálódásának elősegítését, a hatalom decentralizációját, a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetését jelölik meg. Ez elősegítheti a magyar közösségeket abban, hogy ők hozzanak döntéseket az őket érintő kérdésekben. Egy másik – a nemzeti identitás megőrzésének, megújításának az intézményrendszerét számba vevő – tanulmányban az ENKI szakértői megállapítják, elavult a szülőföldön maradás doktrínája. „A megsegítő támog atáspolitika helyett kétoldalú együttműködésre, a magyar – magyar viszonyok depolitizálására, a határon túli magyar intézmények modernizálására, a regionális fejlesztések uniós támogatására, a munkaerőpiaci pozíciók Kárpátmedencei javítására van szükség” – áll a dolgozatban. A közoktatásban a környezetével jó kapcsolatokat fenntartó, autonóm, magas szakmai értéket képviselő intézményrendszer fenntartását, működtetését tekintik célnak. Fontos szerepet szánnak ugyanakkor az írott és elektronikus sajtónak is az identitás megőrzésében. Ellentmondásos szomszédság A szomszédságpolitikáról Deák András György külpolitikai szakértő írt tanulmányt a minisztérium felkérésére. A szakértő megállapítja, hogy a magyar külpolitika ellentmondásos helyzetbe került Románi ával kapcsolatban, mert úgy kellene „veterán EUtagállamként” megnyilvánulnia, hogy közben a régi és új tagállamok közti megkülönböztetést elutasítja. A szerző szinte biztosnak tekinti, hogy Románia EUcsatlakozásával a bukaresti normakövetési kényszer f ellazul, ez pedig csökkenti a magyar nyomásgyakorlási képességet. A magyar nemzetpolitikai célok elérésének esélyeit rontó tényezőként veszi számba, hogy a csatlakozási folyamatban Románia leginkább a kisebbségvédelem terén tudott eredményeket felmutatni. „Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása azt mutatta az EU felé, hogy Romániában – apróbb ügyektől eltekintve – a kisebbségi kérdés rendezett” – állapítja meg a szerző. Hozzáteszi, Magyarország ennek ellenére sem tekinthet el attól, hogy a romániai magyarok csak mérsékelten elégedettek a román állam kisebbségpolitikai
