Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-22
22 partnere, az MKP és a kereszténydemokraták Meciarral együtt többséget alkotnának. A többszörös exkormányfő azonban egyelőre nem akar színt vallani, állítólag hegyvidéki rezidenciájára vonult vissza. Némi fogódzót adhat, hogy a pár t alelnöke egy vasárnapi televíziós vitában a Dzurindakormány által elkezdett reformok helyességéről beszélt, és ezzel láthatóan fel is bőszítette az ott ülő Ficót, hiszen ez éppen a Dzurinda vezette négypárti koalíció lehetőségét veti fel. Ez a felállás sem jelent könnyű utat: a kormányfőnek azokkal a kereszténydemokratákkal kellene ugyanis újból együttműködnie, akik kilépésükkel megbuktatták kormányát, és előidézték az előrehozott választást. A kereszténydemokraták nem is hajlandóak egyelőre kormányfőnek elfogadni az általuk szó- és hitszegőnek tartott Dzurindát, és hangoztatják, ha úgy alakul, nem riadnak vissza attól sem, hogy az ellenzéki szerepet válasszák. vissza TUBA LAJOS, TÁLAS ANDREA / POZSONY ÉRTENI A KÉT ORSZÁGO T − Gyurcsány Ferenc kormánya külpolitikájáról [21.6.2006] Tudom, hogy hűvösek a magyarmagyar kapcsolatok - mondja a magyar miniszterelnök a holnapi HÉTben. A beszélgetés szövege internetes preprintben. A HÉT: Meglehetősen fura helyzetbe hozot t, miniszterelnök úr. Még a hosszan elhúzódó külügyminiszterjelölés előtt azt állítottam, hogy Ön választási sikeréhez hozzájárult az új és eleven külpolitikája. Ön hogyan látja a saját külpolitikáját? Gyurcsány Ferenc: – Hát nem a saját külpolitikám a fontos, hanem a kormányé. Most a legkönnyebb lenne Balázs Péter Népszabadságban megjelent írására utalnom, amelyben azt állítja, hogy az elmúlt tizenhat évben a magyar külpolitika és külügyi irányítás azzá egyszerűsödött, hogy ülésrendeket és hozzászólási sorrendeket vitattak meg. Ez talán túl sommás vélemény, de az biztosan igaz, hogy új prioritásokra van szükség, és egyetértek azzal is, hogy a magyar politika karakteresebb megjelenítésére van szükség külföldön. A magyar külügy, és az úgynevezett „nemze tpolitika”, most mintha összhangba kerülne egymással. Jól látom én ezt? – Ma Magyarországon kétfajta, bal- és jobboldali értelmezése van a nemzetpolitikának. A magyar jobboldal nemzetpolitika alatt a határon túli közösségekkel kapcsolatos közpolitikát ér ti. A balliberális oldal szándéka a nemzetpolitikát illetően, hogy az valamennyi részpolitika összességét jelentse úgy, hogy az a nemzet javát szolgálja. Ha azt akarja kérdezni, hogy milyen lesz a viszonyunk a határon túli közösségekkel, akkor azt válaszo lom, hogy igen, hatással lesz erre a külpolitikánk. Naná! És még hatással lesz a regionális fejlesztési politikánk, hatással lesz erre az, hogy mit gondolunk a kulturális identitásról, a kulturális javak megőrzéséről. Mindig az a kérdés, hogy az ember jó l találjae meg az egyensúlyt a szomszédságpolitika (amelyben állam az állammal működik együtt), és a magyar nemzeti közösségi politikák között. Ezek ugyanis időnként feleselő viszonyban lehetnek egymással. Hozzáteszem, abban van eltérés bal és jobbolda l között, hogy a baloldal általában azt mondja, hogy sikeresek csak akkor tudunk lenni, ha a magyarmagyar közösségi politikát szolgálja a szomszédsági politika. Ha bármelyik szomszédos állammal hűvössé válik a viszonyunk, akkor az nehézzé teszi az ott élő kisebbségi közösségek támogatását is. Viszont a határon túli közösségekkel való jó viszonyunk jól tudja szolgálni a szomszéd államokkal való kapcsolatunkat. Változike valami a szomszédságpolitikával? Erősödik az oroszmagyar viszony, ez milyen hatássa l lehet a szomszédos országokra? Közeleg Románia csatlakozása, milyen lesz a kialakuló közös európai külpolitika?
