Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-23
11 Az utóbbi időben úgy látszott, mindkét párt próbál jobban együttműködni, de ezek szerint ez csak porhintés volt, hiszen a védelmi miniszter elleni eljárás megindítása, a felfügg esztése nem ezt bizonyítja. Nem tudom, hogy ezekben a kérdésekben mennyire egységes a liberális párt. Nekik kell eldönteniük, hogy reagálnake. Ha úgy döntenek, hogy beolvadnak a Demokrata Pártba, vagy úgy, hogy szembefordulnak szövetségesükkel, az mindenk éppen az ő döntésük lesz. Nem örülök annak, hogy állandó harc van a két párt között. Ez egyeseknek megfelelhet, hiszen a zavarosban könnyebb halászni, de nekünk nagyon rossz. Szerintem ennek esett áldozatul a kisebbségi törvény is, és ennek esik áldozatul számos má s probléma megoldása is. Mert ha az egyik hajlana arra, hogy mellénk álljon, akkor a másik rögtön kihasználja a populista és nacionalista retorika által nyújtott lehetőségeket. Én nem kívánom, hogy a két párt összevesszen, jónak azt tartanám, ha össze tudn ának fogni. Ez csak egyenlő partnerek esetében lehetséges, márpedig az, ami a védelmi miniszterrel történt, nem azt bizonyítja, hogy az egyenlő partnerségre törekszenek, hanem azt, hogy folyik a harc a dominanciáért. n A konzervatívok, az ellenzék, egyes liberálisok megpróbálják elszigetelni a demokratákat. Voiculescuék próbálkoznak az államfő felfüggesztéséhez szükséges aláírások gyűjtésével a törvényhozásban. Ez utóbbi kapcsán milyen álláspontra helyezkedik az RMDSZ? Ha egyet is értenénk ilyesmivel, akk or is azon az elven lennék, hogy „félek a görögtől, még akkor is, ha ajándékot hoz”. Nekünk nincs miért szövetkeznünk a konzervatívokkal, sőt, valamiképpen le kell ráznunk magunkról azt a képzetet, hogy közeli partnereik vagyunk. Ez persze nem az jelenti, hogy adott esetekben nem működünk együtt, de bennünk csak egyvalami közös: százalékban hasonló arányban vagyunk jelen a parlamentben. A konzervatív párt – s ezt minden különösebb él nélkül mondom – konjunktúrapárt, az RMDSZ pedig legalább másfél milliós ma gyar közösség képviselete. Még alkalmi szövetségeket sem kívánunk kötni velük. Ami az államelnök felfüggesztését illeti, ez a konzervatív párt részéről egyfajta kampányfogás, semmi több. n Az igazságügyminiszter egyenesen Brüsszelbe ment panaszkodni az R MDSZre. Nem ez az első eset, hogy ő támadja a szövetséget. Miért nem szereti Monica Macovei az RMDSZt? Az én kérdésem az, miért nem szereti számos román politikus a magyarokat. A román értelmiségieknek, a román politikusoknak legfeljebb azt a kérdést le het feltenni, hogy miért szeretik a magyarokat. Még mindig az lehet a furcsa, ha valaki szereti a magyarokat, még mindig ez a kivétel, a szabály pedig az, hogy a magyarokat nem lehet szeretni. Sokan vannak még nacionalisták Romániában, a miniszter asszonyr ól miért nem tudják elhinni sokan, hogy ő is nacionalista? Õt egy olyan másik skatulyába helyezték el sokan, hogy most nem értjük, hogy ez a drága, jó, nyitott demokrata asszony nem szereti a magyarokat. Akkor biztos a magyarokban, Markó Bélában, az RMDSZben van a hiba, ha ez a drága, jó demokr ata asszony nem szereti őket. Az igazságügyminiszter asszonnyal szemben nem akarok gonoszkodni, mert ez nem vezet eredményre. Egyszerűen másképpen gondolkodik, mint mi, s éppen hogy nem emberjogi harcosként gondolkodik – ahogyan azt sokan hiszik róla néhá ny éves civil múltja után – , hanem az ügyészi szemlélet uralkodik nála. Hiszen Monica Macovei 1983tól több mint tíz évig ügyész volt. Másképpen gondolkodunk. Az RMDSZ nagyon érzékeny az emberi jogokra. Én egyetértek azzal, hogy a terrorizmust vissza kell szorítani – Romániában nem err ől vitatkozunk, de a világnak most ez a problémája és közvetve nekünk is lehet ez gondunk – , egyetértek azzal, hogy a bűnözést vissza kell szorítani, hogy a korrupciót ideje lenne felszámolni – mert nem vitás, van korrupció Romániában – , és azzal is egyeté rtek, hogy az igazságügyet meg kellene reformálni. Azzal viszont nem érthetek egyet, hogy a miniszter asszony rendőrállami intézkedésekkel szorítsa meg a csavart. Biztosan hatékony ha mindenki házába benézhetünk, mindenkit követhetünk, ha minél könnyebben lehetőséget kap az ügyész, hogy mindenkinek lehallgassa a telefonjait, ezek által pillanatnyi eredményeket nyilván felmutathatunk. Mi viszont azt mondjuk, úgy kell mindezt szabályozni, hogy legnagyobb vívmányunkat, melyet 1989 után megszereztünk – a vélemé nyszabadságot, a magánélethez való jogot, azt, hogy valamennyire szabad emberek vagyunk – , nem szabad korlátozni. Amúgy egyszerű és könnyű azt mondani, hogy úgy szorítjuk vissza a korrupciót, a bűnözést, vagy bármilyen más negatív jelenséget, hogy mindenki t ellenőrzés alá vonunk, és tudni akarjuk minden pillanatban, mit csinál, de ez engem sajnos az 1989 előtti rendszerre emlékeztet. Azért mondom, mert nem jó ezt úgy felfogni, hogy egyik oldalon állnak a jók és a másikon a gonoszok. Egyszerűen két szemlélet ütközik. Én azt gondolom, hogy az igazságügyminiszter és akik őt támogatják, ügyészi, rendőri szemlélettel nézik ezt a kérdést, mi pedig próbáljuk ezzel szembehelyezni az emberi jogokat.
