Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-24
10 Érthető, hogy az ottani magyarság megaláztatásként élte meg, amikor a kolozsvári egyetemi szenátus elutasított a a magyar tannyelvű karok létrehozására irányuló kezdeményezést. Hiszen a Bolyaiügy nem belterjes egyetemi história, hanem hosszú évtizedek óta szimbolikus jelentősége van. Sőt: mint cseppben a tenger tükröződik benne az erdélyi magyar kultúra és tudomán yosság összes nyomorúsága, alávetettsége, a többségi nacionalizmus dölyfös packázása. Lassan fél évszázada nincs már önálló Bolyai egyetem, de gyógyírt az idő nem hozott a sebekre - az erdélyi magyarok máig jussuknak érzik az egykor volt önálló magyar fels őfokú tanintézetet. Mindezt az igényt a román elhárítási technika egészen napjainkig "nosztalgikus öreg urak kvaterkázásának" igyekezett beállítani. E teória a szemünk láttára omlik össze. Azzal például, hogy a magyar karok helyreállítására irányuló kezdem ényezés mögé diákok tömege állt. Ráadásul e társaság még jól is lobbizik, nemzetközi hírű tudósok, írók (köztük Nobeldíjasok) által jegyzet petíciójuk egészen Strasbourgig hullámverést okoz. Ezek után azt gondolná az ember, hogy az alkudozások esélye is növekszik. Bármilyen hihetetlen, de ennek éppen az ellenkezője körvonalazódik. Például a Tőkés Lászlóhoz kötődő erdélyi radikálisok pontosan a Bolyaiügy kapcsán mondták ki először hivatalosan azt a véleményüket, hogy a politikai eszközök kudarca miatt Erdélyben az "érdekérvényesítés céljából más módszerekhez kell folyamodni". Vajon milyen módszerekről lehet szó? Annak, aki ebben a régióban él, a latolgatás közben óhatatlanul Szarajevó neve is megfordul a fejében. Vagyis a tárgyalásos megoldáson kívül cs ak járhatatlan utakat lát maga előtt - legfeljebb ha vérrel, verítékkel és könnyel szegélyezett szűk ösvényeket. Szerencsére magyar radikális részről is egyelőre csak a bojkottfelhívásoknál a "kollaboránsok" félreállításánál és a polgári engedetlenség kí sérleti léggömbjeinél tartanak. Ezzel együtt is e pillanatban nem zárható ki, hogy sikerül nekik olyan irányba elvinni a dolgokat, ahonnan már nehéz lesz visszazökkenteni az ügyet a józanság kerékvágásába. Ez elsősorban az érintett két kormányzat felelőssé ge. E szempontból a kilátások nem rózsásak. A Basescu elnök körül kialakult román kormányzati centrum ugyanis máris konfrontatív irányba látszik eltolni a románmagyar viszonyt. Ennek jele egyebek között Frunda György bukaresti lehazaárulózása, a román k isebbségi törvény jégre tétele, a Gozsduhagyatékkal kapcsolatos megállapodás tűz alá vétele, legújabban pedig a Bolyaicsatározás. Basescu célja idő előtti választások kikényszerítése lehet, nyomban azután, hogy bizonyossá válik Románia jövő évi EUtagság a. Ebben a jelek szerint szerepet szán a magyar kártyának. Mindez kétségkívül rosszkor jön a hazai választásokra koncentráló Gyurcsány Ferencnek. De ettől még aligha dughatja a homokba a fejét. Igaz, a sár valójában másfél évtized sara - de ettől még ez könnyen az ő arcába fröccsenhet. Kétségtelen, hogy az egymást váltó magyar kormányok meglehetősen szerencsétlen felsőoktatási szerkezet kialakításához asszisztáltak a szomszédos országokban. Magyar költségvetési pénzekből, egyházi fennhatóság alá utalt mag ánegyetemeket menedzseltek, amelyek valójában nemigen igazodtak az uniós folyamatokhoz, de kilógtak az adott államok oktatási rendszeréből is. E tényen változtatni nyilván nem lehet rövid távon - különösen nem kampányidőszakban. Az viszont nagyon is aktu ális lehet a Gyurcsánykormány számára, hogy a magyar és a román nacionalizmus által most elhelyezett kisebbnagyobb időzített bombákat felfedezi, és megpróbálja hatástalanítani. Eddig e kormány láthatóan abban a hitben ringatta magát, hogy a kisebbségi üg y ezúttal nem lesz jelen hangsúlyosan a kampányban. Az erdélyi fejlemények éppúgy, mint Orbán Viktornak a szlovákiai magyarokhoz intézett levele arra utal, hogy ideje e tévhittel leszámolni. vissza Néha szólózik, de nem lép ki − Moszkva külpolitikája: mintha nagyhatalom lenne Népszabadság • Nyilas Gergely • 2006. február 24. Oroszországnak nagyhatalomnak kell lennie. Ha nem az, akkor úgy kell tennie, mintha az lenne. Ahhoz azonban van elég hatalma, hogy kényes helyzetekben valódi világpolitikai tényezőként léphessen fel. Kötelességünk megőrizni méltó helyünket a világban - dörmögi a kamerába az orosz állami televízió hírműsorának vezetője, az ország Torinóban elért, téli olimpiai sikereit kommentálva. Majd egy bejátszás kö vetkezik, milyen
