Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-07
13 A demokratikus Magyarországnak feltétele a szabad választás, a parlament működése, a pártok szabad versengése és alternatíva állítása. Része kell, hogy legyen az, ami alkotmányb an és jogszabályban nem írható le: a demokratikus magatartás és kultúra. Az, hogy a versengő felek elfogadják egymás legitimitását. Az, hogy elfogadják, hogy bár másként szolgálják a közjót, de a közjó érvényesülését keresik. A demokratikus politikai működ és lényege az elfogadás képessége. Elfogadni, hogy léteznek rajtam kívül mások is, más gondolatokkal, ugyanolyan legitimitással, mint én, amely legitimitás a választóktól ered. És a választóktól eredő legitimitás nem kérdőjelezhető meg. Aki ezt megteszi, a z nem demokrata. Ma itt nekem elsősorban a kormányról és a kormánypártokról kell szólnom. Ez a normális. De engedjék meg, hogy azt mondjam: annak, hogy Magyarországon ma itt tartunk, a fő okát - nem a kizárólagos okát és nem az egyetlen okát, de a fő oká t - abban látom, hogy 1998 környékén a magyar jobboldalon uralkodóvá, vagy legalábbis meghatározóvá vált egy álláspont, amelyet mások mellett például a következő mondatok, megjegyzések jellemeznek. Ugye emlékeznek rá? "Kommunista kutyából nem lesz demokrat ikus szalonna". Ugye emlékeznek rá, hogy egészpályás letámadást hirdetett '98ban az akkori kormánypárt? Ugye emlékeznek rá, hogy amikor a 2002ig hivatalban lévő kormány ellenzékbe került, azt mondták, hogy haza és a párt azonos, amikor azt állították, ho gy a haza nem lehet ellenzékben. Vagy arra a mondatra, ami nem is olyan régen, alig több mint egy évvel ezelőtt hangzott el: hogy a baloldal, amikor tehette, mindig rárontott a nemzetére. Igen, ez a hatalmi önzés politikája, a kizárólagosságra való törekvé s politikája. Igen, ez a demokratikus lelkület, a demokratikus ethosz, a demokratikus kultúra sérelme. Igen, ebből a politikából fakad a hazugságok politikája. Hadd használjam akkor az őszödi kifejezést, ami bár sok tekintetben egyoldalú, de a köznyelv m égis csak ezt használja. És hadd ne bújjak politikai szövegek mögé. A magyar politika tele van politikai hazugságokkal. Ezt most nem azért mondom, mert a magam felelősségét kívánom eltakarni, azzal a beszéd első részében megpróbáltam szembenézni. De szeret ném, hogyha önök is látnák, és hogyha látná az ország, hogy sokkal mélyebb és átfogóbb mindaz, amivel itt szembe kell nézni. Tipikus hazugságmódokról fogok beszélni. Nem sokról, mert az, attól tartok, estig tartana. Egy pár olyanról, amely közkeletű és nap onta használt. Az első hazugságmód a hazug vád, az erre adott menekülő védekezés, majd az ez által okozott gyáva politika politikai hazugsága és csapdája. Tessék azt állítani politikai riválisodról, hogy ha kormányra kerül, 100 százalékkal fogja emelni a gáz árát, aki a választási kampány hevében mit tud tenni? Az irracionálissá váló politikai hangulatban azt mondja, hogy nem lesz gázáremelés. Sőt, lassan mondja. Majd amikor nyilvánvalóan nincsen más választás, mert nem az ország diktálja a gáz árát, akko r meg elgyávul a politika, mert attól fél, hogy önmaga hazugságának csapdájába esik. Ki hazudik először? Aki hazug vádat fogalmaz meg, hazug kérdést tesz fel, vagy aki az irracionális hangulatban nyilvánvalóan csak hazugul válaszolhat erre a kérdésre? Va gy a hazug nyelv politikai hazugsága. Hogyan lesz az egy hétből három hét? Hogyan lesz az önkormányzati választásból népszavazás? És eljutunk oda, hogy a politika nyelvének lassan már nincsen köze az emberek által használt nyelvhez. Konstruálunk, létrehozu nk egy újabb világot: a hazug nyelvek hazug politikai világát. Az irracionális, túlzó ígéretek politikai hazugsága. Ígérjél 400 százalékot az egészségügyieknek. Ha elhiszik, és téged választanak, majd megmagyarázod, hogy miért nem megy. De söpörgethetnék a magunk háza táján is: ígérjél csak 50 százalékot. Az a baj ezekkel az ígéretekkel, hogy ha megvalósítod, akkor tönkremegy a gazdaság. Ha nem valósítod meg, aláásod a politika hitelét és morálját. Bizony, a túlzó, egyoldalú, extrém ígéretek politikai haz ugságát a magyar politikai elit - mi is - szinte folyamatosan gyakoroltuk. Hamis tényállítás, túlzó értékelés. Bár tudod, hogy 2002 és 2006 közepe között jelentősen csökkent az adóterhelés, állítsd azt, lehetőség szerint jó sokszor, hogy hatvankilencszer emeltek adót. Hátha elhiszik. Vagy állítsd azt, hogy dübörög a gazdaság. Túlozzál, hátha elhiszik. Alkalmazzál kettős beszédet: mindenkinek azt mondd, amit hallani akar. Menjél el gazdasági vezetőkhöz, és mondd el nekik, hogy más a gazdaság és más a polit ika! Menjél el külföldre, és ott mondjál más beszédet, mint otthon, s reménykedjél abban, hogy ezek nem találkoznak egymással! Torzítsd az arányokat! Hazudjál! Mondjad azt, hogy az ezermilliárdos problémákra az a megoldás, hogy a miniszterelnök egy számmal kisebb autóba ül. Építsél a politikai irigységre, előítéletre. Ha szerencséd van, elhiszik az emberek, hogy megoldja az ezermilliárdos problémákat, csak A8as autóból A6osba kell ülnie a miniszterelnöknek. Ismételd sokszor - esélyed van rá, hogy elhiszik . Vagy hallgasd el a tényeket! Vagy legalább a
