Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-27
12 jól lelakják az épületünket – fogalmazta meg az egyik szervez ő – , hiszen az iskola eddig sem fordított túl sokat a javításra, most meg nem is lesz érdekelt ebben.” A felvonulók román, angol és magyar nyelv ű táblákat emeltek a magasba, amelyeken gy ű lölködé s helyett türelmet, elnyomás helyett békés együttélést, sovinizmus helyett megértést követeltek. Felolvasták az amerikai unitárius egyház szolidaritási levelét is, amelyben a levélírók kifejtik: megrendülten figyelik azon folyamatos küzdelmet és hátrányos megkülönböztetést, amelyet unitárius testvéreik saját jogaik és szabadságuk érvényesítése érdekében elviselnek a kommunizmus bukása óta. „A Kiss László tiszteletessel szemben tanúsított magatartás csupán egyetlen példája mindazoknak a kihívásoknak, amelyek kel a mai Romániában az ő shonos magyarság kénytelen szembesülni” – írták. Nagy Albert református esperes, a helyi Pet ő fi Társaság elnöke cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint azért akarnak magyar iskolát, hogy ne kelljen románul tanulni. „Azok is megta nulnak románul, akik anyanyelvükön tanulnak – fejtette ki – , mi azt szeretnénk, hogy gyerekeink a szül ő földjükön érvényesülhessenek, de helyettünk és miattunk ne aggódjon senki!” KónyaHamar Sándor, az RMDSZ által az Európai Parlamentbe megfigyel ő joggal d elegált képvisel ő lapunk kérdésére elmondta: Brüsszelbe viszi a tordai magyar iskola kérdését, hiszen uniós képvisel ő társai konkrét ügyeket kértek annak bizonyítására, hogy Románi á ban mégsem oldották meg példásan a kisebbségek oktatásának ügyét. „A tünteté sen készült videofelvételb ő l vetítést szervezek Olli Rehn b ő vítési biztosnak és José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, mert Brüsszelb ő l ő k eddig úgy látták, itt minden rendben van, mindenki tanulhat az anyanyelvén” – mondta a politikus. A város lakosságának kilenc százalékát kitev ő magyarok önálló állami iskolát kérnek a csaknem négyszáz magyar anyanyelv ű diáknak, hiszen ő k is ugyanolyan adófizet ő állampolgárok, mint a többségi nemzet fiai. Eddig szétszórva tanulhattak a különböz ő iskolák m agyar tagozatain, vagy a többség nyelvén tanító osztályokba kellett beiratkozniuk. A református egyház ingyen adná az épületet a jövend ő beli állami iskolának – az elmúlt évtizedekben meggyöngült történelmi egyházak ugyanis még közösen sem tudnák vállalni e gy magánintézmény fenntartását. A tüntetésen részt vev ő polgárok úgy vélik: az elmúlt évtizedekben alaposan megcsappant létszámú közösség megmaradására már csak abban az esetben van mód, ha végvárként sikerül létrehozni az önálló magyar iskolát. Céljaik el érése érdekében ezentúl minden vasárnap imádkozni fognak az épület el ő tt. A tüntetés végén a résztvev ő k virágokkal borították be a most még román iskola bejáratát. vissza Sok nullaKálvária az ingyenes nemzeti vízumért 2006. május 27. (25. oldal) Lukács Csaba Csaknem százezer forintos költséggel négy hónapra kapott „ingyenes” nemzeti vízumot egy marosvásárhelyi fiatalember – turistaként egyébként három hónapot tartózkodhatna Magyarországon. Gyurcsány Ferenc kormányf ő két éve úgy fogalmazott: a kormány a nemzeti vízum bevezetésével, az idegenrendészetre és a bevándorlásra vonatkozó szabályok átalakításával könnyítené a határon túli magyarok helyzetét. Ez nem sikerült. Délután két óra van, legalább százan ülünk a BM Be vándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságának Üll ő i úti irodájában a sorunkra várva. A kedd az egyetlen nap, amikor délután lehet ügyet intézni – akinek nem jut szék, az a falra kiragasztott hasznos információkat bámulja. Már aki érti: kínaiak, ukránok, boldog uniós állampolgárok és a környez ő országok magyarjai silabizálják, hogy „illetékbélyeget nem árulunk”, és „fénymásolás nincs!” Az iroda különben meglep ő en civilizált, még gyerekszoba is van azoknak, akik nem tudták arra a néhány órára másra tukmálni a gyerekeiket. Tíz pultnál dolgoznak a tizenkett ő b ő l, de a nemzeti vízummal csak egy ablaknál foglalkoznak, és a sorszámból nem derül ki, hányan várnak el ő ttünk. Van id ő beszélgetni, ezért Hajdú Mark Christian nek ifog a német és a magyar adminisztráció aprólékos összehasonlításának. A huszonhat éves erdélyi fiatalember anyai ágon német származású, így a vízumköteles id ő kben a szebeni német f ő konzulátuson megtapasztalhatta a különbséget a turisták és a nemzettársak között: míg a germán gyökerekkel nem rendelkez ő k több százan hajnal óta hóbanfagyban álltak a konzulátus épülete el ő tt, ő szépen besétált egy külön bejáraton a származását igazoló egyházi papírral, és öt perc alatt megkapta az egyéves nemzeti vízumot. „Ne m kértek semmilyen anyagi garanciát, csak azt ellen ő rizték, tudoke németül, és elkérték egy rokon kinti címét. Végig éreztették velem, hogy közéjük tartozom, németként kezelve pozitívan diszkrimináltak a t ö bbi román állampolgárhoz képest” – meséli a maros vásárhelyi fiatalember, aki ma félévnyi életvitelszer ű otttartózkodás után azonnal megkapná a német – és ezzel az uniós – állampolgárságot. Különben anyanyelvi szinten beszéli a három (magyar, német, román) nyelvet, kapott már londoni ajánlatot angol és s véd nyelv ű idegenvezetésre, de mégis Budapesten érzi itthon magát.
