Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-05
16 Még egy esély A választásokat követően a szocialisták megkapták az utolsó esélyt, hogy helyes választ adjanak a tovább már alig titkolható pénzügyi válságra. Az ellenzék, élén a Fidesszel, az alkotmányos alapokon álló demokratikus erő számára előírt utat követte, és a radikálisabb fellépést sürg ető szárnyának sem tett engedményt. Megadta az esélyt a szocialistáknak, hogy körültekintően elkészíthessék kormányprogramjukat, összeállíthassák intézkedéseik első csomagját, felkészülhessenek programjuk parlamenti vitájára. [Sőt az ellenzék egy része még ennél is többet nyújtott. A politikai előzékenység ritka példáját mutatta. A nyilvánvaló politikai hazugsághadjárat és a fejünk felett lebegő pénzügyi válság helyett néhány politikusa olyan kérdéseket emelt és tartott napirenden (jobboldali egység, utódlá s) még a választásokat értékelő szövetségi kongresszus után is, amelyek sem a Szövetség, sem a polgári oldal érdekeit nem szolgálták. A választási vereség keserűsége sem fedhette volna el, hogy a teljes valóságában kibontakozó kritikus gazdasági helyzet, a nyomában fellépő társadalmi megrázkódtatás, majd társadalmi ellenállás időszakában a Szövetség egysége és akcióképessége felbecsülhetetlen érték és egyben nemzeti érdek is. De ez már egy másik írás tárgya.] A szocialisták a választások utáni kedvező pilla natot sem ragadták meg, fordulat helyett folytatták a 2002ben indult hibasorozatot. Úgy tűnik, a lejtőn nincs megállás. A kormány úgy terjesztette programját a Tisztelt Ház elé, hogy továbbra is titkolni próbálta a súlyos pénzügyi helyzetet, számvetés és egyenes beszéd helyett reformhalandzsával rukkolt elő. Történelmi átalakításról szónokolt, holott egyszerű pénzbehajtásra készült. Minél többet, minél több helyről. Az elvesztegetett hónapok után megszült első Gyurcsánycsomag a megbomlott pénzügyi egyensú ly helyreállítását nem a növekedés erősítésétől reméli, hanem feláldozza azt egy olyan kísérlet kedvéért, amelyről már most tudható, hogy nem válthatja be a hozzá fűzött – szakmailag indokolatlan – reményeket. Üzenet Európából A költésvetési egyensúly el osztása a régi EUtagállamokban is felüti néha a fejét. Előfordul, hogy az állam többet költ, illetve kevesebb bevételhez jut, mint korábban. Az ok lehet egy közeledő parlamenti választás, vagy éppen a globális konjunktúra lanyhulása. A költségvetésben ily enkor feszültség keletkezik, a deficit mértéke nőni kezd. Az uniós tagállamok esetében a közös pénzre való áttérés miatt azonban nem nagyon lehet kilógni a sorból, mindenki mindenkire nagyon figyel. Ezért az unió régi tagállamai esetében az euróra való átá llásról szóló 1992es döntés után olyan esetekkel találkozunk, amikor a költségvetés hiánya egy, esetleg két százalékkal tér el a közösen megállapított mértéktől. A helyzet olyan egyensúlyhelyreállító programok elindítását igényli, amelyek a nemzeti összt ermék egy százalékával csökkentik a költségvetés kiadásait, illetve növelik bevételeit. Az egykét százalék körüli egyensúlymegingást még orvosolni lehet hagyományos, egyensúlyjavító eszközökkel; vissza kell venni a kiadásokból, és valamivel több adót kell beszedni. Magyarországon azonban egészen más a helyzet. A költségvetési hiány esetében a kormány most a tízszázalékos mérték bevallásánál tart, de félő, ez még mindig nem a végső szám. Ez nem egy százalékkal, hanem legalább hét százalékkal haladja meg azt a szintet, amely felett már az egyensúly megbomlásáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a magyar egyensúlytalanság forintban kifejezve nem 200 milliárd körüli, hanem meghaladja az 1500 milliárd forintot. A magyar egyensúlytalanság mértéke hétszer nagyobb, mint a hagy ományos módon kialakult európai egyensúlytalanságoké. A mi esetünkben nem arról van szó, hogy a költségvetés valamivel többet költött az egészségesnél, hanem arról, hogy a 2002 óta elkövetett gazdaságpolitikai hibák miatt, illetve azok elleplezésére a szoc ialista miniszterelnökök nyakló nélkül növelték az államadósságot. A 2002 eleji (GDParányos) 52 százalékról 2006 végére már 65 százalék felett lesz, így meghaladja a 13 ezermilliárd forintot. Hétszer nagyobb költségvetési hiányt már nem lehet hagyományos megszorításokkal kezelni, erre egyetlen fejlett gazdaság sem vállalkozott a miénkhez hasonló helyzetben. Léteznek ugyanis számunkra használható európai válságkezelő tapasztalatok, ám ezeket nem a kilencvenes évtizedben, hanem a 70es évek végén és a 80as évek elején kell keresni. Két számjegyű munkanélküliség, emelkedő infláció, vállalati csődök, zuhanó költ ségvetési bevételek, esetenként két számjegyű költségdeficitek. A tanácstalan kormányok először hagyományos egyensúlyjavító programokkal próbálkoztak. Éppen úgy, mint a mi szocialistáink. A költségvetési megszorítások egyetlen esetben sem jártak sikerrel, sőt még olaj is volt a tűzre, a gazdaság helyzete tovább romlott. Ahogy ez nálunk is várható.
