Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-21
13 Csörög a telefonom, egyik ismerősöm kérdi, láttame, mi van Magyarországon. Láttam – mondom. Kérdi, mit szólok hozzá. Mit szó lnék, mondom. Semmit. Ezt vártam. Vártad? – kérdi. Pontosítok: nem lepett meg, hogy idáig fajultak a dolgok. Én sem, mondja. Majd hozzáteszi: ilyenkor örülök, hogy nem vagyok magyarországi magyar; már megint jó szlovákiai magyarnak lenni. S még megtol dja: éljen Trianon! Hogy agyatlan csürhe randalírozásáról lenne szó? Ó nem, a helyzet nem ilyen egyszerű. A macskakőhajigálás és a Magyar Televízió büféjének kifosztása ugyanis valamikor a honfoglalás környékén kezdődött. Egyszerűen a magyar génekbe van kódolva a "minél ross zabb, annál jobb" kromoszóma. Az önsajnálat, a felületesség és a nagypofájúság. Na meg a hazugság, amelyet a modern magyar politikában úgy 2000 tájékán emeltek mesterfokra. Akkor lett feketeöves. Akkor kezdett a politika mindent elk… Olcsó ziccer, nem fo gom leírni. Szóval akkor kezdett a magyar politika mindent elhazudni. A politikusok ámították a népet, mert a nép ezt akarta. A nép nem akarta azt hallani, hogy semmire sincs pénz. Nem. A nép azt akarta és akarja hallani, hogy erre is jut, meg arra is. A politikus pedig összekeverte magát az Önök kérték szerkesztőjével, ezért aztán pénzt hazudott. A 2006os választások előtt a külföldi kommentárok majdnem mind arra figyelmeztettek, hogy nonszensz, amiről az Önök kérték szerkesztői beszélnek, mert az orszá g a szakadék szélén van, s akkora Bokroscsomag kell, amekkorát senki sem bír el. Magyarország ezt nem hallotta meg. Sem a nép, sem a politikusok. Pedig éppen a politikusok dolga lett volna felkészíteni a népet arra, hogy most bizony rossz idők jönnek. Sá ros az egész politikai elit, a sajtó nagy része pedig nem teljesítette azt, ami a feladata: nem figyelmeztetett. Ma pedig ott tartunk, hogy futballhuligánok adják a közhangulatot. Néhányan tudatosan bátorítják őket, néhányan latensen. S a politikusok, aki k az egészért felelősek, alibistán problémát oldanak. Ha megkérdeznénk azokat az embereket, akik az utcán politizálnak, s érvrendszerük a macskakő, hogy mi váltotta ki a zavargásokat, nagy részüknek fogalma se lenne róla. Fele azt sem tudná, hogy hívják a miniszterelnököt. A plafonig ugrálnának örömükben, ha tudnák, a miniszterelnök azt mondta egy beszédében, elkúrtuk. A határon túlról nézve nem jó ma magyarországi magyarnak lenni. Mondjuk tavaly sem lett volna jó. Nem mintha olyan jó lenne most példáu l szlovákiai magyarnak lenni. vissza Molnár Norbert a pozsonyi Új Szó főszerkesztője Gyurcsánynak nincs alternatívája Magyarországon − Paul Lendvai: Célzottan tervezettnek tűnnek az 50. évforduló elé időzített zavargások Magyarország továbbra is a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjában áll. A nagy hírügynökségek beszámoltak arról, hogy a Kossuth téri békés tüntetés után Budapest belvárosában újabb súlyos kilengésekre, összetűzésekre került sor. A le Monde szerint a magyar kormányfő lemondása nem jelentene tragédiát, ha nem a szélsőjobboldallal flör tölő, a reformok visszavonását sürgető, demagóg programot hirdető Orbán Viktor lenne az alternatíva. Gyurcsány Ferenc lemondása önmagában nem jelentene tragédiát, ha nem a szélsőjobboldallal flörtölő, a reformok visszavonását sürgető, demagóg programot h irdető Orbán Viktor jelentené vele szemben az alternatívát - véli Törékeny Magyarország című szerdai szerkesztőségi cikkében a Le Monde. Az Európai Unióban létezett egy ki
