Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-25
5 Az indok, hogy nem vágynak a "reflektorfénybe", azért mégiscsak megkérdőjelezi beszélgetőpartnereim egyönt etű állítását: új hazájuk befogadta őket. Igaz, egy közelmúltban lezajlott kutatás is azt mutatja, a bevándorlók túlnyomó többsége, úgy gondolja helyesen döntött. Nyár, szikrázó napsütés, barátok, tengerpart, új szerelem - kelle ennél több a boldogságho z? A 19 éves lány hirtelenjében még régi álmának feladását - az átköltözést az óhazába - is fontolóra vette. Addig a pillanatig, amíg két magakorabeli srác el nem állta a vidáman nevetgélő kis csapat útját, rájuk förmedve: ez itt Románia, itt románul kell beszélni. Sokfajta érdek és remény hajtja az országba betelepülőket - derül ki a KSH munkatársainak, Gödri Irénnek és Tóth Pál Péternek nemrég megjelent, a migránsok összetételét, motivációit és beilleszkedését vizsgáló tanulmányából. Szilágyi Gyöngyvérn ek, a fenti történet főszereplőjenek indíttatása - aki 1988ban a zöldhatáron keresztül érkezett, későbbi férjével - ennek alapján úgy tűnik nem jellemző. A hazánkat célországként választó bevándorlóknak 1993ban ötöde, míg 2001ben már alig öt százaléka á llította: etnikai okok miatt hagyta el szülőföldjét. Tipikus az indítéka viszont abból a szempontból, hogy a bevándorlók túlnyomó része magyar nemzetiségű, és magyarként Magyarországon biztatóbbnak reméli a jövőjét. A vizsga komoly próba A népesedéskut atók előrejelzései szerint ahhoz, hogy az évszázad közepén a hazánkban élők száma ne süllyedjen kilencmillió alá, az elkövetkező évtizedekben mintegy 900 ezer bevándorlót kell idevonzanunk. Majd kilencszer annyi embert, mint ahányan az elmúlt másfél évtize dben a bevándorlók közül magyar állampolgárságot kaptak. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy kik jönnek, milyen várakozásokkal érkeznek, hogyan sikerül beilleszkedniük itt, és mennyire találják meg a számításukat. Boldogulásukat és közérzetüket természetese n döntően befolyásolja, hogy az itt élők, befogadjáke őket. A KSHkutatás - bizonyára sokakat meglepő - végkicsengése, hogy hazánk egyelőre a béke szigete. A bevándoroltak nem panaszolják, hogy elutasítanák őket. Elégedettebbek, mint a magyarországi átlag , és döntő részük állítja, inkább boldogul itt, mint odahaza. Ehhez talán hozzájárul az, hogy az átalagnál iskolázottabbak, és körükben alacsonyabb a munkanélküliség is. Ugyanakkor valóban előrelátó - a bevándorlók beillesztését segítő, a hazai lakosság toleranciáját növelő - politika kell ahhoz, hogy ez így is maradjon. Erre utal az Esély című folyóirat múlt év végi számában megjelent, idegenellenességet elemző tanulmány. Neményi Mária és Takács Judit vizsgálatából ugyanis az derül ki, hogy - nemzetközi összehasonlításban - igencsak sokat várunk az ide érkezőtől: legyen fehér bőrű, tanult, fogadja el a szokásainkat, és lehetőleg, ne abban a házban lakjon, ahol mi. Olga fehér bőrű és tanult - eredeti végzettsége fizikus , zuglói szomszédai odaköltözése u tán azért pár napig őt is némi gyanakvással kezelték, amíg meg nem tapasztalták, az orosz nő sem borítja fel a ház nyugalmát. Megjegyzéseket néha a piacon vagy más nyilvános tereken le kellett nyelnie, de nem külföldi, hanem orosz volta miatt. Kezdetben ne m értette ezt az ellenszenvet, hiszen az iskolában azt tanulta - és ezzel máig egyetért , hogy Magyarország viszonylag jó gazdasági helyzetét az orosz nyersanyagoknak, és a hatalmas orosz élelmiszerimportnak köszönhette. Lassan jött rá - ahogy az állampol gársági vizsgára készülve megismerte a magyar történelmet, vagy '45 történetét, az Amerikai Rapszódia című filmből , hogy honfitársai nem mindig és nem mindenkinek jelentették itt a felszabadítót. A - korábban egy dán cég képviseletében Magyarországra érk ezett, ma saját kereskedelmi céget vezető - fiatalasszony, a kérdésre, hogy miért lett magyar állampolgár, csak annyit felel: mert itt most már inkább itthon érzi magát, mint a szülőföldjén. Pedig az állampolgárságig vezető út meglehetősen göröngyös. Kül önösen azok számára - állítja a bevándorlási ügyekre specializálódott ügyvéd, Tóth B. Balázs , akik nem az egykori magyar területekről jönnek. Az ő tapasztalatai szerint egészen másképp kezelik a magyar nemzetiségűeket, mint a Törökországból vagy éppen Kí nából érkezetteket. Igaz, hogy hozzá már eleve inkább a problémás ügyek kerülnek. "Volt olyan kliensem, akinél a havi 300 ezer forint bizonyított jövedelmet kevesellték a létfenntartásra - emlékezik , amikor letelepedési engedélyt kért, míg az Erdélyből b evándoroltaknál a 70 ezer forintot is elfogadják." Az állampolgárságot megszerezni vágyóknak komoly próbatétel a magyar nyelvű, a magyar viszonyok ismeretét igazoló vizsga is. Jóllehet - miként Olga megjegyzi - itt olyan ismereteket kérnek számon a magyar alkotmányról és történelemről, amelyeket mindenkinek tudni illik, aki ezt az országot akarja a hazájának.
