Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-27
7 egyébként a horvátok máig nem bocsátják meg (és akikt ő l máig kérik a kárpótlást), hogy a 90es években ágyúzták és kifosztották az Adria gyöngyszemét, Dubrovnikot. Merre tart az ország? Húszharmincezer szerb tulajdonú ingatlan van a montenegrói tengerparton, ahol léptennyomon építkeznek. A magyarok is jelen vannak, a Ganzutódcégek a bari kiköt ő felújítás iránt érdekl ő dnek. Bariban annak idején évtizedekkel ezel ő tt Ganzdarukkal szerelték fel a kiköt ő t. Ha a gazdasági alapadatokat nézzük, a montenegróiak életképesebbnek látszanak. Jobban állnak, mint a nacionalizmussal, széls ő ségekkel, múltba néz éssel birkózóterhelt Szerbia. Arányaiban feleakkora a munkanélküliség, jóval kisebb a pénzromlás, viszont magasabb az egy f ő re jutó bruttó nemzeti termék, a GDP (Montenegróban kb. évi 2600, Szerbiában 2400 euró). A szerbek arányaiban számított államadóssá ga is a többszöröse a montenegróiakénak. Most a Spiegel szóhasználatával a kényszerházasság felbomlásával jön a kínos vagyoni osztozkodás. Igazából nincs sok mindenr ő l szó. Hírlik, a hadsereg szárazföldi eszközeit a szerbek, a hadiflották a crnagorácok kap ják. Az utódlási jogok, beleértve az ENSZtagságot Szerbiát illetik. A montenegróiak tiszta lappal indulnak. Nem terheli ő ket Szerbia kett ő s öröksége, a Mladics tábornok kiadatása miatti páriastátusz és a megoldatlan Koszovókérdés. Merre tart az ország? - kérdeztem Podgoricában Borisz Dalmanovicsot, a fiatal újságírók szervezetének a vezet ő jét. - Nem els ő sorban pártok, hanem generációk szerinti a megosztottság. A fiatalok dönt ő többsége függetlenül attól, hogy milyen nemzetiséghez tartoznak, milyen vallás hívei, függetlenségpárti. Az id ő sebbek, akiknek az utóbbi másfél évtized drámai fejleményei nagyrészt csak bajt, rosszat, csalódást hoztak, félnek a változásoktól, a függetlenségt ő l és inkább maradnának az unióban. - Nem hiszek a mai pártrendszerekben, pár tokban, mint ahogy Milo Djukanovics kormányf ő a függetlenségpárti mozgalmak vezéralakja reformígéreteiben sem. Elemeztem beszédeiket, ígérgetéseiket, cselekedeteiket. Cinikusok, erkölcstelenek, hazugok. A mi jelenlegi rendszerünk kapcsolati t ő kén, barátság okon, kéz kezet mos alapon m ű ködik. Voltaképpen pártjaink sincsenek, csak er ő s egyéniség ű vezet ő ink vannak. A pártok körülöttük csak halovány holdudvarként funkcionálnak, ez egyébként régi balkáni sajátosság. A mi fiatal generációnk mindett ő l elhatárolódik . Az átmeneti kapitalizmusban hiszünk, abban, hogy új er ő knek, új pártoknak, új vezet ő knek kell felbukkanniuk. Ezeknek azonban még a kezdeteit sem látom - mondja. Borisz rendszerváltó hangulatot idéz ő szavai mögött mintha a 80as évek vége, 90es évek elej e magyar reformifjait, az akkori szabad demokratákat, fideszeseket hallanám. Lelkesedés, lendület, jó adat idealizmus, talán naivitás is, csillogó tekintetek. Vajon okulnake KeletKözépEurópa legújabb kori történetéb ő l? Vajon mi lesz bel ő lük, frissen füg getlenedett országukból 15 év múltán? vissza A méltó hely Európában - Kül- és biztonságpolitikai stratégia kellene Népszabadság • Gyarmati István • 2006. május 27. Magyarország minden kétséget kizáróan vezet ő sze repet játszott Európa demokratikus politikai átalakulásában. Igaz, ez az átalakulás nemzetközi dimenziójára is: a magyar vezet ő szerep érvényesült a szovjet csapatok kivonásában, a Varsói Szerz ő dés felbomlásában, a CFEszerz ő dés létrejöttében, és kés ő bb, a visegrádi együttm ű ködés kialakításában, a volt kommunista országok NATO- és EUcsatlakozásának kivívásában - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ez a szerep azonban 1997ben szinte egy csapásra érthetetlen módon véget ért és mára odáig jutottunk, hogy Magyarországnak egyszer ű en nincs külpolitikája. Még sokkal tragikusabb a helyzet a biztonságpolitika területén, ahol sikeresen leküzdöttük magunkat az egyik, legalábbis dobogós helyr ő l a legutolsó helyek egyikére. Tudom, ez sommás, egyszer ű sít ő kijelentés és jó néhányan rá fognak csapni, valóságos példákat felhozva arra, dehogy nincs külpolitika, hiszen ebben az id ő szakban értünk el olyan hatalmas sikereket, mint az EUcsatlakozás, érvényesült a magyar "vezet ő szerep" az Európai Unió új pénzügyi perspektíva kompromisszumának kidolgozásában stb. Ezek a tények igazak, de ezzel együtt igaz a sommás kijelentés is: Magyarországnak közel tíz éve nincs komoly, megalapozott külpolitikai stratégiája, s ennek megfelel ő en radik á lisan csökkent a súlya is a világban, csö kkent érdekérvényesít ő képessége. A megalakulandó új kormány minden bizonnyal, remélhet ő leg, minden erejét a nagy elosztó rendszerek reformjára fogja koncentrálni, enélkül Magyarország sokkal mélyebbre süllyedhet, mint gondolnánk. Nyitott ország lévén azon ban ezt sem lehet úgy megvalósítani, hogy ezzel egy id ő ben ne kerüljön sor új külpolitikai stratégia és eszközrendszer kialakítására, beleértve a meglév ő intézmények, a kül- és biztonságpolitikai intézményrendszerének alapvet ő reformját is. Magyarországon a rendszerváltozás úgy zajlott le, hogy 16 év alatt nem folyt komoly vita arról, milyennek látja magát az ország a nagyvilágban. A nagy kül- és biztonságpolitikai döntések, már amennyiben egyáltalán megszülettek, és nem belesodródtunk a dönt é sekbe, a poli tikai elit egy kis részének döntései voltak. Ez az alapvet ő oka annak, hogy a külpolitika könnyedén a napi pártpolitika játékszerévé válhatott Magyarországon. Hiszen nem
