Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-10
11 A csíki térségben tavaly nagyarányú mederrendezési munkálatokat kezdtek el, amelyek n em csupán az Olt medrét, hanem a folyóba torkolló patakokat is érintik. „Az idénre tervezett munkálatok elkezdéséhez több mint hárommillió euróra (mintegy 105 milliárd régi lejre) van szükség. Ugyanakkor 30 milliárdnyi régi lej szükséges ahhoz, hogy Udvarh elyszéken és Gyergyóban, a NagyKüküllő és Maros folyók mentén elkészítsék az árvízvédelmi rendszer terveit” – mondta Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke, aki szombaton szakemberekkel tanácskozott az árvízkárok helyreállításáról. vissza D. Balázs Ildikó, Krónika Arrivederci Bruxelles! [ 20060409 - 16:12:09 ] zt kellene mondania az erdélyi magyarságnak a jelen helyzetben, ha úriember módj ára szeretne lezárni egy fejezetet. Olyan úriember módjára, aki jólnevelt ségéből és kifinomult érzékenységéből kifolyólag időben megérzi, hogy eszméje ismertetése után jelenléte nem kívánatos egy adott társaságban, ezért udvariasan búcsút vesz, nem próbálja tovább erőltetni álláspontja elfogadását. Teszi ezt azelőtt, mielőtt bá rki fejében megfordulna, hogy utat mutasson neki. Ott és akkor vesztesen távozik, hiszen nem érte el célját, de csatát vesztett csak, nem háborút, hiszen elkerülte a társasággal ápolt addigi viszonyának megromlását, mi több, az is valószínűsíthető, hogy vi sszavonulása azelőtt történt, mielőtt bárkiben megfogalmazódott volna az elutasítás és az eltanácsolás szükségessége. Így jó eséllyel tér majd vissza egy másik estén, más csomagolásban hozva tervét, mikor is, ha jól csinálja, célt érhet. Ezt kellene monda nia az erdélyi magyarságnak, de nemcsak azért, hogy lezárhasson egy fejezetet, hanem azért – és főleg azért – , hogy újat kezdhessen. A lezárandó fejezet valójában csak alfejezet: a brüsszelvárás csak része annak a Trianon utáni bénultságfejezetnek, amelyb en mindig mástól várjuk sorsunk rendezését: hol az „anyaországtól”, hol Moszkvától, hol Ámerikától, Brüsszeltől, Budapesttől vagy éppen a románoktól. Ez az alfejezet valójában lezárult már, hiszen Brüsszel, 1956 Amerikájához hasonlóan végül kibökte: mégsem szól bele más ország belügyébe, de nem is ez a tragédia. Az igazi veszélyforrás az, hogy ezt saját vezetőink szemérmesen elhallgatják, vagy, ha mondják is, igen csendesen. Tőkés László EMNTelnök becsülettel közleménybe fogalmazta brüsszeli látogatásuk után, március 24én, hogy „az Unió a jelen pillanatban szinte éppen úgy elzárkózik autonómiaköveteléseink elől, mint maga Románia. A román országjelentésekben szereplő elvi ajánlások, úgymint a szubszidiaritás és önkormányzatiság, illetve a kulturális aut onómia életbe léptetése – véleményük szerint – Románia belpolitikai hatáskörébe tartozik, amibe az EUnak közvetlen beleszólása nincsen.” „Szó sem lehet arról, hogy csatlakozási feltétellé tegyük Székelyföld területi autonómiájának biztosítását” – idézi a p üspök Brüsszel üzenetét. Ebből kiindulva a BKB felhívást intézett a Kárpátmedence magyarságához, hogy elektronikus levelekkel bombázzák Oli Rehn bővítési biztost, mert hétfői jelentésében úgy értékelte, hogy az erdélyi magyarság helyzete minden szempontbó l teljesen kielégítő. Mindkét megnyilatkozás tartalmazza a kijózanodáshoz szükséges kegyetlen igazságadagot, mégsem erre helyezi a hangsúlyt egyik sem, csak mintegy hivatkozásalapként jelenik meg. Tőkés László – nagyon helyesen – levonja a következtetés t, mely szerint „az autonómiát nekünk magunknak kell kiküzdenünk”, viszont az ehhez vezető utat ismét a nagy magyar összefogásban és a románokkal való kiegyezésben látja. Miközben közismert, hogy mindkettőre milyen komoly esélyek vannak. Bodó Barna BKBeln ök pedig arra kér, hogy küldjünk emaileket annak az Oli Rhennek, aki annyira cinikusan gazember, hogy a magyar EPképviselőknek – már amelyiknek válaszolt – volt képe azt mondani, hogy egyre jobb nekünk, még egyetemünk is van, különben is tagja az RMDSZ a kormánynak, vele érdemes csak tárgyalni. Az elkeseredett és értelmetlen emailesdi közvetlenül az újabb nagy Brüsszeljárás után egyértelműen azt bizonyítja, hogy Brüsszel igen magasról irányítja ürülékét a mi bajainkra. És miért is ne tenné? Láthatta, m ire jók a „kisebbségek”: Franciaországban szinte polgárháborút robbantott ki a bevándorolt csőcselék, Németországban pedig akkor verik félholtra óra közben a tanárokat a törökök, líbiaiak és palesztinok, mikor jólesik, s akkor még rendesek voltak, mert nem használták a fegyverüket. Ezeket a „kisebbségeket” beolvasztani kell, ha már hazazavarni nem lehet a demográfia katasztrofális állapota miatt, nem autonómiával ellátni… Örvendetes, hogy „már tudják, hol van Székelyföld”, ahogy az SZNT szóvivője újságolta a szokásos túldimenzionálással, s az is, hogy már néhányan azt is tudják, milyenek az „őshonos kisebbségek” de
