Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-19
10 minisztériumoktól, és fel építenénk egy olyan hivatalt, melynek létszáma a mostani HTMHnak, mondjuk, a kétszerese. Akkor valóban hatalomkoncentráció zajlana. Nekünk éppen ezzel ellentétesek a szándékaink. n Hangsúlyozta, politikamentes lesz a támogatásrendszer, azaz nem lesznek ku ratóriumok, amelyekben minden párt képviselteti magát, hanem szakemberek döntenek a pályázatokról. A pénzeket pedig utóbbiak véleményezése nyomán a hivatalnokok osztják el. Elhiszik majd Önöknek, hogy nem a magyar kormány osztja a pénzt? Ez nem hit kérdés e, a gyakorlat fogja bizonyítani, hogy nem a magyar kormány osztja a pénzt. n Mit kell érteni a komplex régiófejlesztésen? A komplex régiófejlesztés azt jelenti, hogy nemcsak a megfogható infrastruktúrát kell fejleszteni, hanem az oktatást is. Foglalkozn i kell a munkaer őpiaci kérdésekkel, a gazdaságfejlesztéssel és a vállalkozással. Azaz mindazokkal a kérdésekkel, melyek egy ország fejlesztési terveiben szerepelnek. Olyan komplex fejlesztési program egy adott térség vonatkozásában, amely az összes erőforrást – beleértve a humánt is – magában foglalva képet alkot arról, mit akar az adott régió kezdeni, mik az előnyei és hátrányai, hogyan akarja kihasználni az európai uniós tagságból vagy tagságközeli állapotból fakadó előnyöket, és hogyan akar bekapcsolódni az európai fe jlődésbe, vérkeringésbe. Ezért elengedhetetlen az országok együttműködése. n Amikor Markó Béla szövetségi elnökkel tárgyalt, a magyar miniszterelnök úgy vélekedett, hogy a szórványmagyarságra kell jobban figyelni. Mi a tömbmagyarságra vonatkozó stratégia? A miniszterelnök azt igazolta vissza, amit az RMDSZ vezetése jelzett. Markó Béláék azt hangsúlyozták, hogy nagy figyelmet kell fordítani a szórványra, elsősorban a szórványoktatás kérdésére. Ezt Gyurcsány Ferenc támogatólag igazolta. Ez valóban fontos ké rdés, hiszen a magyarságnak csak egy része él tömbben. A szórványmagyarság esetében a komplex régiófejlesztés nem biztos, hogy eléri azokat az eredményeket, melyeket szeretnénk, nem biztos, hogy a magyar kormány támogatásai mérhetetlen lehetőségeket nyitná nak meg. Számukra tehát sajátos támogatási rendszert kell majd fenntartani. A tömbmagyarság számára – és ez szemléleti kérdés is – alapvetően mást kell felkínálni: az együttműködés új lehetőségeit. Eddig a nemzetpolitikában a magyarság mint tárgy jelentkez ett – ez nagyon csúnya kifejezés, de ez történt. Holott a magyarságnak együttműködő partnernek kell lennie. Nemcsak azt kell nézni, hogy a magyar kormány megfogalmaz a tömb- vagy szórványmagyarság számára politikát, hanem azt is, hogy a magyar közösségek h ogyan tudnak egymással együttműködni. Például mit tud mondani a tömbmagyarság, melyek azok a területek, amelyeken maga is együttműködést kínál a magyar kormánynak. Nem szabad kisgyermekként kezelni a magyar közösségeket. Ezek minden akadály ellenére megtal álták a maguk helyét, mi több, erőteljes tisztségekkel is rendelkeznek. A nemzetpolitika kialakításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a határon túli közösségek partnerek, nem alanyai vagy tárgyai ennek a politikának. A magyar kormány azt tudja aj ánlani a tömbmagyarságnak, amit általában a nemzetpolitikában ajánl: az identitásmegőrzést a nemzeti intézmények révén és fejlesztési programok egész sorát. Ehhez viszont komoly együttműködésre van szükség a magyar közösségek részéről. Nem szeretném, hogy úgy tűnjön, hogy a nemzetpolitika egyoldalú lenne, ez igenis kétoldalú, sokszereplős, interaktív. n A Sapientia Tudományegyetem a működéséhez eddig évi kétmilliárd forint támogatást kapott a magyar államtól. Mi történik ezután? A magyar kormány támogatásp olitikája nem egy intézményről, hanem elvekről szól. Ebben az esetben arról, hogy fontosnak tartjae a romániai magyarság a magyar felsőoktatás fejlesztését. Szerintem fontosnak tartja, és akkor ebben a kérdésben az általános elveket kell követni. Az intéz mények esetében azt a két alapelvet kell tisztázni, amelyet már korábban is elmondtam: politikai semlegesség és minőség. Minden intézmény esetében, függetlenül attól, mi a neve és hogyan jött létre, ezt a két szempontot kell érvényesíteni. Ha az adott magy ar közösség azt mondja: számára fontos a felsőoktatási intézmény, és érvényesülnek az említett elvek, akkor ehhez lehet alakítani a támogatási rendszert. Az viszont elképzelhetetlen, hogy ha nem sikerül érvényesíteni a két alapelvet, akkor érdemben lehesse n előremenni intézménytámogatási kérdésekben. Szerintem egy oktatási intézménytől minimális elvárás a minőség, és mára már kialakult a gyakorlat, hogy hogyan lehet érvényre juttatni a minőségbiztosítást. n A szókimondás jegyében kérdezem: a 2007es költsé gvetéstől kezdődően nem garantált a kétmilliárd forint?
