Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
14 teológia rektora határozottan visszautasította. Peterca egyébként Petru Gherghel iasii püspök képviseletében vett részt a konferencián. Mint utóbb kérdésünkre elismerte, számára is meg alázó feladat volt a püspök üzenetének felolvasása. Az egyházfő ugyanis továbbra is azt állította, egyházmegyéjében nem létezik csángó probléma. Varga Andrea budapesti történész tízévi bukaresti levéltári kutatás alapján állapította meg: az egyház csángópo litikájának kialakulásában a román kommunista pártállam hírhedt politikai rendőrsége, a Securitate is jelentős szerepet játszott. A moldvai római katolikus papok közül minden negyedik a Securitate forrása vagy minősített informátora volt. Eleinte kényszer hatására álltak a politikai rendőrség szolgálatába, később azonban egyre több túlbuzgó önkéntes jelent meg a soraikban. Az előadó szerint a csángók román eredetelméletét megalapozó Dumitru Martinastanulmány kiadását is a Securitate szervezte meg az 1970e s években. Korábban a román történelemtudomány is moldvai magyarként határozta meg a csángókat. Martinas könyvét Nicolae Ceausescu utasítására adták ki, hogy ezzel üzenjenek Magyarországnak, Kádárnak az MSZMP soron következő kongresszusa előtt. A konferenc ia második napját a csángó közösség egyik magáról legtöbbet hallató településén, Pusztinán szervezték. A helybeliek a konferencia résztvevőivel együtt vették birtokba a magyarországi állami támogatással felépített közösségi házukat. Hallhattunk előadást ar ról is, hogy melyek a pusztinai építkezés sajátos jegyei, és hogy ezeket miként próbálták az építők átmenteni a közösségi házba. – Sokat nem értettem belőle, de erőst szépen beszélgettek – jelentette ki egy pusztinai öregaszszony, aki népviseletbe öltözve hallgatta végig az előadásokat. A helyszín megválasztása mellett a csángó értelmiségiek szereplése nyújtotta a konferencia másik újdonságát. Az előadók jelentős hányada azok közül a csángó fiatalok közül került ki, akik a kilencvenes évek elején Csíkszere da magyar iskoláiban szocializálódtak, majd magyarországi egyetemeken szereztek diplomát. Megjelenésük, alaposan előkészített előadásaik szinte szemléltetőeszközként szolgáltak Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnőnek arra, hogy sikeres volt a magyar érzel mű csángó értelmiség nevelési programja. Az erdélyi iskolákba került csángók pártfogójaként ismert magyartanárnő a kezdeti gondokról és a program által nyújtott elégtételről tartott előadást. A mostani csángóföldi magyar oktatási programok nehézségeiről He gyeli Attila programfelelős beszélt. Az általa bemutatott számsorok szerint eddig 1100 gyermek kapcsolódott be a magyar nyelv tanulásába, de számuk akár 9000ig nőhetne. A hatósági gáncsoskodás azonban máig nem szűnt meg: a tanfelügyelőség most azzal próbá lja akadályozni a folyamatot, hogy kevesebb tanári állást engedélyez, mint amennyi törvény szerint járna, és a tanárokat csak egy évre szerződteti, hogy a nyári vakációra ne kaphassanak fizetést. Hegyeli bejelentette, a hátrányos megkülönböztetés miatt a d iszkriminációellenes tanácshoz fordulnak. Szólt előadás a moldvai csángók magyarországi beilleszkedési nehézségeiről, és arról is, hogy a csángó értelmiségiek milyen mértékben készek arra, hogy közösségi feladatokat lássanak el. A Bákó megyei Magyarfaluból való Iancu Laura úgy vélte: nem az a kérdés, hogy hazatérneke a csángó értelmiségiek, hanem az, hogy ott, ahol vannak, szolgáljáke közösségüket. A Magyarországon végzett kérdőíves felmérés végkövetkeztetése az volt, hogy az ott élő csángó értelmiségiek többsége nem szakadt el a közösségétől. A Magyarországon dolgozó csángók jelentős része azonban az utóbbi években továbbköltözött NyugatEurópa országaiba. Amint a Bákó megyei Somoskából származó Benke Grátzy előadásából kiderült: míg a kilencvenes évek vé gén mintegy tízezer moldvai katolikus dolgozott Magyarországon, számuk mára kétezerre apadt. Oslóból érkezett előadást tartani a moldvai Szászkútról való Cornel Borit, aki a nehezen megoldható konfliktusok közé sorolta a csángó – román ellentétet. Mint elma gyarázta, azért gondolja így, mert egyik fél sem áll készen arra, hogy kompromisszumokat kössön, és nem létezik érdemi párbeszéd a felek között. Meglátása szerint a csángóknál a kultúra megőrzése, a túlélés a tét, a román állam viszont az etnikai homogeniz álás célját követi. A fiatal kutató úgy vélte, a katolikus egyházon múlik, hogy lényegesen nagyobb a hatásfoka a közösség román öntudatosításának, mint a magyarnak. Cornel Borit megállapítását a párbeszéd hiányáról maga a konferencia is igazolta. Testületi leg távol maradtak ugyanis a román kutatók. Nemcsak azok, akik a román eredetet vallják, hanem azok is, akik a korábbi budapesti konferenciákon látványosan cáfolták a hivatalos román álláspontot. – Annak ellenére maradtak távol, hogy meghívtuk őket, és vis sza is igazolták részvételi szándékukat – magyarázta lapunknak Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója. – Ezt én csak úgy tudom értelmezni, hogy nem valósult meg a teljes tudományos függetlenség. Valamitől félnek. Hogy mitől félhetnek, arra a szabófalvi Perka Mihály történelemtanár és Gazda Klára kolozsvári néprajzkutató is utalt: a román eredetmítosz nem tényeken, hanem többnyire kinyilatkoztatásokon alapszik. Ezt pedig nehéz védeni a tényeken alapuló bizonyítékokkal szemben. A hivatalos rom án álláspont képviselőinek távolmaradása azt
