Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-26
17 választásra jo gosultak fele plusz egy választópolgár RÉSZT VESZ a referendumon, függetlenül attól, hogy mennyivel lesz nagyobb az IGEN szavazatok aránya a NEM szavazatokénál. Ha ez lenne a helyzet, tényleg a NEM bekarikázása lenne az egyedüli racionális állásfoglalás ak kor, amikor egy régi és rossz alkotmányt kellene felváltani egy szintén ölég rossz, de mégiscsak kevésbé gázos alkotmánnyal. Vagyis: elmegyek szavazni, hogy növeljem a referendum sikerének esélyeit, de nem szennyezem be magam azzal, hogy igent mondok egy o lyan alkotmányra, melynek tartalma nagymértékben vállalhatatlan számomra. Mármost, kedves politikusok, nem ez a helyzet. |Milošević rendesen bebetonozta az alkotmányát, melynek megváltoztatásához a parlament kétharmados többségének támogatásán túl a vála sztópolgárok felének meg még egy szavazónak IGENNEL kell szavaznia ahhoz, hogy az új, módosított alkotmányszöveg érvénybe léphessen. Tehát a referendum sikeressége szempontjából teljesen irreleváns, hogy NEMet karikázunke be vagy el se megyünk a szavazóh elyre. Viszont: ha már annyira vállalhatatlannak érezzük az alkotmány szövegét, elvszerűbben járunk el, ha részt sem veszünk az egész cirkuszban, melynek zsonglőre az igazmondó Koštunica, zenebohóca a hágai fogoly Šešelj, hoppmestere pedig a pokol tüzén ég ő Milošević. A VMSZ is meglehetősen komolytalanul állt hozzá a referendum kérdéséhez. Még mielőtt bármilyen szöveg nyilvánosságra került volna, Kasza József elnök bojkottal fenyegetőzött. Majd találkozott Koštunica kormányfővel, akinek úgy látszik minden szavát készpénznek vette, és máris megszelídült. Az alkotmánytervezet szövegét még ekkor sem tárták elé, de ő mégis boldogan újságolta szabadkai sajtótájékoztatóján, hogy a magyar területi autonómián kívül a párt minden egyéb követelése helyt kapott az al kotmányban (legalábbis Koštunica tolmácsolt szavai szerint), ezért azt érdemes lesz támogatni a referendumon. Egyúttal felelőtlenségnek nevezte az alkotmány bojkottjára való buzdítást. Az alkotmány szövegének parlamenti elfogadása utáni napon ugyanez a Kas za József már másként nyilatkozott (bár még mindig nem olvasta az alkotmány szövegét). Kijelentette: amennyiben teljesültek a VMSZ követelései, az alkotmány elfogadására fogja buzdítani híveit, amennyiben azonban nem, bojkottra szólít fel. Újra eltelt egy nap, és közben kiderült az is, hogy nem csak a területi autonómia ügye nem került be az alkotmányba, hanem egyéb VMSZes követelések sem. Összedugták a fejüket a párt elnökségének tagjai, és ismét mást hallhattunk a pártelnök szájából. Vagyis hogy nem fogl alnak állást sem az alkotmány mellett, sem ellene. A döntést a polgárok sajá t belátására bízzák. Ezt követően összeült a párt tanácsa is, és újabb ötlettel rukkoltak elő: lakossági fórumok szervezésébe kezdenek, amelyeken ismertetik a polgárokkal az alkotmány pozitívumait és negatívumait, kikérik a nép véleményét, és majd az utols ó héten bejelentik, mi a párt végleges álláspontja. Összegezzünk időrendileg: 1. lehetségesnek tartjuk a bojkottot; 2. a bojkottra való felhívást felelőtlenségnek tartjuk; 3. vagy bojkottra vagy igenre fogunk buzdítani; 4. nem fogunk se igenre, se nemre buzdítani; 5. előbb fórumozunk, aztán döntünk, hogy mi az álláspontunk. Hát ha ennek a vacillálásnak a párthívek totális elbizonytalanítása volt a célja, akkor gratulálok! Ha a VMSZ rögtön az 5. pontnál kezdte volna ezt a mesét, akkor azt mondanám, bölcsen járt el, de sajnos ezt a bölcs megoldást kapkodás és egymásnak ellentmondó kijelentések, naponta változó állásfoglalások előzték meg. Normális esetben nem sokat kellene törődni azzal, hogy miként foglal állást vagy miként ügyetlenkedik egyikmásik VM pá rt, hiszen választásról választásra egyre kevesebb szavazatot kapnak, a magyarok többsége vagy el se megy szavazni, vagy nem VMelőjelű pártra szavaz. Tehát igazából nem mérvadó a VM választópolgárok viselkedésére nézve, hogy mit mondanak az egyre kisebb l egitimitással rendelkező VM pártok. A jelenlegi helyzet azonban rendkívül kényes. Az alkotmányról szóló referendumot a (szélső)jobboldali körök Kosovóról szóló referendumként élik meg. A szerb nacionalisták szerint mindenki hazaáruló, aki Kosovo végső st átusa meghatározásának küszöbén egy olyan alkotmány meghozatala ellen buzdít, melynek preambulumába belefoglalták, hogy Kosovo Szerbia elidegeníthetetlen része. Különösen veszélyes lehet, ha a mégoly kis támogatottsággal rendelkező kisebbségi pártok az alk otmány elfogadása ellen kampányolnak. Nem kétséges ugyanis, hogy Kosovo valamilyen tekintetben független lesz, ez pedig a szélsőséges nacionalista elemeknek nem fog tetszeni. A frusztráltságból táplálkozó erőszakot pedig valahogyan le kell vezetni, meg kel l találni a bűnbakokat, akik miatt Kosovo elveszett. Ennek egyik lehetséges módja a kisebbségek ellen irányuló erőszak. A kisebbségi pártoknak nem lenne szabad oly módon bajba sodorni a kisebbségi polgárokat, hogy NEMre buzdítanak akkor, amikor ebben az á llásfoglalásban elvakult, erőszakos csoportok bizonyítékot vélnek felfedezni.
