Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
6 történelmében. Eleve a határon túli magyarság inkább problémaforrásként, mint bármi másként jelent meg a horizontjukon. Az állampolgárságról szóló népszavazás kampánya, illetve a már említe tt doktor elszólása korrekt képet adott arról, mennyire bután és cinikusan áll mindkét oldal a dologhoz. Ám a szégyenlős félrenézés, ami a vajdasági atrocitások ügyében is történt, nem biztos, hogy elég lesz a szlovák helyzet kezelésére. Ha itt konfliktus kerekedik, akkor nem tudjuk belőle kidumálni magunkat. Az pedig nem opció, hogy lemondunk a határon túli magyarokról, mert akkor annál jobban fogják ütni őket. Az a kisebbség, amelyiknek nincs anyaországa, mindenhol halmozottan hátrányos helyzetű, hogy a s aját porta előtt is sepregessünk. A külpolitika bizony nemcsak olyan szép alkalmakat tartogat, amikor világbirodalmak félistenei fényképezkednek a Citadellán, hanem előfordul ilyen csúnyáskodás is: a kisebbség nyomorgatása a többség állatias ösztöneinek ki elégítése végett. A félistenekkel emberi jogokról persze nem tárgyalunk, nehogy esetleg összevonják a szemöldöküket. Ezekkel a szlovák kormányba evickélő tényezőkkel viszont, ha punkt a magyar kisebbséggel kezdenek szórakozni, határozott hangon kell beszél ni akkor is, ha hatalmon vannak. NATO- és EUtagok vagyunk, ahol egymásnak adják a kilincset a nagyhatalmak. Haidert kevesebbért szekálta betegre a világ. Az az aktuális igazság, ami nevében a nyugati civilizáció manapság háborúkat indít, a mi oldalunkon f og állni, ha csak a legkisebb vita is támad arról, szabade a kisebbségeket intézményesen bántani vagy diszkriminálni azért, mert a szomszéd nemzethez is kötődnek. A tankot tajtrészegen összehányó Slotától meg nem megijedni kell, hanem megszervezni a nevel ését. vissza A legkisebb ellenállás Magyar Hírlap 2006. július 1. Szerző. Molnár Norbert Némi iróniával azt is írhatnám, kellett ez már Szlovákiának, túl nagy volt a nyugalom. Ment a szekér, a külföld simogatta, az em berek meg eltunyultak, mert azt hitték, ez természetes. Hát nem az Jelen állás szerint holnap írják alá a koalíciós szerződést az új szlovák hatalom pártjai. A bugriskoalíció két hét alatt hozta tető alá az üzletet. Nem volt Balatonőszöd, nem voltak ho sszú egyeztetések, egyszerűen megegyeztek, aláírják, punktum. Robert Fico iszonyatosan kormányozni akart. De nagyon, nagyon, hogy Pély Barna kedvenc jelzőhalmozását használjam. Fico, a szociáldemokrácia álcáját magára öltő diktátorkezdemény beparancsolta a koalícióba a fasisztoid Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) az ékesszólású, részeges Ján Slota vezetésével, illetve az egyre inkább elfogadható arcú (legalábbis így viselkedő) Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (HZDS). Hogy megalázta ő ket, nem kétséges. Pártjaiknak összesen öt minisztériumot adott, magának meghagyott tizenegyet. Slotát és Meciart a sunyiba parancsolta, sorképviselőket csinált belőlük. Baloldali csalódás Fico a legkisebb ellenállást választotta, hiszen ennek a két em bernek és pártnak bármit lenyomhatott a torkán. Nem úgy a Magyar Koalíció Pártjának, a kereszténydemokratáknak (KDH), hogy Dzurinda pártjáról már ne is beszéljünk. Fico azt is megkockáztatta, hogy a külföld és a hazai közvélemény rosszul fogadja döntését. A SmerSzociáldemokráciához eddig közel álló Pravda primitív koalícióról írt, a külföld pedig egy rövid ideig tartó sokk után elkezdte figyelmeztetni Ficót, hogy talán mégsem a szélsőségesekkel kéne egy szocdem pártnak koalíciót kötnie. Mert kerültek már Európában hatalomra mindenféle idegengyűlölő pártok, de azok mind a jobboldal hóna alatt lopakodtak a hatalomba . Az európai szocialisták keddre raportra hívták Robert Ficót, akinek el kell majd mesélnie, miért jó Európának a bugriskoalíció. A közvéleményt kíváncsisággal tölti el, hogy mit mond majd. Azt ugyanis, hogy kisebbségi kérdésekben marad a status quo, neh éz lesz eladnia. Noha a miniszterelnökjelölt ezt ígérte közvetlenül azután, hogy Ivan Gasparovic államfőtől megbízatást kapott. Ám olyan kényes tárcákat engedett át a nacionalistáknak, mint az oktatásügy és a regionális fejlesztés. Azt pedig nehezen lehet elképzelni, hogy a megvadult nemzetieket “házon kívülről" felügyelni tudja. Az tény, hogy a látszatot tudja tartani, vagyis nem történnek majd olyasmik, mint 1994 és 1998 között, amikor a Meciarkormány idején Slotáék oktatási minisztere majdnem megfojtot ta a magyar iskolákat, s betiltotta a kétnyelvű bizonyítványokat. Ennél szofisztikáltabb módszerek is vannak, módszeresen, napi egy aláfűtéssel is alaposan meg lehet keseríteni az ember életét. Nem akarok ötleteket adni…
