Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-09
9 akkor az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elé kell vinni a szlovákiai nemzeti kisebbségek ügyét. DukaZólyomi szerint az Európai Bizottságnak még jobban kellene figyelnie Pozsonyra, így elképzelhető, hogy képviselőtársaival beterjesztenek egy erre vonatkozó határozati javaslatot az Európai Parlamentnek. Mostanság egyre gyakrabban rászólnak az emberekre az utcán, hogy ne beszéljenek magyarul, és Szlovákia egyes vidékein újabban az egyik legnagyobb sértés: „Mi van, magyar vagy?” Ám a verbális megnyilvánulásokat bizonyos körök nem tartják elegendőnek. A többségében magyarok által lakott Révkomáromban három szlovák fiatal öszszevert egy középkorú férfit, aki magyarul kért tüzet tőlük. Nyitrán két bőrfejű megtámadott egy magyar lányt, aki elvesztette az eszméletét a rúgásokt ól, ráadásul ráírták a pólójára: „Magyarok a Duna mögé!” és „Halál az élősködőkre!” Néhány nap múlva pedig a Galánta melletti Diószegen hagyott helyben brutálisan egy magyar fiatalt egy hatfős szlovák csapat. Sokan úgy vélik, a nemzetiségi békének vége, bá r az kérdés, hogy ilyesmi létezette egyáltalán az elmúlt nyolc évben, a két Dzurindakormány idején, amikor a Magyar Koalíció Pártja a koalíció tagja volt. Akkoriban nem került sor egy hét alatt három ilyen jellegű támadásra, de olykor rászóltak nemzettár sainkra, hogy „Szlovákiában szlovákul!” A Nyitra melletti magyar többségű Pográny diszkójában mulatozó fiatal társaságot pedig többautónyi, a városból „odalátogató” szkinhed támadta meg abban az időszakban. A mostani, szinte menetrendszerűen ismétlődő esem ények azonban már több mint riasztóak. De vajon mi lehet a fellángoló erőszak igazi oka? Pozsony, délután négy óra. A Stefánka nevezetű patinás helyen békésen kortyolgatják kávéjukat a vendégek, néhány méterre a szlovák köztársasági elnök rezidenciájául sz olgáló Grassalkovichpalotától, illetve a Magyar Kulturális Intézettől. A szecessziós stílusban felújított kávézó fiatal magyar pincére érdeklődésünkre közli, hogy kollégái elítélik a magyarok elleni támadásokat, de nem tudnak mit tenni. Középkorú munkatár snője, aki szlovák nemzetiségű, elmondja, szégyenkeznek a brutális nyitrai támadás és az erőszakos cselekmények miatt, de legalább Pozsonyra nem jellemző ez a légkör. – Bár az is igaz, hogy néhány hónappal ezelőtt bőrfejűek támadtak meg az Új hídnál egy ho sszú hajú szlovák fiút. A srác belehalt sérüléseibe – hallhatjuk a hölgytől. – Magyar – szlovák konfliktusról viszont évek óta nem hallottam a fővárosban. Áthajtunk az Új hídon, amely a pozsonyi belváros és Pozsonyligetfalu közvetlen összeköttetését biztosít ja. Utóbbi városrész egyébként Európa egyik legnagyobb lakótelepe, ahol a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői élnek. Egyes becslések szerint több tízezer szlovák mellett néhány ezer magyar is lakik a panelerdőben. Egy tömbház falán, amelynek aljáb an középkorú urak sörözgetnek békésen, szlovák nácik feliratai olvashatók, a szemközti buszmegállóban pedig kisméretű plakátot pillantunk meg, amely a szélsőjobboldali Szlovák Testvériséget népszerűsíti. E szervezet bőrfejűi vonultak fel még az előző kormá ny idején a magyar többségű Révkomáromban és Rozsnyón, utóbbi helyen tiltakozva a Kossuthszobor újraállítása ellen. – Le kéne vágni a kezüket azoknak, akik ilyeneket írogatnak – háborog egy 70 év körüli szlovák asszony, aki bevásárlókocsiját húzza. Most a vár felé vesszük az irányt. Felfelé bandukolunk az egyik utcácskán, s mivel korog a gyomrunk, megvizsgáljuk a Kék Csillag kisvendéglő étlapját. Az árak alacsonyabbak, mint egy hasonló pesti helyen. A falakon fokhagyma- és paprikafüzérek, a pult felett ism erős népi edények. Mint kiderül, a Kék Csillag a régi, háromnyelvű Pozsony étkeit kínálja a megfáradt vándoroknak, olyannyira, hogy a székelygulyás mellett Petőfi kedvenc eledelét is megrendelhetjük. Amint az étlapon olvasható, a költő ennek az utcának a l akója volt pozsonyi tartózkodása idején. – Annak idején Bratislavát szlovákul Presporknak, németül Pressburgnak, magyarul pedig Pozsonynak nevezték az itt élők, úgyhogy nem véletlen, hogy nálunk a szlovák mellett osztrák és magyar ételek is készülnek – mag yarázza Peter, a szlovák pincérfiú. A közös hangot hamar megtaláljuk, elkezdünk politizálni. – „Jó” helyen jártak, ugyanis Pozsonyligetfaluban él néhány tucat szkinhed, van is egykét törzshelyük, amolyan eldugott kis lebujok – mondja Peter. – Szerintem eg yébként ugyanazok a bőrfejűek működnek az országban, mint nyolctíz éve, azaz Meciarék idején. Csak az elmúlt időszakban nem voltak olyan bátrak, mint most. Az új kormány a hibás, hiszen egy extrém formáció, Slota pártja is tagja lett a koalíciónak. Ez bát orítja a magyar- és cigányellenes erőket. Hiába, más összetételű vezetés kellene az országnak! Peter úgy véli, Pozsonyban egyelőre európai légkör uralkodik, ami annak is köszönhető, hogy sok magyar él, illetve dolgozik a városban, így a helyi szlovákok nag y része tudja, nincs semmi gond velük. – Nem feledkezhetünk meg 2004. december 5e hatásáról, hiszen miután a határon túli magyarság elesett a kettős állampolgárság lehetőségétől, nevetségessé váltunk – hangsúlyozza Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjána k ügyvezető alelnöke. – December 5e után úgy néztek ránk sokan, hogy mi vagyunk azok, akik senkinek sem kellenek. A védtelenség érzését élhettük át, és ez a többségi nemzetek figyelmét sem kerülte el. Sajnos az is tény,
