Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-27
10 idegeng y ű lölet ellen harcoló Amadeu Antonio Alapítvány adatai szerint a berlini fal 1989es leomlása óta legkevesebb 135 embert öltek meg fajgy ű löl ő indíttatásból Németországban. Kertész Éva, Berlin vissza Sodródás - Makai József írása Magyar hírlap, 2006. május 27. Solana nem tudta megakadályozni Solania felbomlását . Bármennyire igyekezett is, az Európai Unió nem tudott túl nagy felfordulást okozni a montenegrói népszavaz ás alkalmával. Egyel ő re. Pedig Javier Solana kül- és biztonságpolitikai f ő megbízott igazán kitett magáért. Rajta nem múlott. Az EU a podgoricai törvényhozással olyan szabályokat fogadtatott el, amelyekkel alaposan megnehezítette a referendum szervez ő inek a dolgát. Avval még n em is lett volna baj, hogy az EU a meggy ő z ő többség akaratát akarta viszontlátni az eredményekben: ésszer ű feltétel volt, hogy a népszavazás akkor érvényes, ha a választóknak legalább a fele voksol. Ám az eredményesség feltétele már mondvacsinált min ő sítet t többség volt (a voksolók legalább 55 százalékának "igen" szavazata kellett a függetlenség kikiáltásához). Most sokan mondják, hogy Milo Djukanovic kormányf ő nem kezdeményezte volna a népszavazást, ha nem tudja, hogy megnyerheti. Mert annyira ismeri a mon tenegrói lelkületet, mint senki más. Ezért volt biztos a dolgában. Fenéket. Nem volt biztos. Ez utólagos okoskodás; a gy ő ztes tetteinek pótlólagos fényezése. Djukanovic csak annyit tudhatott, hogy a montenegrói állampolgárok többsége támogatná a függetlens éget. Az eredményben azonban már nem lehetett biztos, már csak azért sem, mert az 55 százaléknyi "igen" több volt, mint amit valaha megszerzett. És ha még potenciális szövetségeseinek korábbi szavazatait is hozzácsapta saját eredményéhez, akkor is tudta: m inél nagyobb lesz a részvételi arány (a végén 86 százalék fölötti volt), annál nehezebb lesz nyernie. Í gy történt. Az egyel ő re – a Szerbia és Montenegró Államközösség híveinek obstrukciója miatt – nem hivatalos végeredmény szerint a függetlenségre ("az államiság felújítására") a szavazók 55,5 százaléka voksolt. A népszavazás másnapján, május 22én azt tapasztaltam, hogy sokan úgy vélték: a függetlenség alig csúszott át. Ugyanis, az EUnak hála, szinte mindenki elfelejtett számolni. Én sem vagyok egy Neumann János, ám nem tudtam nem észrevenni, hogy a voksok összessége változatlanul csupán száz százalék: a függetlenségre a jelen legi állás szerint 11 százalékkal többen szavaztak, mint ellene. Bármelyik parlamenti választáson óriási gy ő zelem lenne. Szerintem egy függetlenségr ő l szóló népszavazáson is az. Annál is inkább, mert a volt Jugoszlávia felbomlásakor nem volt minden tagköztársaságban népszavazás, és az nem is volt sem a kiválás, sem a nemzetközi elismerés feltétele. Ellenkez ő leg : f ő ként a milosevici rezsim bújt el ő szeretettel különböz ő népszavazások "eredményei" mögé. (Nem tartozik szorosan ide, de nem tudom nem megemlíteni, hogy a méret itt sem számít; Montenegró függetlensége ellen ugyanis gyakran hangoztatták az ellenérvet: tú l kicsi ahhoz, hogy képes legyen önállóan megélni. Tehát Luxemburgot, Máltát, Ciprust is azonnal be kell tiltani.) Solana nem tudta megakadályozni Solania felbomlását. Mi lett volna azonban, ha csak fél százalékkal kevesebbet kapnak a "szeparatisták"? Az E U ragaszkodott volna ahhoz, hogy a – még akkor is b ő ven ötven százalék alatti – kisebbség akarata érvényesüljön? Azt hiszem, meg tudom érteni Solanát: nem lehet kellemes látni, hogy az államközösség nem m ű köd ő képes, és három éve folyamatosan csúszik szét. Az elképzelés az lehetett, hogy a sikertelen kiválá s újabb haladékot jelent majd, hátha addigra összecsiszolódik az államközösség – egymáshoz képest roppant aránytalan – két tagja. Most is látszik, mennyire felel ő tlen döntés volt 55 százalékban meghatározni a kiváláshoz szükséges "igen" voksok számát. A ne m egészen félszázaléknyi különbség ugyanis túl nagy kihívás az unionistáknak: óvások sorozatával próbálják elodázni a hivatalos eredményhirdetést. Magatartásuk érthet ő . Az viszont aggasztó, hogy az id ő húzáshoz túlságosan készséges partnert találtak a belgr ádi kormányban. Vojislav Kostunica kormánya az államközösség mellett foglalt állást: ő k sem adhatják fel azonnal (pláne hogy segíteni akarják az ő szi választásokon a Djukanovic ellenzékeként induló unionistákat). Ezért kifogásolja a belgrádi kormány utólag a montenegrói választói névjegyzéket. Ezért kiáltják ki b ű nbaknak a Montenegróban él ő kisebbségeket, mondván: az albánok, a horvátok és a bosnyákok szavazták meg a függetlenséget. Akármennyire tagadná is, napok óta az unionistákkal sodródik a szerb kormán y. Ám jó lenne, ha id ő ben megállnának. És Szerbiával foglalkoznának végre. Hiszen ennél nagyobb kihívásokkal lesznek kénytelenek szembesülni, vélhet ő en még az idén. Makai József vissza Állatságok - Szóról szóraNagy Iván Z solt írása Magyar hírlap, 2006. május 27. "A Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma sajnálkozását fejezi ki az incidens miatt, amelyet a hivatalos magyar körök szerencsétlen túlzással »állatságnak« neveztek, s ezzel az ügy érzelmi színezetet kapott, ráadásul
