Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-21
12 Az országgyűlési választásokon ugyanis az derült ki, hogy az emberek nem azért választották a szocikat, mert olyan jól hazudtak, hanem mert felismerték, hogy a Fidesz telj esen leépült, és alkalmatlan bármiféle politikai tevékenységre az ellenzékiségen kívül. Mindez – természetesen – nem volt végiggondolva, de a végeredmény az lett, hogy inkább szociopata kormányt, mint fantasykoalíciót, és a beszéd ismeretében (de talán eg y idő múlva a tények alapján is) ezzel nem tévedtek nagyot. Hacsak Gyurcsány Ferenc össze nem roppan a szocialisták nyomása alatt. Az ellenzékre gyúrt, de saját példája alapján tudnia kell, ebben az országban sikeresen csak párttársai buktathatnak miniszte relnököt, márpedig a szocialistákat ismerve, erre mindig akad jelentkező, aki – "nem szívesen, de a nép akaratából" – szívesen folytatná a hazudozást, hiszen már csak három év van hátra a nyugdíjig, és az önkormányzati szektorban is vannak békés levezető á llások, ha minden kötél szakad. Visszatérve a kezdetekhez: most legalább negyedévig nem fog elhangzani semmilyen értelmes megnyilatkozás, úgyhogy teljesen felesleges beszélni, mások beszédét hallgatni, és ebbe vastagon beletartoznak az önkormányzati vála sztások is. Zavaros üzenetek, kódolhatatlan adások, választási eredmények, amelyekből semmi sem következik, idegbeteg reakciók, kialvatlan politikusok. A legjobb lenne valamelyik távoli kontinensről nem figyelni a történéseket, de ez nem mindenkinek megold ható, úgyhogy marad a kibekkelés vissza ParaKovács Imre főmunkatárs A hazugság csak átalakul − Ki beszél itt már hazugságról? Meglepő tanulságokat szűr le a romániai politika a korábban elképzelhetetlen agresszivi tású utcai megmozdulásokat előidéző gyurcsányi hangjátékból, illetve következményeiből. Az első, látszólagos felülemelkedettségről és européer kritikai érzékről árulkodó reakciók után a "tudjuk mi, hogy miről beszélünk" jellegű cinkos összekacsintás követk ezett, s a jelek szerint ennél le is horgonyzott a szakmai érdekazonosságból fakadóan egy csapásra homogenizálódó politikustársadalom. A jelenség valahol a nevetségesség és az abszurd változó határmezsgyéjén mozog, hiszen a Gyurcsánnyal szimpatizáló heheré szés akár nyílt színi beismeréseként is kezelhető: ez "nálunk" is valahogy így van. Bizalmasnak szánt beszédének nyilvánosságra kerülésekor azonban aligha gondolhatott a magyar kormányfő arra, hogy az évekre visszadatált beismerés Magyarország EUtagságán ak jogosságát is megkérdőjelezi. Márpedig Romániában felvetődött annak gondolata, hogy ezek a hazugságok minden bizonnyal az unióba tartó Magyarország felkészültségéről árulkodó jelentések kozmetikázására is értendők. A magyar kormánynak azonban egyetlen pillanatig sem kell attól tartania, hogy Bukarest máris hivatalos árulkodó látogatásra készül Brüsszelbe. Nem, a "szépészeti" beavatkozások inkább Gyurcsány és környezetének javára írandók, mint az életrevalóság bizonyítékai, amelyek Bukarestnek is követe ndő példát kell hogy jelentsenek. Íme, az egészséges bizalmatlansággal kezelt, de azért tisztelt és elismert Magyarország is ezt az utat járta. Miért ne tenné akkor a simlis játszmák melegágyának számító és ily módon is kezelt Románia, amely az utóbbi időb en mármár meghasonlott magával, amikor európai nyomásra – de talán a nemzeti jellemfejlődés apró bizonyítékaként is – hozzávetőleges és szelektív kifehérítési akciókba kezdett. Frunda György RMDSZszenátor azt meg már szinte hazafiúi büszkeséggel tette ho zzá, hogy kozmetikázni viszont itt, Romániában, mi azért jobban tudunk. Amúgy meg kétségtelenül csúnya dolog vandalizálódni, főleg abból kiindulva, hogy egészséges érzékű ember szinte kötőszóként használja mindazokat a kifejezéseket, amelyek ilyen véglet esen felborzolták a széplélek közvélemény érzékenységét. Hallanának csak bennünket, kacsintanak össze újra ezen a ponton, s nem is kizárólag zárt körű frakcióüléseken. Ki beszél itt már hazugságról? vissza Csinta Samu a k olozsvári Krónika főszerkesztője Macskakőpolitika − A határon túlról nézve nem jó ma magyarországi magyarnak lenni