Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-17
10 külpolitikai cél helytelen lett volna, de azt igen, hogy a doktrína mögött soha nem volt mélyebb tartalom, vagyis stratégia. 1990 óta a három fő cél kapcsán politikai napirendre kerülő témák többsége nem szolgálta a külpolitika formálását. A mai nap ig nem tudjuk, hogy az egyes pártok milyen külpolitikai elképzelésekkel rendelkeznek. Az MSZP a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű megszüntetésének koncepciójától jutott el a jelenlegi - európai baloldalhoz képest meglepően kritikátlan – atlantista irányv onalig. A Fidesz viszont a kezdeti atlantizmusát cserélte fel egy megfoghatatlan világnézet által táplált inkoherens szemléletre. Így míg a Fidesz szakpolitikusai hivatalosan ma is euroatlantista álláspontjukat hangoztatják, addig Orbán Viktor – akit pedig egykor még lehetséges NATOfőtitkárként is emlegettek – és főként a holdudvarában lévő véleményformálók sokszor a nyílt amerikaellenességig jutnak el. A három kellően általános célban való egyetértés mindig jól jött a külpolitikai kérdésekben határozatl an politikai szereplőknek. Ebből fakadóan azonban bárki kormányzott is, a magyar politikai osztály igyekezett távol tartani magát az igazán fajsúlyos döntésektől és vitáktól. Nem csupán arról van szó, hogy szélesebb körben sosem folyt vita a NATOcsatlakoz ásról, vagy az uniós integrációról, hanem ennél többről. Arról, hogy az egyes célokon belül egyre kevésbé külpolitikai kontextusban vetődtek fel a témák, az 1990es évek végére pedig minden külpolitikai vitakérdés belpolitikai értelmet nyert. Az euroatla nti integráció Az euroatlanti integrációt tekintve Magyarország nem döntötte el, hogy milyen szerepet szán magának a NATOn és az Európai Unión belül. Az egyes kormányok nemzetközi kérdésekben igazodnak a hivatalos uniós állásponthoz. A közös európai külp olitika hiányában azonban ez a legtöbb kérdésben nem lehetséges, így Magyarország számára leggyakrabban marad az egyensúlyozás az atlantista és a kontinentális tagállamok álláspontja között. Magyarország mindig is igyekezett elkerülni, hogy választania kel ljen olyan államok között, amelyek külpolitikája számára igazodási pontként szolgál. Még ebben sem bizonyult azonban elég következetesnek: az ún. nyolcak levelének 2003. januári aláírásával, például egyértelműen elkötelezte magát az amerikai Irakellenes p olitika mellett. Ez komoly visszhangot váltott ki, s különösen azért, mert szembe került Németországgal. A levél az unión belül is feszültséget okozott, Jacques Chirac francia elnök az Európai Unióval való szolidaritás hiányát emelte ki a levél kapcsán. A magyar diplomáciától szokatlanul egyértelmű állásfoglalás mögött részben a térségbeli országokkal szembeni atlantista rivalizálás húzódott meg – nem véletlen, hogy a visegrádi országok mindegyike aláírta a deklarációt. A magyar külpolitikai sodródást és ideoda csapódást jellemzi az is, hogy a magyar politikusok nem nyilvánítanak véleményt az uniós alkotmányról, illetve Európa határainak kérdéséről sem. Pedig ha ezen dilemmák nem dőlnek el "belül", "kifelé" továbbra is legfeljebb olyan semmitmondó üzenet eket közvetíthet a magyar diplomácia, hogy például „Magyarország egyszerre van a bővítés és a mélyítés mellett.” Egy szerelem krónikája: az Európai Unió és Magyarország kapcsolatának alakulása 1968. első hivatalos kapcsolat az Európai Közösséggel (EK) a közös mezőgazdasági politika területén 1973. Magyarország csatlakozott az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT) 1987. Kádár János találkozott Jacques Delorsral; megkezdődtek a hivatalos tárgyalások egy átfogó kereskedelmi és gazdaság i együttműködési megállapodás megkötéséről Brüsszelben 1988. Luxemburgban aláírták az EK és a KGST kölcsönös elismerését és az együttműködési készségét mutató nyilatkozatot. Aláírták a magyarEK kétoldalú gazdaságikereskedelmi együttműködésről szóló meg állapodást 1989. az első brüsszeli magyar EK nagykövet átadta megbízólevelét a Bizottság elnökének 1990. a szabadon választott magyar Országgyűlés valamennyi pártja egyetértett abban, hogy a magyar politika prioritása – a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam kiépítése mellett – az Európai Közösségekhez való csatlakozás. Antall József Brüsszelben az elsők között találkozott Jacques Delorsral, és átadta neki a kétoldalú
