Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-04
14 írott sajtót fogyasztók száma a Ceausescurendszerben megszokotthoz képest – , hanem az, hogy minden napilap nyomot hagy, így a jelent, a múltat s a múlttá váló jelent egyaránt formálja. Kiválóan alkalmas a történelemhamisításra. (Legeklatánsabb példa a jelenkori történelemhamisításra az a balliberális sajtóban meggyökeresedet t sztereotípia, miszerint a bőrfejűek fütyülték ki Göncz Árpádot 1992. október 23án. Holott a szkinhedeket egy kézen meg lehetett számolni, míg a füttyögő tömeg ezres létszámú volt.) A Hargita megyei listahamisítás Mindezek után térjünk a lényegre. Szék edi Ferenc a 2006. augusztus 22én megjelent „Tehénszarv és útilapu” című írásában a gyergyószentmiklósi nyári szabadegyetem kapcsán nekitámad Borbély Imrének1, aki mellesleg 1996ban de facto visszavonult az erdélyi magyar belpolitika arénájából. Székedi szövegében a balliberális sajtó tollnokaitól megszokott módon keveredik a csúsztatás, a torzítás és a tényhamisítás. A Markótábor hű tollnokát alighanem az zavarta, hogy Borbély Imre az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint az Egyesült Magyar Ifjúság közös rend ezvényén nyilvánosan nevén merte nevezni a gyermeket, s kimondta azt, amit sokan csak kerülgetnek, mint macska a forró kását, hogy az RMDSZ 1996 óta a komprádorlogika szerint működik. Mint tudjuk, a komprádor elit tagjai a gyarmattartó hatalmak érdekeit képviselték anyagi előnyökért az elnyomott bennszülött lakossággal szemben, miközben vérileg a bennszülöttekhez tartoztak. Mutatis mutandis: ezt teszi az RMDSZ is, magyar szavazatokkal „legitimálja” magát (akárcsak egy más történelmi korszakban elődje, a R omán Kommunista Párt fiókszervezete, a Magyar Népi Szövetség), de a román nemzetstratégia érdekeit szolgálja, mint azt az ország EUcsatlakozásához való viszonyulása és a modellértékű román kisebbségpolitika hazug mítoszának kialakulásához és életben tartá sához való hozzájárulása igazolja. A román hatalom érdekeinek megfelelően távolította el az érdemi politikaformálás színteréről – más szóval szorította ki saját intézményi keretein kívülre – mindazokat, akik már a múlt rendszerben bizonyították, hogy a mag yar érdekek saját létbiztonságuknál is fontosabbak számukra. Lassan, de biztosan az összes hajdani ellenálló az RMDSZen kívül találta magát. Király Károly, Borbély Ernő, Szőcs Géza, Búzás László, Kincses Előd, Tőkés László – mily impozáns névsor, örülhet az a nemzeti közösség, mely fel tud mutatni ennyi embert, aki szembeszállt a diktatúrával. Az RMDSZ vezetői aligha képesek bármiféle farizeus érveléssel azt megindokolni, hogy eme személyiségek eltávolítása a politikai porondról a magyar érdekeket szolgált a volna. A román hatalom érdeke volt az is, hogy az RMDSZ felhagyjon a nemzeti önkormányzat építésével, és pártlogika szerint kezdjen működni. E folyamatnak is az 1996os kormánykoalíciós szerepvállalás volt az origója, amikor az RMDSZ programját feladva, politikai zsákmányszerzésre szakosodott, s beállt a román etnokratikus hatalom első számú legitimálójának. (Székedi egyébként meglehetős tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot, amikor azt állítja, hogy az RMDSZt még soha nem nevezték komprádornak. Miközb en Toró T. Tibortól Szilágyi Zsolton keresztül e sorok írójáig már többen és többször mutattak rá az RMDSZ neptuni politikai vonalvezetésének komprádori ihletettségére. Egy újszülöttnek persze minden vicc új, de egy veterán újságírónak?) Székedi nem érve l, hanem az „argumentum ad hominem” bevett módszeréhez folyamodik, nem riadva vissza a történelem- és tényhamisítástól sem. Azt írja: „Borbély Imre mielőtt Budapestre telepedett volna, olyan temesvári képviselőként koptatta a bukaresti parlament padjait, a kit a szervezet helyi tagságának megdöbbenésére a Székelyföldre hajóztak be, és amikor másodszor is függetlenként próbálta megtenni ugyanazt, csakhamar zátonyra futott.” Székedi, aki Hargita megyei újságíróként tevékenykedett már 1996ban is, pontosan tud hatja, miképpen került az általa megtámadott politikus a parlamentbe. Borbély Imrét az RMDSZ akkoron érvényben levő alapszabályzatának megfelelően megtartott választmányi gyűlések választották meg szenátorjelöltnek Gyergyó széken és Udvarhely széken. (Enny it a behajózásról és megdöbbenésről.) A hatalompárti csík székiek mikor látták, hogy a három lista egyeztetése oda vezet, hogy a Domokosvonal képviselői Verestóy Attilától Asztalos Ferencig vagy Antal Istvánig kibuknak a listáról, nem mentek el az egyezte tésre, amit így hiányukban tartottak meg. A létrejött választási listáról kiszorultak a román hatalom zsoldosai, a bejutó helyekre a magyar önrendelkezés hívei kerültek. Ezt követően a városi RMDSZszervezetek Domokospárti vezetői az alapszabályzat szell emével és betűjével ellentétben „megalakították” a Hargita megyei RMDSZszervezetet. Holott Hargita megyében az RMDSZ létrejötte óta a történelmi székek töltik be a megyék szerepét, más szóval a Csík széki, a Gyergyó széki, valamint
