Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-09
12 – A szlovák – magyar ellentétek a reformkorig vezethetők vissza, addig semmilyen konfliktus nem jellemezte a két nép együttélését – nyomatékosítja Katona István. Közben tőlünk tíz méterre magyar néptáncosok csoportja halad el. – A XIX. század első évtizedeiben kibontakozó nemzeti mozgalmak hozták el a történelmi Magyarország népei közötti súrlódásokat. Hasonló volt a hel yzet a Balkánon is. A magyar Kossuth és a szlovák Stúr az 1840es években sokat vitatkozott a pozsonyi országgyűlésben, a háttérben pedig a Habsburgok szították az ellentéteket „oszd meg és uralkodj!” alapon. Nagy kérdés, most vajon álle valaki a háttérbe n. Tudjuk, hogy a reformkor után következett 1848 – 1849, amikor a szlovákok egy része a szabadságharc, másik része pedig a Habsburgok oldalán harcolt. Végül a Monarchia idején mérgesedett el a viszony, de nem a két nemzet, hanem egyes képviselői között. Kat ona szerint a XX. század aztán egyáltalán nem segítette a közeledést. Úgy véli, ma még mindig ott tartunk, hogy Szlovákia északi és középső vidékén, amely Slotáék igazi bázisa már másfél évtizede, a magyarokat csak hírből ismerik. – A televízióban minket t öbbnyire kedvezőtlen színben tüntetnek fel, és szájhagyomány útján még mindig az terjed, hogy az ország déli részén szlovákgyűlölő magyarok élnek – teszi hozzá a koreográfus. – Az elmúlt évtizedekben közénk települő szlovákok nagy része még ezt hallotta ot thon, északon, esetleg már itt, délen az előítéletes szülőktől. Ez a magyarellenes közhangulat egyébként az elmúlt nyolckilenc évben is érzékelhető volt, csak éppen kissé visszaszorította az ilyen megnyilvánulásokat a hatalom. Hogy miért? Egész egyszerűen szükség volt a kormánykoalícióban a Magyar Koalíció Pártjára, hogy Szlovákia bekerüljön a NATOba és az EUba. Dzurindáék sem magyarbarát politikusok, láthatjuk, hogy az ellenségeskedést elítélni hivatott közös parlamenti nyilatkozatot már kétszer megakad ályozták az elmúlt napokban. Egyébként ilyen állapotok uralkodtak néhány évtizeddel ezelőtt Belgiumban vagy DélTirolban, aztán kénytelenek voltak az érdekelt felek megoldani a helyzetet. Hol a föderatív berendezkedés, hol az autonómia meghatározott formáj a hozta el a megoldást. Fico miniszterelnök például azzal tehetne sokat a nemzetiségi békéért, ha az ország tíz százalékát kitevő magyarságnak garantálná az autonóm kulturális életet. Ezt egy törvénnyel kéne rendezni, amely arról szólhatna, hogy az ország kulturális költségvetéséből 10 százalék jár a magyaroknak, természetesen évről évre. A magyar és a szlovák történészek által egyeztetett iskolai tantervekre is szükség van a két országban. Végre azt kellene tanítani ideát és odaát, hogy a Szent Korona alat t majd ezer évig közös történelmet éltünk meg, közös magyar, szláv és ki tudja, milyen származású nemeseinkkel az élen. És akkor a következő generációk már európai szellemben nőhetnének fel. Katona István szerint a rendőrség, az ügyészség és a bíróság fela data, hogy megálljt parancsoljon a magyarellenes erőknek, és a törvény erejével sújtson le a békétlenkedőkre. Attól tart viszont, hogy hatósági embere válogatja, ki akarja egyáltalán csírájában elfojtani az ellenségeskedést. Azért reméli, hogy az egész szl ovák értelmiség belátja, senkinek sem érdeke, hogy teljesen elmérgesedjen a helyzet. Úgy véli, az elmúlt hetekben született, a párbeszédet sürgető szlovák és magyar értelmiségi nyilatkozatoknak pozitív hozadékuk lehet, de csak akkor, ha többször megjelenne k a tömegmédiában. Roppant nagy az újságírók és a hatóságok szerepe, most rajtuk a sor, teszi hozzá Katona, miközben kiballagunk a székely kapukhoz hasonlatos felföldi kapubálvány alatt. vissza Jó adósok - Székelyföldi au tonómia: pénz nélkül nem megy? Magyar Nemzet 2006. szeptember 9. Szerző: Lukács Csaba Érdekes közéleti vita van kibontakozóban Erdélyben a magyarok között az autonómia kapcsán: gazdasági mutatókra hivatkozva egyesek azt mondják, hogy ha megadnák a székelyeknek az önrendelkezési jogot, az emberek hamar megbánnák, ugya nis a régió gazdasága nem bírná eltartani a három megyét. Ezzel sokan nem értenek egyet, szerintük Bukarest kevesebbet ad vissza a térségnek, mind amennyit az adókból beszed, és az önrendelkezés ügye nem csupaszítható le gazdasági kérdéssé. Jelentős kérd éscsomagot küldött a Transindex erdélyi internetes portál a román kereskedelmi minisztérium gazdasági tanácsosának. Bálint Margit válaszai muníciót adnak a három magyar többségű megye (Maros, Hargita és Kovászna) autonómiáját gazdasági okok miatt ellenzőkn ek, ugyanis a számokból az derül ki, hogy a székely megyék gazdasági mutatói rosszabbak az országos átlagnál. Miközben az idén az ipar az első fél évben országos viszonylatban hatszázalékos növekedést produkált, Hargita megyében csak 4,3 százalékos volt ez a mutató, Kovásznában viszont ugyanennyivel, Marosban pedig csaknem tizennégy százalékkal kevesebb. Az átlagkereset a térségben kisebb az országos átlagnál, az alkalmazottak száma stagnál (miközben országos szinten nő), a munkanélküliség (országosan az ak tív lakosság 5,3 százaléka) pedig Hargita megyében 9, Kovásznán 5,9, Marosban pedig 3,8 százalékos volt júniusban.
