Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-13
17 – Hónapok óta folyik a vita a Babes – Bolyai Tudományegyetem multikulturalitásáról, az elodázott magyar karo król, illetve a távoli jövő ködébe vesző Bolyai Egyetemről. Brüsszelből, az Európai Parlamentből nézve láte ebből kiutat? – A Bolyai Egyetem vitája azzal kezdődött, hogy a magyar egyetemet erőszakkal összeolvasztották a kolozsvári román egyetemmel. A folytatás nem abban állt, hogy a román hatalom egy modern, multikulturális egyetemet akart volna kiépíteni, mindkét fél számára egyenlő jogokkal. A történet úgy folytatódott, hogy minden vezető b eosztásba románok kerültek, ami a magyar tagozat módszeres elsorvasztására vezete tt. A rendszerváltás után a dö ntéshozatali ügyekben lényegi változás nem történt, a vegyes tanítású intézményekben a magyar tagozatok mind az egyetemen, mind a középiskolákban kiszolgáltatottak maradtak. Miért van az, hogy az ilyen romániai intézm é- nyekben az ünnepségek szinte kizárólag román nyelven zajlanak? Hol van itt a multikulturalitás? Amíg ennek a fogalomnak nem ültetik életbe a valódi értékeit, addig kirakatintézményekre aggatják rá a tartalom nélküli jelzőt. – Ma Romániában, de Budapesten és Brüs szelben is gyakran hangoztatják, hogy a román törvényhozás előtt álló kisebbségi törvény elfogadásával igen jelentős előrelépés történik, hiszen a törvénytervezet foglalkozik a romániai magyar oktatás teljes vertikumával. Ön hogyan vélekedik erről? – Ezt azok állítják, akik azt szeretnék, hogy egy csapásra lehetőleg mindent kipipáljunk. A kisebbségi törvény most azért fontos, mert kézzelfogható, számon kérhető pont. Nincs ennél többről szó! Ha megnézzük, hogy mit tarta lmaz, milyen minőségileg, szakmailag, bizony igencsak kétes értékű. Csak azért fontos, mert hozzá kapcsoltan fel lehet vetni és számon lehet kérni a határon túli magyarság problémáit. A romániai magyarság többi jogkövetelése most sajnos még ígéretként sem szerepel az Európai Parlamentben, ille tve az Európai Bizottságban. – Hogyan ítéli meg, volte hatása az Olli Rehn címére postázott több ezer elektronikus levélnek? – Szerintem mindenképpen hatott! Amikor Bukarestben járt, ott három törvényt említett meg, hogy azokra fok ozottan figyel a bizo ttság. Az egyik a három közül a kisebbségi törvény. Ennek viszont megvan a nagy veszélye. Azon a bukaresti két napon, amelyet az Európai Parlament – Romániai Parlament vegyes bizottság alelnökeként ott töltöttem, rádöbbentem, hogy akarnak ugyan kisebbségi tö rvényt, mert éppen ez a brüsszeli elvárás, de azt már nem akarják, hogy döntési jogköröket is szavatoljon. Ha viszont törölik a kulturális autonómia alapját, az önko rmányzatok döntési jogköreit, akkor a törvény semmivé válik. Remélem, ez az RMDSZ számára i s elfogadhatatlan lesz, ha bekövetkezne. Annak ugyanis semmi értelme nincs, hogy azért hozzanak kisebbségi törvényt, hogy felm utathassák Európának a kisebbségi kérdés példás megoldásaként, miközben gyakorlatilag semmi sem történik. – Romániának nagy gyak orlata van a kirakattörvények és kirakatintézmények terén, jórészt a külföld folyamatos megtévesztésérben áll a XX. századi román történelem… – Hogy a közelmúltnál maradjunk, ezt már eljátszotta Románia 1993ban, amikor felvették az Európa Tanácsba. Akkor szintén előkerült egy kisebbségi törvény, viták voltak körülötte. Amíg a csatlakozási szerződés napirenden volt, amíg megfigyelés alatt tartották Romániát, a kormány mindent megígért, de amint fölvették az országot, mi nden elhalt, a kisebbségi törvényt pe dig levették napirendről. Igaz, most erőteljesebben kéri az EU a törvény elfog adását, mégis fenntartásaim vannak: a románok elfogadhatnak egy teljesen üres jogszabályt, igaz, ezt nagy felzúd ulás fogja kísérni. A másik változat szerint húzzák majd az időt, a csatlakozás után pedig azt mondják, nem sikerült megállapodni, és ismét lekerül napirendről a törvény. – Úgy tűnik, a csatlakozásig a magyar felsőoktatás ügyében nem lesz előrelépés. Bukaresti tárgyalásain ígérte valamit a román kormány vagy Basescu á llamfő? – Traian Basescu államelnök úr teljesen elzárkózott a magyar felsőoktatásra vonatkozó kérdések elől. Azt mondta, Kolozsváron a Babes – Bolyai multikulturális egyetem kell hogy maradjon, azt viszont nem sikerült kiderítenünk, hogy ő mit ért multikult uralitáson. Kérdésemre azt válaszolta, hogyha a magyaroknak egyetem kell, akkor azt m agánegyetemként megcsinálhatják. Pedig hát szűkebb régiónkban is vannak azért jó példák. Felvidéken, ahol igen keveset sikerült megvalósítania a magyarságnak, azt mindenké ppen elérte, hogy van egy olyan egyeteme, amelyet Szlovákia és Magyarország is finanszíroz. Nem magánegyetem, hanem két kormány által fenntartott állami egy etem. Ilyen megoldás a Sapientia esetében is elképzelhető lenne: a két kormány közösen finanszírozná állami egy etemi akkreditált státussal. – Románia 2007es felvételéről a döntést az Európai Bizottság hozza meg. Tapasztalatai szerint a magyar dipl omácia valamiképpen napirenden tartja itt a határon túli magyarság ügyét?
