Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-09
11 Slotát, tudome, hol lakik. A szkinhed tovább provoká lta a többieket, aztán úgy emlékszem, két másik elkezdett ütlegelni, de szerencsére a két legidősebb visszafogta őket, hogy ne legyen nagyobb bajom. De mégis lett. Aztán a saját lábamon értem haza, viszont erős fájdalmat éreztem, ezért behozott a mentő a k órházba. Azonban már azt hallottam, hogy támadóim engem állítanak be kötekedőként… Andor egyébként éppen a napokban kezdett volna új munkahelyén, sikerült ugyanis végzettségének megfelelően villanyszerelőként elhelyezkednie, de még várnia kell a munkába ál lással. Reméli, ezzel azért nem lesz semmi gond. Abban is bízik, hogy mást nem vernek meg, mert eddig semmi probléma nem volt a magyarok és a szlovákok között, sőt a fiatalok együtt szoktak szórakozni. Olyannyira, hogy Andor támadói közül ketten értenek is magyarul. A fiatalember szerint kezd olyan hangulat úrrá lenni az országban, hogy elég akár egy szélsőséges ember is egy társaságban, hogy feltüzelje ittas és egyébként is problémás helyzetű barátait. Andor magyar rokonai, barátai szinte fel sem fogják, m i történt. – Ha több ilyen eset nem lesz, akkor nem lesz ellenségeskedés sem – vélekedik Magyarics Andor. – A fiataloknak viszont vissza kellene fogniuk magukat. Galántát elhagyva Vágsellyére érkezünk. Körülbelül 20 percünk van megebédelni, úgyhogy pacalle vest rendelünk a helybéli csárdában. A magyar pincérlány hangosan cseveg velünk anyanyelvünkön, majd kolléganőivel szlovákul folytatja. A Vágparti idillben valószerűtlennek tűnik, milyen atrocitásokat élt meg az előző napokban a közeli Diószeg, Nyitra vag y éppen Komárom. Irány Klapka György, Jókai Mór és Lehár Ferenc városa. Komárom északi része a felvidéki magyarság egyik legjelentősebb hídfőállása, ezért is megdöbbentő, hogy már itt is megvertek egy nemzettársunkat. – Mi, magyarok is hibásak vagyunk abba n, hogy elszabadultak az indulatok, meglátásom szerint érdekképviseletünk prominenseit is felelősség terheli a kialakult helyzetért – állítja a 30 éves Petheő Attila történelemtanár, önkormányzati képviselő, aki a legnagyobb szlovákiai magyar társadalmi sz ervezet, a Csemadok komáromi járásának az elnöke. – Nyolc évünk volt arra, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányerőként kiépítse a felvidéki magyar intézményrendszert. Ez nem történt meg. Most viszont mindenki azt harsogja, hogy egy minősíthetetlen csoport képviselői védtelen nőket aláznak meg. Tény, hogy a soviniszta, tudatlan csürhe néhány tagja megvert egyegy nemzettársunkat, ami vérlázító. Ám ha nem is ilyen sűrűn, azért sajnos előfordultak magyarellenes megnyilvánulások az elmúlt nyolc évben is. Nem s zabad arról sem elfeledkeznünk, hogy az MKP vezetősége tavaly júliusban nem tiltakozott akkor, amikor csaknem száz szlovák neonáci felvonult itt, ÉszakKomáromban. A szlovákiai magyar párt vezetőségének egy tagja sem jelent meg a helyszínen, miközben egy c somó környékbéli magyar fiatal nézett farkasszemet a bőrfejűekkel, akik szidták általában a magyarságot, az itteni őshonos közösséget. Korábban pedig Rozsnyón vonult fel ugyanez a társaság, amikor is Kossuth Lajos szobrát több évtized után felállították, n a nem eredeti helyén, a főtéren, hanem jóval kijjebb, egy múzeum előtt. A neonácik ekkor is szabadon parádézhattak, meggyalázhatták a szobrot, magyar pártunk elnöksége viszont mind a rozsnyói, mind a komáromi erődemonstráció után hallgatott. Már régen elér kezett az ideje annak, hogy a szlovákiai magyarok két európai parlamenti képviselője felszólaljon Brüsszelben, Strasbourgban, és tájékoztassa Európát a támadásokról, illetve a felvidéki magyarság helyzetéről. Szlovákia és Magyarország nap mint nap válthat jegyzékeket, de ne felejtsük el, a mai budapesti kormánynak rendkívül jól jön, ha az ottaniak a magyarverésekkel és nem a „reformokkal” foglalkoznak. Petheő Attila szerint az anyaországi szlovákellenes nézőtéri incidensek is elgondolkodtatóak, mondhatni, k issé gyanúsak, és elmélázik, vajon kiknek is állhatott ilyesmi az érdekükben… – Jellemzően a Fradi szurkolótáborának sem ezek a módszerei, viszont néhány ilyen eset a lelátón kitűnő hivatkozási alapul szolgál egyrészt a szlovák sovinisztáknak, másrészt a m agyarországi balliberális erőknek – véli a komáromi képviselő. – A budapesti kormánypártok bizonyos politikusai hirtelen a megbékélés szükségességéről beszélnek, ami nagyon szép, csak éppen van egy kis különbség a magyarok megtámadása és az agyatlan transz parensek kihelyezése között. Mindenesetre ha egyes klubok szurkolói mégis a saját ötletük alapján demonstrálnak ilyen módon, akkor tudniuk kell, hogy felvidéki nemzettársaikra hoznak bajt, ezzel nem védenek meg minket, ráadásul egyes soviniszta pártvezetők és híveik mondhatják: lám, megmondtuk, milyen szlovákellenesek ezek a magyarok. Komáromtól mintegy 20 kilométerre van Martos, a felföldi néprajzosok egyik kincsesbányája. A település a környékbéli folyóknak, patakoknak, tavaknak, festői szittyónak köszönh etően sok évszázados elzártságban élt, nem véletlen, hogy még a XX. században is virágzott itt a népművészet, mint ahogy nem csoda az sem, hogy a környékbéli földbirtokos Feszty család sarja, Árpád itt talált modelleket a körképhez. Katona István nemzetköz i hírű néptáncos és koreográfus az általa létrehozott Feszty Művelődési Parkban, az óriási turulmadarat formáló amfiteátrumnál fogad minket.
