Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
25 Radikális Párt szervezésében. Ezen több ezer ember vett részt… S ahogy Magyarországon sem ment egyik napró l a másikra a rendszerváltás (a társadalmi élet nagy részén még most is javában tart), Szerbiában is nagyon sok ember sírja vissza a régi rendszert. Márpedig Karadžics és Mladics még a régi éra népszerű figurái, és mint ilyenek felettébb népszerűek, főleg a radikálisok körében. No de, Kostunicáék helyzete más, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a Milosevicséra alatt Kostunica is azok között volt, akik tudták, hol bujkál Mladics. Sot! Késobb, egészen 2001ig Mladics a jelenlegi államfő közvetlen beosztottja vol t és egészen a közelmúltig (amikor már a NATOkatonák, majd az EUrendőrség nem elkerülni, hanem elfogni akarta Karadžicsot és Mladicsot) nyugdíjat is folyósítottak számára. Az is felmerült, hogy a jelenlegi szerb vezetés több tagja is tudatában volt annak , mi történik Horvátországban, majd Boszniában. A nemrég bemutatott videofelvétel, amelyen a Skorpiók nevű elitalakulat végzi ki a szerencsétlen muzulmánokat, világosan bebizonyította, amit már eddig is mindenki tudott: a népirtásban a szerbiai alakulatok is segédkeztek. Túl sok a bizonyíték, túl sok a szemtanú ahhoz, hogy Mladics „csak úgy” simán előkerüljön. Nyilvánvaló, hogy a szerb belbiztonsági szolgálat tudja, hol bujkál Mladics, nyilvánvaló, hogy Kostunica tudta, mi történt 1995. július 11én, és nyi lvánvaló, hogy ha bizonyítást is nyernek ezek a dolgok, a többi eddig elhallgatott részlettel együtt, akkor az egész jelenlegi szerb vezetés búcsút inthet a hatalomnak. Ratko Mladics ezért nincs még Hágában, és ezért cáfolják minden fórumon, hogy tudják, h ol van a tábornok. Bár az érdekes, hogy ha tényleg nem tudják, hol rejt őzködik, akkor miként lehetséges az, hogy teljes bizonyossággal kijelentik, hogy kacsa a hír, mely szerint Belgrádban találták meg, és kizárt dolog, hogy Szerbiában lenne. Ha bizonytalanok benne, hogy hol van, hogy merik kijelenteni, hogy itt biztos nem? A másik legkeresettebb vezető, az egykori pszichiáter, költő, Radovan Karadžics esetében azok az elképzelések merültek fel, hogy ő, Mladiccsal ellentétben, tényleg bujkálni kényszerült. Míg az egykori VRSvezető Szerbiában futballmeccseken, gyűléseken vett részt, addig Karadžicsot több éve nem látták nyilvános rendezvényen. Láthatatlanságára véleményem szerint két magyarázat van. Az egyik, hogy a szerb titkosszolgálat tényleg nem tud (vagy legalábbis nagyon keveset) Karadžics hollétéről. Ez lehet azért, mert a háború vége felé már szöges ellentétben állt a véleménye Milosevicsével a jövővel kapcsolatban, és emiatt nemcsak a nemzetközi szervezetek, hanem a szerb alakulatok elől is menekülnie kellett. A másik variáció az, hogy Karadžics épp azért nincs annyira reflektorfényben, mert a szerbiai vezetéssel való összekülönbözése miatt esetleg olyan információk birtokába juthatott, amelyek kínosak lehetnek a jelenlegi vezetésnek, valamint a Hágában ülő Milosevicsnek. Gondolok itt például olyan esetre, hogy esetleg a milosevicsi rezsim el akarta tenni láb alól. Vagy legalábbis Karadžics tudomására jutott olyan információ, hogy ezt tervezték ellene. Ez első olvasatra abszurdnak tűnhet, de gondoljunk csak bele! 1995 végére már az volt a szerbiai vezetésnek az érdeke, ho gy a harcok érjenek véget. Ez pont Karadžics miatt nem volt megvalósítható. Nem sokkal később le is mondatták a boszniai Szerb Köztársaság elnöki posztjáról. A jövő nagyon érdekesnek tűnik: hogyan oldja meg Szerbia ezt a problémát a háborús bűnöseivel kapc solatban. Ha nem adják ki a két főbűnöst, akkor nem kezdődhetnek el a csatlakozási tárgyalások. Habár itt nyílhat egy kis manőverezési lehetőség a szerb vezetőknek, ugyanis az EU már sokadszorra tolta ki a határidőt a kiadatással kapcsolatban. Nem tudni, h ogy az új, április1jei dátum mennyire megváltoztathatatlan. Mindenesetre Olli Rehn most szokatlanul szigorúnak tűnt, és „utolsó lehetőségről” beszélt. Nos, ha Mladics mégis Hágába kerül és beszél, akkor sok mindenki feje a porba hullhat, de ha nem adják ki, és emiatt nem kezdődhetnek meg a tárgyalások, akkor viszont belpolitikailag bukik bele a Tadicskormányzat. A szerb polgárok türelme véges. A helyzet a következőképpen alakulhat: Április elseje előtt nem sokkal az a hír járja majd be a világsajtót, ho gy a Mladics elfogására indított akció tűzharcba torkollott, és a tábornok ebben elesett. Esetleg tényleg megölhetik, vagy a nagy felhajtásban hagynak neki egy kiskaput, de soha többé nem mutatkozhat nyilvánosan, és titkolni kell még puszta létezését is. A szerb kormány ezután kényelmesen szétteheti a kezét: „mi ki akartuk adni, de sajnos meghalt”. Az elfogási szándékot az EU talán díjazni fogja, és tárgyalhatnak, viszont azáltal, hogy Mladics nem tud majd vallani, a vezetőkre kínos ügyek sem derülnek ki. E z a helyzet nagyon hasonlítana az Arkan elleni merényletre, illetve a merénylet okára. Ugyanis a Tigrisek vezetője – akit ugyancsak hősnek tartottak Szerbiában – többször nyilatkozott úgy, hogy terhelően tudna válaszolni az ügyészek kérdéseire, ha Hágába k erülne... Ez egy nagyon filmszerű végjáték lenne, de látott már ilyet a világtörténelem. Az már csak hab a tortán, hogy idén fogják rendezni Koszovó státusát, és az a hír járja, hogy a paravánok mögött az ENSZ már döntött: Koszovó függetlenséget kap. Ez el indíthat egy folyamatot, melynek során Vajdaság és Szandzsák is függetlenségi törekvésekkel léphet fel. Más részről viszont a boszniai Szerb Köztársaság is
