Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-08
10 magyar nemzetiségű la kosságot: deportálással, kényszerített beolvasztással, kivándorlással, kiutasítással és (közvetlenül a második világháború után) fizikai elpusztítással is. Trianonszindróma Természetesen egyetlen nemzet sem tűrhet el egy ilyen tarthatatlan helyzetet. Ha a győztes hatalmak a lakosság nemzetiségét tekintetbe véve alkották volna meg az új határokat 1920ban, a revíziót követelő mozgalom Magyarországon hamar elcsendesedett volna. De egy ilyen sértő, lelkiismeretlenül igazságtalan békediktátum után nem nyugod hatnak bele a határok véglegesítésébe. Ez az egészségtelen állapot alakította ki az ún. „trianoni szindrómát”. A Kárpátmedence összes népei szenvednek emiatt, nemcsak a magyarok. Nem számít, mit csinál, mond a kormány, hány szocialista kormányfő mond le ( a magyarok által lakott területekről), a magyarság nem tudja ezt a helyzetet elfogadni. Az utódállamok is halálosan félnek a magyar revizionizmustól. Egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a magyarok hajlandók lennének valóban feladni elvesztett (a véreik ált al lakott) területeiket. Ez a „trianoni szindróma” így mindenkire káros hatással van. A magyar kormány – nyugati sugalmazásra – reméli (minden ésszerű reménykedés ellenére), hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után néhány évvel a határok elvesztik jel entőségüket. Így a magyar kisebbségek megmenekülhetnek a megsemmisüléstől. Sajnos, nem ez a helyzet. Szlovákiában és Romániában a magyargyűlöletet továbbra is szítják, és adminisztratív eszközökkel alattomosan folyik a népirtás. Szerbia, területeit elveszt vén, legtöbb menekültjét a Bácskában és a Bánátban helyezi el, kiszorítván az őslakos magyarokat és horvátokat. Ezért 1020 év alatt a magyar kisebbségeket megsemmisítik, kiűzik, más betelepülőkkel kiszorítják vagy beolvasztják őket románnak, szerbnek, ukr ánnak. Hogy csökkentse a veszélyt, a magyar kormány a nemzetközi jognak és gyakorlatnak megfelelően egy ún. Kedvezmény Törvényt hozott létre a kisebbségi magyarok nyelvének, kultúrájának és vallásának megőrzése érdekében. Ez azonban erősen felhígított, és így majdnem teljesen hatástalannak bizonyult. Végső menedékként véreink autonómiát követelnek, amelyet az utódállamok egyöntetűen visszautasítanak. Egy cseppet sem zavarja őket, hogy a skótok, walesiek, gagauzok, svédek, katalánok, baszkok, déltiroliak, v allonok, flamandok, belgiumi németek magas fokú autonómiát élveznek. Mivel nem hajlandók elfogadni ezt a teljesen minimális próbálkozást sem, talán más megoldással kell szembenézniök. Megoldás: autonómia 1) Amint tudjuk, a határok megváltoztatása lehetet len a németlengyel és a németorosz határhelyzet miatt, nem említve az ENSZ erre vonatkozó álláspontját. 2) Az Európai Unió nem fogja egyhamar felvenni Szerbiát. 3) Az egyetlen kínálkozó megoldást az autonómia jelenti. Ismétlem, több sikeres példa is van erre: DélTirol Olaszországban, a baszkok és katalánok Spanyolországban, az Aalandszigetek Finnországban, sőt még a gagauzok is a Moldvai Köztársaságban. NagyBritannia is széleskörű autonómiát adott Skóciának, valamivel kevesebbet Walesnek, Írország legn agyobb részéről még a 20as években lemondott. A francia kormány is növekvő nyomás alatt áll a korzikai és más, régen elfelejtett kisebbségek részéről. Ennyi jó példa után miért nem tudja az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve az Európai Unió kényszeríte ni ezeket a körülöttünk lévő kis neoimperialista államokat a példa követésére? Ha ezt elmulasztják, óriási méretű Kárpátmedencei etnikai tisztogatásért lesznek felelősek, mert – ha alattomos, finoman ravasz módon is – ez fog bekövetkezni. A tény az, hogy valódi önkormányzatot ritkán adtak a hatalmasok vérontás nélkül. Valóban akarnak egy másik puskaporos hordót Európában? vissza Konzul bizalom nélkül - Mást mond a kazahokat képviselő Horváth László, mást mond a Külügymini sztérium Népszabadság • Munkatársainktól • 2006. július 8.
