Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-24
22 csaknem háromszáz évvel korábban Prágában Hunyadi Lászlónak, vagy mint a cs aládja, emberi emlékezet szerint karnyújtásni időtávolságban kivégzett tagjainak. Lássuk a családi hátteret. Az apa I. Rákóczi Ferenc volt, aki résztvett a Wesselényi Ferenc nádor által a Magyarországot megalázó és kiszolgáltató, I. Lipót császár és az os zmántörök szultán között 1667 augusztusában megkötött vasvári békeszerződés okán elindult magyar főúri szervezkedésben, amelyet a sárospataki vár titkos szobájában folytatott megbeszélések miatt Sub rosa összeesküvésnek is neveztek. Ennek a rosszul végződ ött és az akkori belmagyar egyenetlenségek miatt kudarcra ítélt szervezkedésnek a vége véres csőd lett. A protestáns atya Rákóczit a katolikus édesanyja, Báthory Zsófia és az általa mozgósított jezsujták mentették meg a hóhér bárdjától. Fiatalon, 1676ban hunyt el Makovicán. Az édesanya az a Zrínyi Ilona volt, akinek édesapját, Zrínyi Péter horvát bánt szintén lefejezték a Wesselényiféle összeesküvésben való részvétele miatt, és anyai, azaz Frangepán ágon is hasonló veszteség érte. Zrínyi Ilona 1682ben m ásodik férjéül fogadta a zsigerileg Habsburgellenes evangélikus Thököly Imrét és Munkács várát hősiesen védte annak az olasz származású Antonio Caraffa osztrák generálisnak a hadai ellen, aki 1686tól a felsőmagyarországi protestánsok elleni vésztörvénysz éket működtette. A vár védelmét csak a belülről jövő árulás törte le. Az anya 1703 februárjában hunyt el, törökországi száműzetésben. Mondhatnánk: jó indítás ez egy születő szabadságharcosnak. De nézzük II. Rákóczi Ferenc 1703 előtti életútját. Tizenkét évesen elszakították hős anyjától, aki 1688tól 1691ig a bécsi orsolyáknál raboskodott, és csak Heissler generálisért cserébe engedték szabadon. Az apai, illetve mostoha apai ágon protestáns eredetű Ferencet a császár annak a Kollonich Lipótnak a gyámság a alá helyezte, akit azért tettek meg esztergomi érsekké, mert gyűlölettel viseltetett a protestánsok és a magyarok iránt. Kollonich nevéhez kötődik többek között a történelmi magyar közigazgatási rendszer felszámolásának kísérlete, aminek 1920tól hű köve tői lettek a Trianonban megalkotott utódállamok. II. Rákóczi Ferenc, aki közben a római katolikus egyház hű hívévé vált, feljegyezte gyámjának egy idevágó, jellemző mondását: „én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá végre katolikussá”. II. Fer enc nevelését gyámja a neuhausi, azaz a Jindřichův Hradeci jezsujtákra bízta. 1690 és 1692 között Prágában tanult majd Bécsbe került. A császár 1694 januárjában nagykorúsította őt, majd szeptemberben tizennyolc és fél éves korában Kölnben házasságot kötöt t, de mivel erre a császár tudta nélkül került sor, büntetésül házifogságot kapott. Ez volt az első figyelmeztető jele annak, hogy tartania kell a bécsi Udvartól. Nem sokkal később, 1697ben a császár elismerte számára a birodalmi hercegi címet. Ekkorra Rá kóczi már csaknem elfelejtett magyarul. Ezt követően felvidéki birtokainak ügyeit kezdte intézni. Emiatt tartózkodott otthon, amikor 1697 nyarán kitört a hegyaljai felkelés, mellesleg abban a reményben, hogy Rákóczi az élére áll. Ezt ő azonban nem vállalta és inkább visszautazott Bécsbe. 1698 novemberében azonban visszatért birtokaira. Ekkor találkozott először Bercsényi Miklóssal akinek köszönheti, hogy megismerkedhetett sok magyar nemessel, akik meggyőzték őt arról, hogy szembe kell fordulnia a Habsburgu ralommal. Az élesedő ellentét I. Lipót és XIV. Lajos között a megüresedett spanyol trón betöltése miatt kedvező helyzetnek ígérkezett a felkelés kirobbantására. Az ebben az ügyben 1700 novemberében és 1701 februárjában a francia királynak írt levelei azon ban a császár kezébe kerültek. Rákóczit 1701. április 18án letartóztatták. Az ellene felhozott vád – a felségsértés – , akár halálbüntetéssel is járhatott volna. A bécsújhelyi börtönből felesége segítségével sikerült Lengyelországba szöknie, ahonnan 1703. június 16án, a felkelés zászlaját kibontva lépett ismét magyar földre. Közben, május 31én, távollétében Bécsben kihirdették a rendkívüli bíróságnak a felségsértési ügyében hozott döntését: fejvesztésre és jószágvesztésre ítélték. II. Rákóczi Ferenc ekkor 27 éves volt – rajta is beteljesedett elődjeinek sorsa, de élt és elkezdhette harcát Magyarország megszabadításáért. Ettől kezdve Rákóczit szabadságharcosként, államférfiként, mély hitű keresztény uralkodóként tartjuk számon, aki a hazáért és a szabadság ért vívott küzdelmet csak az Istenbe vetett hittel egyetemben tartotta lehetségesnek. Ezért írta zászlajára az ezt az eszmét tökéletesen kifejező jelmondatot: Istennel a hazáért és a szabadságért. Nem katonaként, nem birtokait védő főnemesként zajlott élet e ettől az időtől számítva, hanem a hazaért mindenét föláldozó, elhivatott hazafiként. Számára nincs más út, és nincs visszaút.
