Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
16 lehetséges, hogy sokkal egyértelműbb közösségi fellépéssel, világos és kemény véleménynyilvánítással kell megoldást követelni” – nyomatékosította Bodó Barna. Dobolyi elégedett. Megnyugtatónak nevezte a magyar nyelvű felsőoktatás helyzetét a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetemen folytatott tegnapi informális látogatásán Dobolyi Alexandra. Az MSZP európai parlamenti képviselője elmondta: tapasztalata szerint mindenkinek módja van magyar nyelven tanulni a felsőoktatási intézményben, továbbá egyetlen dolog, amit szóvá tett, az a magyar nyelvű feliratok hiánya volt. vissza Támogatáspolitikát, kutyát és gyereket színpadra behozni tilos A Hét 2006. május 3. Nem sokkal Sólyom László beiktatása után azzal kerestük meg a Magyar Köztársaság elnökét: válaszoljon kérdéseinkre, mit gondol a Magyarország hat árain kívül élő magyarokat érintő politikáról. Megkeresésünkre sem pozitív, sem negatív válasz nem érkezett. Bár az elnöki adminisztráció telefonon előbb bíztatott az interjút illetően, utána váratlanul és mélyen elhallgatott. A kérdés számunkra fontosabb volt annál, hogy lemondjunk a válaszokról. Telefonon újra érdeklődtünk: számíthatunke Sólyom László nyilatkozatára. A néhány, szűkszavú elnöki kommünikén kívül jó lett volna alaposabban a dolgok mélyére nézni. Kitartó érdeklődésünkre az elnöki munkatárs e lmondta, hogy Sólyom László a tavalyi évre már kinyilatkozta magát, és most nem áll módjában nyilatkozni. Erre mi azt válaszoltuk, hogy igen, de az ún. „határon túli” ügyekben érdemben még nem szólalt meg, tehát mi mégiscsak szeretnénk, hogy válaszoljon a kérdéseinkre. Erre szintén a jelzett munkatárs azt válaszolta: még ebben a kérdéskörben sem áll szándékában az elnök úrnak bővebben nyilatkozni. Téma lezárva, tudomásul vettük a döntést. A közjátékot igyekeztünk nem az elnöki elzárkózás, érdektelenség szám lájára írni. (Azt a kis gorombaságot pedig, hogy írásos kérésünkre hivatalos válasz nem jött, a nemet is csak telefonon sikerült kipréselni, a világszínvonalú magyar bürokrácia számlájára írtuk.) S mivel ezen a térfélen nincs más eszköze a nyilvánosságnak, mint a türelem és az empátia, megfogalmaztunk még néhány csendes apológiát a történtek után, magunkban mentegetve a helyzetet: lehet, hogy az általa elképzelt elnöki szerepkörrel nem egyeztethető össze a „határon túli” politika – feltételeztük. Ami a Magy ar Köztársaság polgáraira vonatkozik, az a Magyar Köztársaság elnökét érinti, és minden, ami a Magyar Köztársaság határain túl van az más, összetettebb politikai egyeztetésre és több politikai szereplőre tartozik. Egyetlen közjogi méltóság sem szólalhat me g felelősen egyedül a kérdésben. Ha így gondolná, jól gondolná, gondoltuk, és jobb, ha tényleg nem nyilatkozik. Ez országok közötti, diplomáciai kérdéskör. De az is lehet – okoskodtunk tovább – hogy annyira átpolitizált, pártpolitikai kérdésnek tekinti a H TM ügyet, hogy a jelenlegi viszonyok fölé akar emelkedni, és jobbnak látja nem mondani semmit. Tényleg át van politizálva, tényleg jobb hallgatni, vagy mindent újraírni. Mondatta velünk az empátia és a türelem. Nem akar belemenni pártpolitikai kérdésekbe, nem akar pártosan elköteleződni. Bár úgy lenne. Akármit is gondolt, megválasztása után majdnem egy évig feltűnően hallgatott Sólyom László. Az idei év tavaszán derült ki, hogy nem a távolságteremtés és a semlegesség céljával hallgatott, hanem kivárt. Márci us 15i beszédében, egy év hallgatás után, szinte főszerepet kapott a HTM téma. Meg kell újítani a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikát, mondta a köztársasági elnök. És ebben nagyon igaza volt, kár, hogy tartalmilag semmi újat nem tett a sokunk á ltal jól ismert tényhez. Már a március 15i beszéde bizonyította azt, hogy az általa képviselt szemlélet semmivel sem újabb minden eddigi magyar kormány szemléletétől: Magyarország feladata különböző módokon emancipálni a HTM közösségeket. Szimbolikusan: l ehajolni hozzájuk, felemelni. Gazdasági erőre, értelmiségre, kulturális és politikai intézményekre van szükség a határon túl – mondta Sólyom László. És ebből, a kevésbé vájt fülű „határon túli” is rögtön tudta, hogy Sólyom Lászlónak fogalma sincs, hogy mi van Ártándon túl. Sőt, még azt sem tudja, hogy mi az az eddigi magyar politika, amit szerinte meg kellene újítani. Kulturális és politikai intézményeink, köszönjük szépen, vannak. Kulturálisakat jelentős részben a magyar állam hozott létre, és támogat. Pol itikai intézményeinket mi magunk hoztuk létre, olyanok, amilyenek, de azért Magyarország határain túl is van parlamenti demokrácia, vannak szavazópolgárok, képviselők, pártok és programok. És ezeket nem ajánlatos alábecsülni. Ráadásul az oly sokat emlegete tt autonómia nevében nem igazán szeretjük, ha ezeket a politikai intézményeket akár a magyar köztársasági elnök, akár bárki más szeretné ide exportálni. Köszönjük szépen, választunk mi magunk. Ha hagyják. A gazdasági erő is itt van, Románia például egy két szer akkora ország, mint Magyarország, remek földrajzi adottságokkal, fejlődő iparral, jó gazdasági mutatókkal. Óvva intjük tehát Angliát, hogy keleti szomszédját még mindig összetévessze Etiópiával. Ha tetszik érteni. S hogy ne lenne itt értelmiség? Hát a kkor gyorsan szanálni kell azt a soksok egyetemet, főiskolát, oktatási intézményt, amit a Magyar Köztársaság eleddig támogatott. Tessék továbbá visszavételezni az ösztöndíjakat, a könyvkiadási támogatásokat.
