Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-08
9 valami felbőszült vadkan. De így volt ez számos más esetben is. A lényeg mindig ugyanaz: a kezdetekkor, még a csírájában elfojtani mindennemű magyar kezdeményezést, ami a közösség ügyét bármilyen formában is előbbre vinné. Erre mindazonáltal csak ritkán van szüksége szlovák hatalomnak, hiszen a kiszolg áló személyzet, a magyarság ügyét júdáspénzen eláruló magyar koalíció remekül játssza a hű vazallus szerepét. A magyarság ellen megnyilvánuló ellenszenv, örökös gyanakvás a szlovák hatalom részéről elgondolkodtató. Vajon miért viselkedik így egy magát kul túrnemzetnek mondó közösség, ha történelmi igazának biztos tudatában érzi magát? A legfrissebb szlovák történelemkönyvek legalábbis arra engednek következtetni, hogy a magabiztossággal nincsenek gondok szlovák részről. S hogy mindez a történészszakma durva megerőszakolásával, hitelének teljes lenullázásával, megbecstelenítésével járt – hja kérem, a nemzeti érdek előbbre való. Így aztán nem szabad meglepődnünk azon, ha a felnövekvő generációk számára semmi kétség sem lesz afelől, hogy a Kárpátmedencébe betö rő primitív magyar hordák egy nagy múltú virágzó szláv birodalmat taszítottak a mélybe, hogy aztán évezrednyi iszonyú elnyomás és pokoli kínok után végre ismét saját államot alkothasson az ősi szlovák nép. Nyilvánvaló, hogy nem másról van itt szó, mint a t olvaj soha meg nem szűnő szorongásáról, aki nap mint nap retteg a meglopott szomszéd haragjától, bosszújától. Addig nem is érezheti magát teljes biztonságban, amíg áldozatát el nem pusztítja, meg nem semmisíti, hiszen addig súlyos teherként nyomasztja őt a z elkövetett bűn s a rettegés a bármikor bekövetkezhető revanstól. Ámde a szomszéd békés természetű lévén, még a békejobbját is nyújtja, ami még inkább kétségbe ejti a rablót. Mindezek mellett a valós történelmi múlt hiánya is nagyban hozzájárul a kisebbs égi érzés erősödéséhez. Ahhoz ugyanis idő kell, hogy a futószalagon legyártott történelemhamisítások, hazugságok vitán felül elfogadottakká váljanak. Számos példát lehetne még felhozni arra, hogy miként nyilvánul meg a szlovákság részéről a magyarokkal sze mben éreztetett ellenszenv, ami egyértelműen a félelemnek tudható be. Manapság mindezt egyáltalán nem illik kimondani, hiszen semmilyen szempontból nem „korrekt” az olyan vélemény, amely esetleg a mindenkori véleményformáló elit utasításaitól merőben eltér . De elég csak bemenni mondjuk Komáromban (ahol döntő többségben vannak a magyarok) egy megfelelő hivatalba, s máris érthetővé válik, hogy miről is van tulajdonképpen szó. A „Szlovákiában szlovákul”elvet igencsak magukévá tették igencsak sokan. Ján Slota és társai csupán az indikátorai ennek a népbetegségnek. Ők csak a kirakat bábui, azonban legbelül talán még rosszabb a helyzet. Ott ugyanis úgy tűnik, elképzelhetetlen az a gondolat, hogy a magyar nemzetet mint önálló, államalkotó nemzetet képzeljék el a k özös Európában, egy közös államban. Az érett európai gondolkodásnak tehát még a nyomai sincsenek meg a szlovák fél részéről, s az a valószínűbb, hogy ez belátható időn belül nem is fog megváltozni. Ebből az következik, hogy a felvidéki magyarság csakis önm aga erejével valósíthatja meg az önrendelkezését, ami fennmaradásának egyetlen záloga. Ha ugyan eltekintünk a határmódosítás lehetőségétől… vissza Keletközépeurópai szindróma - Megoldatlan ellentétek a Kárpátmedencében Kapu 2006. júniusjúlius Szerző: Magyaródy Szabolcs A jelenlegi diplomáciai és politikai döntéshozók nagyon keveset tudnak a közép- és keletközépeurópai problémák gyökeréről. Ezért erről a nyitott sebről nekünk kell felvilágosítással szolgálni annak a n éhány politikusnak, akik ezt – teljes tudatlanságból – legszívesebben a szőnyeg alá sepernék. Cáfolhatatlan tények Tudvalévő, hogy az első világháború után a győztesek feldarabolták az OsztrákMagyar Monarchiát. Ezzel a folyamattal ahelyett, hogy egy köz épnagyságú, többnemzetiségű politikai és gazdasági egységet teremtettek volna, öt kis, gazdaságilag és politikailag gyenge alapokon álló, látszólagos nemzeti államot alkottak: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Ez – más tényezők kel együtt – a második világháborúhoz vezetett, tragikus következményekkel. Többnyire a Szovjetunió terveinek tulajdoníthatóan, a háború után a felosztást helyreállították, és így gazdaságilag még bizonytalanabb és tarthatatlanabb lett a helyzet. Azóta két mesterségesen alkotott állam esett szét, még több kis államot eredményezve. Most tíz van: Ausztria, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovénia, Montenegró, Koszovó, Szerbia és egy 11. idegen új tag: Ukrajna, ugyanebben a tájegységben. Az igazi vesztesek a magyarok. Az 1920as trianoni (Párizs) békeszerződésben az utódállamoknak közel 4 millió magyart „ajándékoztak”. Azóta ezek az államok minden rendelkezésükre álló eszközzel meg akarják semmisíteni a
