Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-26
32 csak ezt kifogásoltam. Hadd tegyem hozzá, hogy a nagyapám alapította az egyetem botanikai tanszékét, ezért szíveme n viselem a kolozsvári egyetem sorsát. – A Népszabadság szerint a kitört vitának lényegében az ön és Tabajdi között húzódó ellentét az oka. Ez igaz? – Nézze, én mindig külügyekkel foglalkoztam, őt pedig erősen érdekli a határon túli magyarság ügye. Talán ez a területátlépés lehetett az oka a nézeteltérésnek, de azt meg kell mondani, hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a lényeges kérdésekben egyetért ünk. – Hogyan érintette, hogy az Európai Bizottság végső romániai országjelentésében a „magyar” szó semmilyen összefüggésben nem szerepelt? – Bizottsági forrásból hallottam, hogy az a rengeteg levél, amellyel Ollie Rehn bővítési biztost bombázták az egyete m, a kisebbségi törvény, a székelyföldi autonómia ügyében, épp az ellenkező hatást keltette. Rehn email fiókja olyannyira eltömődött, hogy teljesen le kellett cserélnie. Sokkal hatékonyabb lehetett volna, ha tárgyalnak vele. – Fejlett demokráciákban – pél dául az Egyesült Államokban – bevett szokás, hogy az elnöknek vagy törvényhozóknak nyomásgyakorlás céljából elektronikus levelek tízezreit küldik. – Igen, de Románia nem az Egyesült Államokhoz, hanem az Európai Unióhoz akar csatlakozni. És nyilvánvalóan az ön figyelmét sem kerülte el, hogy ameddig Bulgáriát liberális koalíció vezette, az volt az éltanuló, és míg Bukarestben Adrian Nastase volt a miniszterelnök addig Romániában „semmi nem működött”, le voltak maradva, és jósolták hosszú évtizedekig, nem lesznek az unió tagjai. Abban a pillanatban, amikor 2004 decemberében Romániában, 2005 júliusában pedig Bu lgáriában sor került a választásokra, a dolog megfordult. Vagyis azóta, hogy szocialista miniszterelnöke van Bulgáriának, semmi nem működik – csak a maffia, a szervezett bűnözés, a korrupció. Ehhez képest Románia – ahol semmi nem változott, csak a liberáli s Calin PopescuTariceanu lett az ország miniszterelnöke – egyből „éltanuló” lett: az igazságügyi reform „zajlik”, a korrupció az egyik napról a másikra megszűnt (noha a mentalitás nem változott). Vagyis Ollie Rehn, a kevés liberális biztosok egyike úgy tu dja megmutatni, ő liberális, hogy saját liberálisainak kedvez. – Frakciójának közleménye szerint 10én és 11én egy delegáció tagjaként Brüsszelben tárgyalt északkoreai képviselőkkel. Ugyanakkor SzentIványi István liberális képviselő asszisztense a brüss zeli tudósítóknak is elérhetővé tett levelében kétségét fejezte ki, hogy önt látta volna az EP és az ÉszakKorea vegyes bizottság ülésén. Akkor ott volt vagy nem volt ott? – Magyar részről az egyetlen európai képviselő voltam, aki tavaly az EP vegyes bizot tságával ÉszakKoreába utazott. Ennek a látogatásnak most került sor a viszonzására. De ennek a bizottságnak nem vagyok a tagja. Viszont a találkozó résztvevőinek vacsorájára meghívtak. E vacsorára azok kaptak meghívót – függetlenül attól, hogy a vegyes bi zottság tagjai voltake vagy sem – , akik ellátogattak ÉszakKoreába, és ott ugyanúgy tárgyaltunk. Vagyis a fent említett asszisztens nyilvánvalóan tévedett. – Miért olyan veszélyes, ha ÉszakKorea felrobbant egy egy kilotonnás atombombát akkor, amikor Phen janban tudhatják, ha sikerül is eljuttatniuk a szomszédba – mondjuk DélKoreába – azt az fegyvert, akkor retorzióképpen forró gázzá változtatják az egész országot. Ilyen tudatlan lenne vezetőjük? – Kim Dzsong Il kiszámíthatatlan. Eddig mindenki azt hitte, csak fenyegetődzik azzal, hogy atomhatalom. A hatoldalú tárgyalásokon mindig azt akarja, hogy az Egyesült Államok vele szemben oldja fel az összes szankciót… – Szerintük meg az amerikaiak nem tartják be az 1994 októberi „Megegyezéses keretszerződést”… – Sz erintük az amerikaiak az égvilágon semmit nem tartanak be és azt látom, hogy Kim Dzsong Il fel akarja rakni magát a térképre, de az amerikaiak nem veszik komolyan… – Pont ellenkezőleg: hatalmas sokként érte Washingtont – és a térséget – a robbantás… – A té rségben már azért ledobtak egy atombombát… – Az amerikaiak Japánra… – Csakhogy ez a térség pontosan ezért nagyon is tudja, hogy mit jelent egy atombomba veszélye. Egyébként amíg az északkoreaiak elálltak az atomsorompóegyezménytől, a térség többi országa betartja. A kínaiak eddig mindig segítették ÉszakKoreát. A délkoreaiak kialakítottak egy közös ipari zónát, ahol munkahelyet teremtenek az északiaknak. A kínaiak azért rettegnek, hogy az Egyesült Államok nehogy véletlenül olyan befolyásra tegyen szert a régióban és attól, hogy a két ország egyesülése esetén a két Koreát elválasztó vonalon állomásozó amerikai csapatok egy pillanat alatt felmennek a kínai határhoz. Vagyis a kínaiak szeretnék fenntartani a status quót, amit az atombomba felrobbantása alapos an megváltoztatott. – Nem találja furcsának, hogy az északkoreai kísérleti robbantás miatt magát agyonaggódó világ nem esik kétségbe akkor, amikor az atomsorompóegyezményen szintén kívül lévő India és Pakisztán nemegyszer már majdnem egymásnak esett, ato marzenálját felhasználva a vitatott kasmíri területek miatt?
