Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-02
21 A választásokra való elokészület jegyében a Duna Televízió Közbeszéd címu, heti öt alkalommal jelentkezo „aktuális háttérmusora" március 21étol kezdve lehetové tette, hogy a különbözo pártok képviseloi néhány fontosabb kérdésrol ötöt percben kifejthessék nézeteiket. Az elso napon a tém a a nemzetpolitika volt. A Szabad Demokraták Szövetsége részérol Eörsi Mátyás, a párt külpolitikai szakértoje volt jelen. A tole elhangzottak alapján ismerkedjünk meg a nemzetpolitikára vonatkozó liberális nézetekkel. – Amikor nemzetpolitikáról beszélünk – kezdte Eörsi – , akkor tegyük fel a kérdést, hogy miért van erre egyáltalában szükség? És azt hiszem, hogy a nézok velem együtt s (a musorvezetohöz fordulva) önnel együtt mondják, hogy természetesen Trianon. Eszerint ha Trianon nem lett volna, akkor a nemz etpolitika fogalma semmilyen idoszeruséggel nem bírna. Azok a nemzetek, amelyek a Trianonszeru élményektol mentesek, e megfogalmazás értelmében nem is kell hogy ilyen kérdésekkel bíbelodjenek. Mintha a mi kivételes helyzetünket az is bonyolítaná, hogy ben nünket nemcsak a trianoni diktátum, hanem (ebbol következoen) a nemzetpolitikával való foglalkozás kényszere is sújt. – Trianon volt az – folytatta Eörsi – , ami hát egy nagyon nagy sorscsapás volt a magyarság számára. Miért? Mert egy mesterséges vonalat ho zott létre, egy határt magyarok és magyarok között. Ilyen egyszeru volt tehát. Nem országrészeket szakítottak el kényükkedvük szerint az önrendelkezés elvének sárba tiprásával; nem egy muködo nemzetgazdaságot tettek tönkre; nem földjeinket, altalajkincsei nket, számos ipari létesítményünket rabolták el, olyan területekkel együtt, amelyeken több esetben kizárólag vagy csaknem kizárólag magyar vagy más, az új birtokosoktól eltéro etnikumú lakosság élt; nem kulturális kincseinkre tették rá a kezüket, és indíto ttak mindmáig tartó olyan eroszakos asszimilációs hadjáratot, amilyet a kisebbségeink soha nem ismertek a régi Magyarországon, hanem mindössze egy vonalat húztak, amely magyart a magyartól elválasztott. A külpolitikus a következo mondatában így fejezte be Trianon témáját: – Nos, az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel (sic!) a trianoni határokkal? Van olyan politika, amely szereti az eroszakos fellépést ezzel szemben, de a történelembol megtanultuk, hogy az eroszakos fellépésnek a következménye még több vesztes ég és tengernyi fájdalom. Itt már a második világháborúhoz jutottunk, de a musorvezeto, hogy aktuálpolitikai mederbe terelje a szót, javasolta: – Beszéljünk az SZDSZ elképzeléseirol! – Vannak – mondta tovább Eörsi – , akik egyoldalú lépésekben gondolják el, de hát mi azt tapasztaljuk – és hát ebbol következik az SZDSZ politikája – , hogy egyoldalú fellépéseknek nincsen támogatója Európában, magunkra maradunk, és nem lehetünk sikeresek. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy céljainknak meg kell tudnunk nyerni mindegyik érintett ország demokratikus többségének a támogatását, s hogy ha Trianonról beszélünk, akkor mi más lehetne a célkituzés, mint a trianoni határoknak a megszüntetése. Most erre végre van egy reális lehetoség az Európai Unió kibovítésével. Pontosan ez köve tkezik be: megszunnek a trianoni határok. Nagylaknál vagy Parassapusztánál, Komáromnál, ahol korábban sorba kellett állni, hogy átmenjünk egy korábbi Magyarország területére, a jövoben nem lesz erre szükség, hiszen megszunnek a határok, és a Kárpátmedence ilyen módon az Európai Unión belül egyesül. Ebbol következik, hogy a liberális politika legelso számú célkituzése Európa, és ezen belül a Kárpátmedence békés, valóban újraegyesítése az Európai Unió keretein belül. Ez meglepoen egyszeru. Volt Trianon – ni ncs Trianon: megszunt a határ! Minden magyar lelkének sebei begyógyulhatnak: akkor megy látogatóba a szomszédban élo rokonaihoz, ismeroseihez vagy akár ismeretlen magyarokhoz, amikor csak akar. (No, meg amikor ideje és pénze van hozzá.) Ennek megtörténtéhe z meg kell nyerni a szomszédos országok „demokratikus többségét”, vagyis rá kell vennünk oket, hogy akarjanak belépni az Európai Unióba, mert ezzel segítenek nekünk megoldani a mi Trianon által okozott közlekedési problémánkat. A folytatásban azonban Eörsi szétrombolja (no de, csak egy kicsit) az eddig általa ébresztett illúzióinkat. A „demokratikus többség” támogatása ugyanis nem merülhet ki az Unióba való készséges belépésükkel: – Na most, ugye, számos probléma merül fel addig is, hiszen vannak olyan orsz ágok, amelyek még nem tudnak csatlakozni az Európai Unióhoz, és hát lássuk tisztán, ha csatlakoznak is egyes országok, szomszédaink, azért ott még a kisebbségi politika (...) radikálisan nem fog megváltozni úgy, ahogy szeretnénk. Meggyozodésünk, hogy lehet eredményeket elérni, támogatjuk ottani kisebbségi szervezeteknek a legitim és reális törekvéseit, azonban ehhez meg kell nyernünk az ottani demokratikus többségnek a támogatását. Kiderül tehát, hogy az elcsatolt magyarok problémái számosabbak, nem csupán annyiból állnak, hogy nem tudnaktudtak átmenni kedvük szerint a határon. De talán úgy is felfoghatjuk – a szövegnek kétségtelenül van egy ilyen sugallata – , hogy ezek a problémák már nem is Trianonból származnak, hanem a szomszéd népek „kisebbségi politik ájából”. Ezek szerint a nyitott határok ellenére azért a saját portáján mégis az illeto ország legszámosabb etnikuma az úr. Az o magatartásukat viszont meg tudjuk változtatni az illeto nép „demokratikus többségének” a
