Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-04
18 gáncsoskodásban is része van)? Az 1872ben alakult kolozsvári magyar egyetemnek ehhez három évtizedre volt szüksége, az 1920ban alakult románnak, sok szak esetében, ez máig sem s ikerült. Ugyanő Borbély Tamás önmagát minősítő írását szóra sem méltatta. Fölöttébb sajnálatos, hogy az erdélyi, a romániai magyarság fennmaradásához életbevágóan szükséges önálló állami magyar egyetem újraindításának ilyenolyan okokra hivatkozó ellenzői még mindig nem jöttek rá arra, hogy akaratlanul – de lehet, hogy szándékosan – , nem tesznek egyebet, mint a hatalom Bolyaiellenes álláspontját támogatják. Végezetül a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor befejezésekor Tőkés László reformátu s püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra kérte Orbán Viktort, a Fideszt, hogy próbáljon odahatni: a soron következő románmagyar közös kormányülésen tűzzék napirendre a Bolyai Egyetem kérdését. Orbán Viktor biztosította Tőkés Lászlót, hogy a Fidesz ezután is támogatja ezt az ügyet, és mindent megtesz érte az Európai Néppártban is. Szerinte van rá lehetőség, hogy ennek ügyét az államközi kapcsolatok szintjére emeljék. vissza Európa tigrise Kapu 2006. sze ptember Szerző: Skrivanek Dániel Ez idáig egy országot akkor szoktak „letigrisezni” tollforgatók és elemzők, ha gazdasági mutatói alapján erre rászolgált. E megtisztelő cím elnyerésének alapvető kritériuma a „nagymacskaugrásszerűen” nekilóduló gazdaság, amely aztán kellő ideig dinamikusan fejlődik, vagy másképpen: dübörög. Hogy aztán a GDP évi sok százalékos bővülése mennyire tükröződik az általános jóléten és megelégedettségen, az inkább egy másik tanulmány témája lehetne. Mindenesetre tény és való, hog y Szlovákia, e korántsem természetes körülmények között létrejött ország megérdemelten büszkélkedhet a középeurópai gazdasági tigris címmel (lásd a fentebb említett gazdasági mutató értékeit). E megtisztelő cím azonban egy másik értelmet is nyert napjain kra, természetesen speciálisan csak Szlovákiára értelmezve. E többletértelmet először itt, a Kapu hasábjain vezetjük be azzal, hogy reményeink szerint mielőbb értelmét veszíti, s használata okafogyottá válik majd… A fogalom másik értelme a tigrisnek mint ragadozónak a természetéből adódó tulajdonságain alapul, vagyis az ebből fakadó hasonlóságokon. Hiszen a tigris nem csak gyorsan és nagyot tud ugrani (e kiváló tulajdonságával írják le tehát az ország gazdaságának nekilódulását), hanem könyörtelen halálosz tó is: elragadott zsákmányával kíméletlenül végez. E zsákmány tárgyát pedig rendszerint a gyenge és esendő képezi. Vagyis éppen úgy, ahogy a kétlábúak világában. Éppen úgy, ahogy ebben a (korábban) békés kis középeurópai országocskában… Az utóbbi hetek t örténései alapján Szlovákia vitathatatlanul érdemesült az európai tigris cím viselésére, annak is utóbbi értelmében. A korábban (nyolc teljes esztendeig!) úgyahogy szunnyadó ragadozó a vadakat terelő juhász, Janko Slota hívó szavára most ismét kimutatta a foga fehérjét, ahogy azt már azelőtt számos alkalommal megtette. A szlovák nacionalizmus és magyargyűlölet nagykönyvében új fejezet kezdődött 2006 nyarán. Kezdődött mindez azzal, hogy a menetrend szerinti választásokon megbukott Mikulás Dzurinda nyolc év en át regnáló kormánya. Az eredmény nem okozott különösebb meglepetést, hiszen Dzurinda kormányát talán csak a Szentlélek tartotta egybe ennyi időn keresztül. A parlamenti pártokat elhagyó független képviselők „tömege” teljesen átláthatatlanná és kiszámíth atatlanná tette az ország irányítását, a kormány gyakran csak csodával határos módon (értsd ez alatt: paktumokkal, netán egyéb – anyagi, politikai – nyomásgyakorlással) tudott többséget szerezni intézkedéseihez. Nem is bírta a teljes menetidőt: előrehozott választásokon dőlt el, hogy Szlovákia népe változásokat akar, dübörgő gazdaság ide, kistigris oda. A változás aztán szempillantás alatt bekövetkezett, hiszen az új miniszterelnök, Robert Fico némi puhatolózás után rövid időn belül társakat választott mag ának. Márpedig a jelenlegi szlovákiai állapotok e párválasztásban gyökereznek. Hogy is lehetne másképpen, ha a kormánypártok vezetőit úgy hívják, hogy Vladimír Meciar és Ján Slota…
