Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-08
12 Barátja, Szabó Csaba egy budapesti elektronikai vállalkozás helyi képviselője. Havonta ötmilliót visz haza, kereken harmadannyit, mint anyaországi kollégája. Ő nem látja ennyire s ötéten a helyzetet, bár azt elismerte, a föld után mostantól évente fizetendő hektáronkénti nyolcszázezer lejes – hathétezer forintos – adó megint csak arra jó, hogy a határ végképp idegenek kezébe kerüljön. A terhet az idősek nem bírják, így jobb híján d obra verik birtokukat, nyomott áron. A vásárlók tőkeerős cégek, amelyekről beszélgetőtársaink szerint rendre kiderül, hogy befolyásos politikusok és gazdasági potentátok – magyarok és románok egyaránt – állnak mögöttük. A fiúk úgy vélik, a sápot kéthárom év múlva megszüntetik, s behozzák a magyarországihoz hasonló terület alapú támogatást – amivel ismét nem a kisember fog jól járni. Elmenni egyébként nem nagyon akarnak: otthoni munkán törik a fejüket: ezért is iratkoztak be tizenötmillió lejért az egyetemr e, pénzügy szakra. Ez a jelen – mondták – , s bizonytalan, mit hoz a jövő. Kreatív vállalkozóké a jövő Nagyszalonta egyik legjelentősebb vállalkozója Karancsi Sándor. Egy gazdagon felszerelt ABC és egy kiválóan berendezett szórakozóhely gazdája. Negyven hat embernek ad munkát. A csatlakozást igyekszik kihasználni: reménykedik a fokozatosan felpörgő gazdaságban, bár sejti, ha megjelennek a multik, a boltnak befellegzik. A Lidl egyébként már vett egy telket Nagyszalontán, s a Tescót, valamint az Auchant is emlegetik a helyiek. De Karancsi tudja, mire a nagy láncok ideérnek, valami újba kezd, ami biztos kenyeret nyújt neki és beosztottainak. Románok és magyarok is dolgoznak nála, mint mondta, soha nem nézi a nemzetiséget, csak a szaktudást. Nem mellékesen hoz zátette, a belépésről szólva képtelen szabadulni a gondolattól, hogy az EUnak valójában csak a piacra fájt a foga, mert Románia még messze nincs felkészülve a tagságra. Szabó Gábor egy hatvan embert foglalkoztató fémipari vállalkozás tulajdonosa. Saját tervezésű kovácsoltvas kerítéseinek híre még Budapestre is eljutott. A cég a hazai árakhoz képest fél áron dolgozik: a magyar fővárosba tavaly nyáron például mindössze nyolcszázötvenezer forintért – százötmillió lejért – szállítottak le és szereltek fel eg y huszonkét méter hosszú példányt. A vételárból még arra is futotta, hogy hétmillió lejjel "megkönnyítsék" a határátkelést. A cégvezető az uniós csatlakozástól még több magyar megrendelést remél. Hídfőállást akar nyitni Magyarországon, bemutatná a teljes k ínálatát. Elköszönés előtt tisztázta: szülőföldjéről elmenni semmiképp sem szeretne, egyetlen bánata, hogy nem fiatalabb tíz évvel. Béke a határon Gyulán a román és magyar határőrök nagyon előzékenyek. Nincsenek szigorú tekintetek, kiabálás, feszültség . A vámosok néhány próbálkozónak elmagyarázzák: a csatlakozás után sem vihetnek be személyenként egy karton cigarettánál többet. De ezt is roppant udvariasan teszik. Béke van. Elvégre két EUország határán vagyunk. vissza MHösszeállítás Demonstráció a sportpályáért dunatv.hu, • 2007. január 7. 18:37 | Utolsó frissítés: 18:37 A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében tovább folytatódik a békés tünteté ssorozat a Lórántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának visszaszerzéséért. A NagyváradOlaszi templomban megtartott istentisztelet után a hívek átvonultak a Gimnázium lezárt sportpályájához. Csatlakozunk vagy csalatkozunk? Ne csak szavakban legyünk Euró paiak. Ehhez hasonló feliratokat akasztottak a Lórántffy Gimnázium egykori sportpályájának két éve lezárt ajtajára. A hallgatás mindig a tettest bátorítja. Az Uniós tagság minőséget jelent, azt szeretnénk, hogy a reformátusok, katolikusok, ortodoxok valódi értékközösségben legyenek együtt - hangsúlyozta a demonstráción Tőkés László királyhágómelléki református püspök. Az egyházkerület az elmúlt időszakban jogorvoslásért fordult a román világi és egyházi hatóságokhoz, de megoldás nem született az ügyben.
