Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-08
25 Régióként – talán. Ám az egy egészen más beszéd. Nagy Ferenc szabadkai főkonzul levele Kókai Péternek, a Magyar Szó című napilap főszerkesztőjének Magyar Szó 2007.03.08. Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Magyar Szó 2007. március 1i, csütörtöki száma, a harmadik oldalon, Ki a „nem magyar” címmel írást közöl Both Mihály aláírás ával. Tekintettel arra, hogy a cikk egyik része a szabadkai Magyar Főkonzulátus munkájáról valótlan és sértő általánosításokat közöl, kérem, hogy a főkonzulátus alábbi reagálását mihamarabb, azonos helyen szíveskedjen közölni a lap hasábjain. „A cikk szer zője, Both Mihály úr írásában azt állítja, hogy a hullámszerűen érkező panaszok szerint a főkonzulátuson a tisztviselők úgy beszélnek az emberekkel, mint tót a bocskorával, a hatályos törvények értelmében a kilencvennapos vízumot nem kapják meg az ügyfelek . A helyi alkalmazottakra célozva érthetőnek tartja a modortalanságot, mert őket a főkonzulátus innen, a Balkánról verbuválta. Első felindult reagálásomként felhívtam telefonon a cikk szerzőjét, hogy megtudakoljam, mikor járt legutóbb a szabadkai főkonzul átuson, honnan származnak tapasztalatai, amelyre vádjait építette. Nos, a Magyar Szó zentai szerkesztőségében dolgozó szerző 56 éve nem járt Szabadkán, s információit hallomásból szerezte, de a konkrét panaszosokat megnevezni nem akarta. Javaslatomat, hog y látogasson meg, s a helyszínen tájékozódjon a vízumkiadás körülményeiről, nem fogadta el. Nem zárkózott el viszont az elől, hogy közelgő zentai látogatásom során felkeressem, s szemtől szembe, kölcsönösen kifejtsük a témával kapcsolatos véleményünket. A szabadkai Magyar Főkonzulátus a világban működő magyar külképviseletek közül a legtöbb vízumot adja ki. 2004ben 140 ezer, 2005en 120 ezer, 2006ban 130 ezer vízumot adtak ki munkatársaim Szabadkán. Ezek igen nagy számok. Sok fegyelmezett munka és nagy e rőfeszítés van mögötte. A vízumkényszer nem úri passzió, uniós tagságunk és a közelgő schengeni csatlakozásunk erre kötelezi Magyarországot. Azonban ügyfeleink iránti nagy empátiával, segíteni akarással, tisztességgel igyekszünk megoldani ezt a népszerűtle n feladatot. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy megismerjük az ügyfelek véleményét, s ha kell, javítsuk munkánkat. A főkonzulátus honlapján magyar és szerb nyelven olvasható többek között az a felmérés is, amely az ügyfelek munkánkról alkotott 2006. II. f élévi véleményét tartalmazza. (www.mfa.gov.hu/cons/subotica) Munkatársaimmal az ügyfélfogadás után, s a hétvégeken rendszeresen járjuk Vajdaság településeit, lakossági fórumokon, különböző rendezvényeken veszünk részt annak érdekében is, hogy segítsük ügy feleink eligazodását a vízumügyekben. A szórványban, a Szabadkától távol eső településeken is szervezünk kihelyezett konzuli fogadóórát azért, hogy az idős, beteg ügyfeleknek is segíthessünk, s ne kelljen Szabadkára utazniuk. Azt szoktuk meg Vajdaságban, h ogy az egyenes beszédet becsülik az emberek. Mi is ezt követjük a konzuli munkában. Minden ügyfelünk szemébe tudunk nézni akkor is, ha feladatunk néha népszerűtlen. Tény, hogy a jogszabály a „C” rövid időtartamú vízumok esetében félévente maximálisan kile ncven napos magyarországi tartózkodást tesz lehetővé (de nem kötelezővé), amely egyéves vízum esetében évi 180 napot jelent. Tapasztalatunk az, hogy az ügyfelek döntő része nem igényel ennyi napot, vagy aki kilencven napot kért és kapott, azt nem tudja kih asználni. A napok számának megítélésekor az ügyfél kérését, igényét, utazási szokásait vesszük figyelembe, és azt, hogy például egy turistacélú vízumkérelem esetén tudjae fedezni az általa igényelt időtartamú magyarországi tartózkodás költségeit. A cikk szerzője általában vádol, leminősít, de sajnos, személyesen nem kíván meggyőződni, hogyan is folyik a vízumkiadás, s a tényfeltáró egyenes, konkrét kutatómunkát nem vállalja. Számoljon el önmagának szakmai lelkiismeretével. Fájdalmasan sértőnek és megalap ozatlannak tartom, s visszautasítom, hogy Both úr a főkonzulátus magyar nemzetiségű helyi alkalmazottait balkáni modortalansággal vádolja. A továbbiakban a szerzővel nem kívánunk a lap hasábjain dialógust folytatni. Meglepett egyebek iránt, hogy a vízumü gyekben korrekt módon tájékoztató Magyar Szó helyt adott az írásnak. Ezúton is köszönjük ügyfeleinknek azt a sok szeretetet és barátságot, mellyel megtisztelik a főkonzulátus munkatársait. Ezt a magunk részéről továbbra is lelkiismeretes, szakszerű és tis ztességes munkával szeretnénk megszolgálni.” Szabadka, 2007. március 2. Tisztelettel: Nagy Ferenc
