Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-05
15 koreografált táncrendje szerint adta elő Magyarország miniszterelnöke, szocialista tettestársai se gítségével és a magyar elit többségének falazása mellett. A választások előtt a jólét volt nagy, most pedig a baj. Egyszerűen szólva hazánkat a szocialisták pénzügyi válságba rántották. Vagy inkább lökték, mert a rendszerváltozás történelmi tapasztalata ar ra tanít, hogy miközben az ország polgárai gödörbe jutottak, a válságot előidéző szocialista vezetőknek mindig sikerült megkapaszkodniuk. Sőt miközben a többiek munkanélküliek, kényszervállalkozók, rokkant- és kisnyugdíjasok lesznek, ők bankárok, nagyiparo sok és milliárdosok. Mígnem a politikai szerencse fiainak luxusa mellé kedvük nem kerekedik visszatérni az ország élére – 2002 – hogy ismét tönkretegyék azt, amit a rendszerváltozás óta a magyarok kínkeservesen felépítettek maguknak. Itt állunk hát, 2006 ő szének kapujában, s Magyarország lába alatt megmozdult a föld, nyakában a frissen választott miniszterelnök és az ő csomagja, hátában a hitelezők hada, előtte az egyre aggasztóbb jövő. Egy helyzet, amit senki sem akart. Egy helyzet, amelybe dilettáns gazda sági döntések és szervezett politikai hazugságok miatt kerültünk. Egy helyzet, amit – ha ki akarunk jutni belőle – néven kell nevezni, és amelyről beszélni kell. Egy pénzügyi válság, amelyet sebészi pontosságú feltárás nélkül nem orvosolhatunk, sőt amelyet az alapos megértés híján hozott kormányzati döntések gazdasági válsággá szélesíthetnek. Vesszőfutás Szegény ország nincs, csak rosszul kormányzott. 2006ra Magyarország lett Európa beteg embere. Az unió 25 tagállama között legrosszabbak a pénzügyi mutat ói, miközben az új középeurópai tagállamok közül a leglanyhább növekedésre képes. Gyötri a megbomlott pénzügyi egyensúly, és küszködve fújtat a lassú növekedés miatt. Ez meghökkentő. Az új tagállamok sorában még sohasem voltunk a gazdasági növekedés és a pénzügyi egyensúly terén egyszerre sereghajtók. Ráadásul az EU történetének legnagyobb bővítését hajtotta végre, és az USA is kilábalt évezred eleji visszaeséséből, vagyis Magyarország egy általános, globális konjunktúra idején lesz a felzárkózó gazdaságok és a régió beteg embere. Példátlan, negatív gazdaságpolitikai innováció. A posztkommunista gazdasági elitből érkezett régiúj gazdasági kormányzat 2002től súlyos hibasorozatot vét. Szinte érthetetlen, hogyan követhette ilyen végzetesen egyik hiba a másik at, hová tűnt a hibákkal való szembenézés első számú politikai erénye, miért maradtak el rendre a korrekciós lépések? 2002 őszén indul a lejtmenet, kezdődik a baj. A jóléti intézkedéseket nem ellensúlyozzák a hazai vállalkozásokat ösztönző, beruházásokat é s növekedést izmosító programok. Leállítják a Széchenyitervet, fogy a levegő a kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok körül, az üzleti élet bizalma behorpad. Beüt a második hiba, máig tisztázatlan körülmények között a kormány ráveszi a jegybankot az árfolyamsáv módosítására, kis híján kitör a valutaválság. A dilettantizmus bélyege egy pillanat alatt a kormány homlokára ég, felszínre törnek a kormány és a jegybank közötti gazdaságpolitikai nézet- és véleménykülönbségek, a gazdaságpolitika hitelesség e elszivárog. 2003tól már egyetlen kormányzati előrejelzés sem jön be; az adósságra, költségvetési hiányra, fizetési mérlegre adott prognózisokra egyre inkább beletörődő legyintéssel válaszol a gazdasági élet. A bajba jutott szocialisták 2004re olyan költségvetést eme lnek törvényre, amely hemzseg a nyílt és rejtett elvonásoktól, adóemelésektől, sarcoktól. Az ellenzéki figyelmeztetésekre és javaslatokra süket, összezavarodó miniszterelnök terve dugába dől. A kormányzat hiteltelensége miatt az államadóság után jóval több et kell fizetni, bevétel is kevesebb folyik be. A hitelesség visszavonhatatlanul odalett, a bizalom menthetetlenül szétporladt. Az értékek biztonsági hálója nélkül kormányzó, iránytűjét vesztett, egyre pipogyább benyomást keltő miniszterelnök végzetesen me ginog. Az események shakespearei fordulatok félhomályába vesznek. Az előre menekülő miniszterelnök hiába fedi fel – a K&Hsikkasztás és a kormányzati pénzalapok összefonódása idején járunk – , hogy az SZDSZ „tele van korrupciós ügyekkel”. A gazdaságpolitik ai kudarc puccsra kész tanácsadója segítségével fejére omlik. Szabad az út, megkezdődhet az új miniszterelnök máig tartó ámokfutása. Magyarország belép a nyílt és szervezett hazugságok, a költségvetési, gazdasági tervezést ellenőrizni és befolyásolni képte len, elgyengülő demokrácia korszakába. A szocialisták valószínűleg annak reményében állították az üzleti életből – igaz, a homályosabb zugokból – érkezett miniszterelnököt, pénzügyi és gazdasági minisztert a kormányzat tengelyébe, hogy megállítsák a kormán yzati hibák örvénnyé gyorsuló spirálját. A várakozásuk beteljesülése helyett újabb, most már messze vezető következményekkel járó baklövés következik. A 2005re szóló költségvetésben elmarad a helyzetet még idejében orvosolni képes adóreform, helyette egy azonnali, hatások nélküli, 2010ig araszoló koncepciót ütnek törvénnyé, ráadásul mintegy 300 milliárd forintnyi költségvetési pénzt osztanak szét a választások előtti hónapokban. Az elmúlt 16 év politikatörténete azt mutatja, hogy a szocialisták támogatott sága és a magyarok fogyasztói bizalmi indexe szinte összenőtt; a fogyasztói indexnek szárnyalnia kell hát, ha törik, ha szakad. A hatalomért semmi sem drága, még az sem, ha rámegy a jövőnk. Ez a szocialista credo.
