Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-24
12 De azonnal tegyük hozzá - ha nem is magyarázatként - hogy Lengyelországot négyszer osztot ták fel történelme során. Utoljára 1939ben. Mindegyik felosztásnál szerepet játszottak az oroszok és németek. A gyanakvást, a félelmet részben igazolhatja ez a történelmi tapasztalat. Viszont nincs magyarázat arra a tájékozatlanságra, tudatlanságra, amely r ő l a lengyel elnök a 2006os európai valóság, gondolkodás, mentalitás terén tesz tanulságot. Provinciális büszkeséggel mondja, hogy soha nem járt a szomszédos Németországban. Nem veszi tudomásul, azt az er ő feszítést, amellyel a németek igyekeztek feldolgoz ni, és lehet ő ség szerint enyhíteni a szörny ű múltjuk okozta sebeket. Elkerülte figyelmét az Auschwitzban letérdel ő Willy Brandt. Nem érdekli, hogy Németország volt a még keleteurópai mértékekkel is elmaradott Lengyelország legnagyobb anyagi támogatója és EU felvételének szorgalmazója. Szerinte ez utóbbit egyébként is megtakaríthatták volna maguknak a németek. Lech Kaczynski ugyanis azt gondolja, hogy az európai közösség, a szövetség szorosabbá f ű zése még veszélyesebb Lengyelország számára, mint a németek, vagy az oroszok. Néhány, az idevonatkozó nyilatkozataiból: "Lengyelországban az EU tagságot nagyrészt a volt kommunisták támogatják, akik korábban hallani sem akartak a Nyugatról". "Nincs szükség gazdasági integrációra, a saját termékek állami támogatása nem protekcionizmus, hanem nemzeti érdek". "Önállóságunk megkérd ő jelezése lenne a közös külpolitika, mert nem akarom Brüsszelt ő l megkérdezni, hogy elmeheteke Ukrajnába". "Az EU alkotmánytervezet halott, maradjon is az, veszélyes, hogy egyesek fel akarják támasztani". Folytathatnánk. Lech Kaczynski berlini magatartása nem kisiklás, hanem tudatos politika. Ezt bizonyítja, hogy két héttel korábban párizsi útját is egy a németországiakéhoz hasonló tartalmú interjú el ő zte meg a Le Figaroban. Ennek eredményeként Chirac elnök csupán egy udvariassági ebéden fogadta és még a b ejelentett közös sajtókonferenciára sem ment el. A lengyel elnök sajnos nem érti, hogy Európa nyugati felében ma nem a múltra, hanem a jöv ő re, nem az ellentétekre, hanem a közös értékekre összpontosítanak. Olyan Európa ez, ahol a francia és német elnök ké z a kézben hajt fejet a verduni csatamez ő emlékm ű ve el ő tt, ahol a német kancellár együtt vesz részt a francia, amerikai, angol kormányf ő vel a normandiai partraszállás emlékünnepén, ahol a Drezdát lebombázó angolok szállítják az újjáépített dóm harangjait. Baj, hogy az EU új tagállamainak politikusai közül nem csak a lengyel elnök nem érti és veszi tudomásul azt a fejl ő dést, amin a kontinens nyugati fele átment az elmúl fél évszázadban. Számos jel utal arra, hogy két másik konzervatív politikus, Klaus cseh á llamelnök és Orbán Viktor is hasonlóan gondolkodik. Ő k sem érzik, hogy nem csak magukat, hanem pártjukat, s ő t országukat szigetelik el még az európai testvérpártoktól is. Pedig Orbán Viktor, akit a német Süddeutsche Zeitung egyszer ű en "a magyar nacionalist ának" nevez, saját b ő rén érezhette ezt az elmúlt napokban. Nicolas Sarkozy, a francia konzervatív párt elnöke éppen úgy visszautasította meghívását a FIDESZ kongresszusra, mint az ugyancsak konzervatív Wolfgang Schüssel osztrák és Angela Merkel német kance llár. Ez utóbbi még azt is jelezte, hogy kit tekint szövetségesének Magyarországon: baráti levélben sok sikert kívánt Dávid Ibolyának. Orbán nem hagyta ennyiben. "Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" jeligével ő utazott Berlinbe és Bécsbe , hogy begy ű jtse a kötelez ő kongresszusi jókívánságokat. A jobboldali, nacionalista széls ő ségekt ő l irtózó nagy nyugati konzervatív pártokhoz f ű z ő d ő eddigi h ű vös viszonya egyre inkább hidegre változik. Maradnak neki az Európa nagy részében idegennek számító Kaczynski ikrek és Vaclav Klaus. Jó társaság ez a magyar konzervativizmusnak? vissza Ukrajnában összefoghatnak a múlt és a jöv ő er ő i Népszava, 2006. március 24. A narancsos forradalom politikusai egymás ellen kampányoltak - Janukovics pártja végezhet az élen. A vasárnapi ukrán parlamenti választások tétje igen nagy. Az Európai Unió politikusai egyenesen a demokrácia iránti elkötelezettség próbájának tekintik. Az el ő rejelzések ugyan soks zor ellentmondanak egymásnak, ám várhatóan voksolást Viktor Janukovics tömör ü lése, a Régiók Pártja nyeri majd. Akár az a pikáns helyzet is el ő fordulhat, hogy Janukovics végül régi riválisa, Viktor Juscsenko pártjával lép majd koalícióra. Könnyebb volt gy ő z elemre vinni a narancsos forradalmat 2004ben, mint a gy ő zelem után vezetni az országot. Konfliktusok, pártharcok, hatalmi torzsalkodások piszkították be azt a képet, amelyet a választók a gy ő ztes csapatról kialakítottak maguknak. A politikai bomba múlt sz eptemberben robbant, amikor Viktor Juscsenko ukrán elnök leváltotta az egész kormányt és a biztonsági tanács titkárát. A rendkívül népszer ű , a forradalomban kulcsszerepet játszó Julija Timosenko helyére az elnök a dnyepropetrovszki körzet kormányzóját, a v olt gazdasági
