Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
13 Javasolta, hogy a román és a magyar kutatók közös konferenciákon egyeztessék álláspontjaikat. A javaslatot először Budapesten hallották meg. A 2002 márciusában szervezett első csángókonferenciára azonban nem kaptak meghívót a román hivatalos elmélet képviselői. Ezt próbálta egy hónappal később viszonozni a bukaresti kormány, amikor a román parlament épületében szervezett csángókonferenciára kizá rólag a román hivatalos elmélet képviselőit hívta meg. A bukaresti tájékoztatási minisztérium már a rendezvényt meghirdető sajtóközleményéhez mellékelt rövid leírást a csángók román eredetéről. Maga Vasile Dancu tájékoztatási miniszter is elismerte, a konf erenciát azzal a céllal szervezték, hogy az Európa Tanács megváltoztassa a csángókról kialakított nézeteit. Kudarcnak számított azonban, hogy míg a korábbi és későbbi budapesti konferenciák szervezéséhez sikerült megszerezni az Európa Tanács fővédnökségét, a bukarestitől távol tartották magukat a strasbourgi illetékesek. Tytti IsohookanaAsunmaa csángójelentéstevőt csak a 2002. júliusi, a román parlament szervezésében Iasiban tartott konferenciára sikerült elhozni. Ezen már erdélyi magyar előadók is lehet őséget kaptak nézeteik kifejtésére, a konferenciát azonban a propagandisztikus elemek uralták. A résztvevők néhány csángó faluba is ellátogattak, ahol a római katolikus egyház szervezett számukra a kommunista idők hangulatát idéző műsort. Nem hiányzott a „ Mi románok vagyunk” című induló és a csángók magyar eredetelméletét kigúnyoló csasztuska sem. A későbbi évek magyarok által szervezett csángókonferenciáin egyre több román és más nemzetiségű előadó is lehetőséget kapott, akik többnyire a román eredetelméle ttel szemben foglaltak állást. A román konferenciák szervezőinek nem sikerült találniuk az ő álláspontjukat alátámasztó magyar előadókat. A Romániában tartott mostani, de magyar szervezésű konferencia abban ígérkezett újszerűnek, hogy meghívták a román ere detelmélet legelismertebb román képviselőit, és megnyilatkozhatott a fiatal csángó értelmiségiek egy csoportja is. E problémák tulajdonképpen a tudományosság érzelemmentes, tárgyilagos kérdései is lehetnének. A moldvai csángók esetében azonban érzelmi, in dulati elemekkel, konfliktusokkal telnek meg. A népcsoportról szóló hivatalos román elmélet ugyanis gyökeresen ellentmond annak, amit a magyar és a nemzetközi tudományos közélet vall. Míg utóbbiak szerint a csángók az évszázadokon át Moldvába települt magy arok leszármazottai, a román teória szerint többségükben román eredetűek, egy erdélyi katolizálási és magyarosítási folyamat után költöztek Moldvába. Az eredetkérdés azért nem mellékes, mert a magyarul még beszélő moldvai csángók között 1989 után ébredezni kezdett a magyar öntudat; magyar nyelvű miséket kérnek, valamint a magyar nyelv iskolai tanítását. Igényük az egyház merev elutasításába és az állami hatóságok olykor megengedő, ám alapvetően mégiscsak gáncsoskodó magatartásába ütközik. Az ellenszegüléshe z pedig az eredetelmélet biztosít szellemi hátteret. Erdélyben gyakran hallani, hogy sehol sem olyan rosszak az utak, mint a Székelyföldön; a román állam az útkarbantartás elhanyagolásával bünteti a magyarlakta vidékeket. Nos, ebből akár a csángók magyarsá gára is következtethetnénk. A népcsoport legfőbb bázisának számító Bákó megyében ugyanis semmivel sem jobb az utak állapota, mint a Székelyföldön. Akár tengelytörést is kockáztathat az arra járó, ha az egykori ezeréves határon túl az útszéli Máriaszobrocs kák, a hatalmas római katolikus templomok elterelnék figyelmét az aszfalton tátongó gödrökről. A Bákó közeli hegytetőre épített szállóban mindenesetre adottak a nyugodt tudományos értekezés feltételei. A szálloda ablakaiból a hegy lábánál fekvő Lujzikalago rra, az egyik legismertebb csángó falura lehet rálátni. Nem véletlen, hogy a budapesti Teleki László Alapítvány által rendezett konferencián jelentős hangsúlyt kapott a római katolikus egyház, a csángók erős vallásossága. Jelenleg ugyanis a magyar misék m egtagadása a közösség legnagyobb gondja. Érthető tehát, hogy annak az előadónak járt a legnagyobb taps a nagy részben csángókból álló hallgatóság részéről, aki ebben a kérdésben tudott valami újat, érdemlegeset mondani. Az egyházjogot tanuló csángó származ ású fiatal pap, Pogár Róbert a második világháború utáni pápák enciklikáiból válogatta ki a kisebbségekre vonatkozó részeket, és megállapította: a Vatikán erkölcsi kötelességnek tekinti a kisebbségekkel való törődést. „Aki megtagadja valakitől az anyanyelv i misét, nemcsak az illető ellen vét, hanem az egyház tanítása ellen is” – jelentette ki a fiatal pap. Mint utóbb kérdésünkre elmagyarázta, ő szabadon beszélhet az egyházi sérelmekről, hiszen Magyarországon végezte teológiai tanulmányait, itt is szentelték pappá. Egy szintén csángó származású, idősebb lelkésztársa viszont csak a szünetben, az asztal mellett mesél a moldvai katolikus egyházon belüli hangulatról. Interjút nem ad, neve elhallgatását kéri. Magyarázatként csak annyit mond: hiába szolgál évek óta Magyarországon, őt Iasiban szentelték fel, és élete végéig függőségi viszony köti a iasii püspökhöz. Van tehát vesztenivalója. Hogy nemcsak Iasiban hagyják figyelmen kívül a pápai enciklikák tanítását, arra Meinolf Arens müncheni kutató figyelmeztetett . Arról beszélt, hogy a római katolikus egyház jelentős szerepet vállalt és vállal jelenleg is a csángók asszimilációjában. A Szentszék ugyanis érdekelt abban, hogy Romániában a többségi (zömében ortodox vallású) románok soraiban is teret nyerjen a római k atolikus vallás. Szavait Vladimir Peterca, a bukaresti római katolikus
