Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-19
22 az egész országnak. Ám erre még várni kell. Ahogy az augusztus 20i ünnepléshez, úgy az októberi közös emlékezéshez is szükség van némi emelkedettségre. Az kell, hogy ne a sérelmek, hanem a jövő, ne a távoli múlt problémái, hanem éppen a megbékélés és ennek a sikere hassák át ezeket az ünnepeket. - Ön szerint mi az oka annak, hogy ez az emelkedettség nem működik nálunk? Miközben van szándék arra, hogy a nemzet közösen ü nnepeljen, amikor elérkezünk egyegy ilyen ponthoz, akkor mégsem sikerül. - Ez pontosan azért van, mert mindenki hurcol még a lelkében olyan sérelmeket, vagy a történelmi múltunkban rejlő olyan sebeket, amelyek még nem gyógyultak be. Bár szerintem ezek az ünnepek arra is valók, hogy segítsük őket begyógyítani. Csakhogy ma még az ünnepek ki vannak szolgáltatva a napi pártpolitikának. A közös ünneplés számomra nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk, de az kell hozzá, hogy tudjuk tisztelni közös történel münk néhány pillanatát. Úgy, ahogy a lengyelek a Szolidaritás megalakulásának 25. évfordulójával tették. Náluk tudott az egész nemzet együtt ünnepelni. Nagyon szeretném, ha immáron az európai integrációba kapcsolódott magyar nemzet is ugyanezt tudná tenni ezen az őszön - Nem gondolja, hogy házelnökként latba kellene vetnie a tekintélyét a közös ünneplés érdekében? Hiszen már hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyekkel ki akarják zárni az ünneplésből a magyar közélet egyes szereplőit. - Nem a tekintélly el, hanem a személyes példamutatással lehet a legtöbbet elérni. Hadd említsek egy példát: nemrég megkeresett Gyarmati Dezső azzal, hogy a melbournei olimpia évfordulójára szervezzünk a parlamentben egy kis ünnepséget. A ház alelnökeivel, - pártállásuktól függetlenül - közösen ezt meg is tesszük. Szeretnék - s erről már beszéltem velük - a házvezetés által létrehozott elismerést létrehozni, átadni, amivel a parlament vezetése közösen fejezné ki azt, hogy tiszteljük azokat, akik bármit tettek a nemzetért a s zabadságküzdelmek során. Készülünk arra is, hogy meghívjuk azoknak az országoknak a házelnökeit, amelyek az 1956os történelmi pillanatokban befogadtak magyarokat. Az ősz az '56os megemlékezések jegyében telik majd, s nagyon remélem, az önkormányzati vál asztás előtt nem válik kampánytémává sem az 50. évforduló, sem az ünnepi készülődés. - Eddig még nem volt kampány, amelyikben ne szerepeltek volna le a politikusok ... - Az én feladatom az, hogy a Ház tekintélyét, méltóságát óvjam. A napokban a Sziget egyik rendezvényén politológusok vitáját hallgattam végig a parlament méltóságáról, stílusáról. Megkérdeztem a politológusokat, vajon egyedie az, ami a budapesti parlamentben van. Elismerték, hogy az Országgyűlésben uralkodó stílus egyáltalán nem rosszabb a többi európai parlamenténél. Alapvetően nem a parlamenttel van probléma, hanem azzal a stílussal, amit a vitákban megengedünk magunknak. Ami az emberek lelkét leginkább bántja, az az - és talán az ünnep kapcsán érdemes is róla beszélni , hogy nem talál unk olyan pontokat, amelyekben egyet tudunk érteni így nincs közös eredőjük. - Lehetnének ilyenek? - Igen. Évekkel ezelőtt magam is felvetettem az alkotmányozás szükségességét. Sorozatosan születtek olyan alkotmánybírósági döntések, illetve politikai i gények - a kisebbségek parlamenti képviseletéről, a köztársasági elnök megválasztásának módjáról, a kisebb parlamentről, a választójog módosításáról , amelyek miatt lépnünk kellett volna. Minden politikai erő mindig elismeri, hogy valóban szükség lenne mi nderre, azonban úgy nyilatkoznak, a módosítást a politikai klíma gátolja. Tizenhat évvel a rendszerváltozás után már tudjuk, hol lenne szükség a változtatásokra, mégsem tudunk elég politikai bátorságot meríteni. Inkább a napi politikai taktika, praktika ha tározza meg a tetteket. Amíg nem vagyunk képesek helyretenni ezeket az alapvető kérdéseket, addig más kétharmados ügyekben sem tudunk megállapodni. Erre példa a választott régiók, önkormányzatok létrehozása. Amíg a politikai osztály nem ismeri fel, hogy ez t neki kell megoldania, addig a társadalom ezt újra és újra számonkéri rajtunk. Kényszer az alkotmányozásra ugyan nincs, de e nélkül belátásból és meggyőződésből is lehet fontosat, korszakosat alkotni a köz javára. - Elvi, eszmei különbségek vannak a pár tok közt, vagy a napi politikai érdekek akadályozzák a felismerést? - Az utóbbiról van szó. Jó példa erre a kisebb parlament kérdése. Minden politikai erő teljesen egyetért a parlament létszámának csökkentésében, a társadalom is igényli. Végül mégsem szül etett meg a szabály. Ugyanakkor tudjuk,
