Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-05
15 sír ni utána. Őszerintük Gyurcsányék frusztráltak; és mivel ez a kormány "képtelen" szót érteni a külhoni magyarokkal, a mostani "dózerolással" valójában beismeri a zsákutcás állapotokat. Tetszetős teória. Csakhogy nincs sok köze a valósághoz. Mert a helyzet az, hogy a kisebbségi támogatási rendszer valóban alkalmatlan már a mai viszonyok között. Átépítése ezért kifejezetten üdvös törekvés - már ha a fürdővízzel együtt nem borul majd ki a gyerek is. Maga a fürdővíz ugyanis kétségkívül pállott, kétes tisztaság ú, agyonhasznált. Régen megérett a cserére. A szóban forgó intézmények még egy másik kor szülöttei, erősen túlélték önmagukat - olykor valóságos masztodonnak hatnak a mai hazai és nemzetközi közegben. Amikor létrejöttek, a Kárpátmedencében még jobbára a magyar közösségek puszta megmaradása volt a tét; a hőskorban cekkerben vitték futárok a támogatási összegeket, és nem nagyon számolgatták: mennyi is az, vagy hogy mire megy el tulajdonképpen. Az akkori feltétlen bizalom aztán gyorsan olvadozni kezdett - m áig legendák keringenek egykori gyors megtollasodásokról, Osztap Benderi tranzakciókról. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kisebbségi segélyek mindinkább klientúraépítésre, pártfinanszírozásra folynak el; a közvélemény számára átláthatatlan csatornákon. Ha ennek a vircsaftnak vet most véget a Gyurcsánykormány, jól teszi. Ígérni mindenesetre ezt ígéri. Más kérdés, hogy az új rendszernek egyelőre nem nagyon látni még a körvonalait - azt e pillanatban jobban lehet tudni, hogy mi minden szűnik meg, mint azt: mi lép a helyükbe. Egy dolgot viszont ezután sem szabad szem elől téveszteni: kisebbségi támogatásokra változatlanul szükség van, e pénzeket azonban az eddiginél jóval kevesebb politikai sertepertélés közepette kellene eljuttatni oda, ahol éppen a legna gyobb szükség mutatkozik irántuk. Részletek híján egyesek láthatóan attól tartanak, hogy a kormány egyfajta reformdiktatúrát akar kisebbségi ügyekben. Az anyaországi pénzek nyomon követése persze budapesti felelősség. De magának a rendszernek a kialakítá sából aligha szabad kihagyni magukat a kisebbségeket vagy az érintett kormányokat. Nélkülük nyilván nem lehetne hatékonyan működtetni a mechanizmust, ellenükre pedig végképp nem. Vannak tehát bőven olyan feladatok, amelyeket az anyaország egyedül nem old hat meg megnyugtató módon. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy Gyurcsány a népszavazás óta tényleg nehezen találja meg a hangot a kisebbségi vezetőkkel (ez persze messze nem egyedül az ő sara). Nagy kár volna viszont, ha ebből azt a következtetést vonná le a kormányfő, hogy esetleg erőből kellene bizonyos dolgokat végigvinnie. Igaz, legalább ekkora hiba lenne, ha a kisebbségi vezetők a napirenden levő magyarmagyar ügyekben is Fideszpartitúrából szeretnének játszani. Ez alighanem további évekre prolongálná a népszavazási holtpontot. vissza Az autonómia ismérvei kerüljenek be tanácskozás dokumentumába − A KMKF Előkészítő Bizottságának ülése elé A VMDP üdvözli a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma előkészületeit. Fontosnak tartja, hogy e fórum őszi, 2006. évi csúcstalálkozóján szó lesz mind a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati célkitűzésekről, mind a határon túli magyarság helyzetéről készített jelentésről. Az is jó, hogy a jelentés maguknak a határon túliakn ak a részvételével készül el. A VMDPben Magyarország EUcsatlakozása óta különösen időszerűnek tartjuk a magyarmagyar kapcsolatok újragondolását. Az a modell, amely az elmúlt tizenöt évben jött létre, nem alkalmas a határon túli magyar kisebbségek közöss égként való megtartására. Másfelől, ebben a modellben a legfontosabb nemzeti szempontból fontos döntéseket illetően mindenképpen, csődöt mondott a látszólagos egyenlőségre alapuló konszenzusos döntéshozatal intézménye, a Máért. A Kárpátmedencében élő magy arok ebben a történelmi helyzetben Budapest 2/3os állásfoglalására várnak. Azt szeretnénk, ha Budapest a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése céljából lépéseket tenne a határon túli magyar közösségek belső forrásainak alkotó felhasználására, integrálására. Szerintünk az államhatárokkal szabdalt nemzet, a magyar és nem magyar állampolgárok huszadik század második felében létrejött közjogi alakzatának fenntartása, különösen a rendszerváltás után kialakult torz kisebbségi egypártrendszer, kockáz tatja a kisebbségi közösségek gyorsuló beolvadását, de közvetlen kárt okoz Magyarországnak is.
