Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-24
11 szűkös körülmények között gyakorolnak a világverő korcsolyasztárok, hogyan barkácsolt magának szánkót a szám meglepetésezüstérmese, egy Urálon túli kis faluban. Oroszország nagyhatalmat játszik. Az orosz társadalom még mindig a második világháború megnyerésének történelmi bűvkörében él, és a tudományos űrversenyben birtokolt kezdeti előnyére - a Szputnyik fellövésére és Jurij Gagarin űrutazására - emlékezik. Oroszországnak, a huszadik század közepére kialakult nagyhatalmi erőviszonyokat tükröző ENSZ Biztonsági Tanácsában biztosított állandó tagsága és az ország valódi súlya között azonban nagy a különbség. (A BT reformja ugyan nemcsak Moszkvát érinthetné hátrányosan, de ő veszítheti vele a legtöbbet.) E szakadékot Oroszország megpróbálj a "áttáncolni" a világpolitikai porondon. A táncra olykor felkérik: Moszkva beléphetett az addig hét legfejlettebb országot tömörítő klubba, inkább politikai gesztusként, sem mint gazdasági teljesítőképességének elismeréseként. És jóllehet az atomarzenál, valamint hatalmas kőolaj- és földgázkészletei bizonyos területeken megkerülhetetlenné teszik, Oroszország mégis kakukktojás a G8ban. Néha úgy tűnik, Moszkva szólózik: februárban Vlagyimir Putyin orosz elnök - Izrael nyílt, az Egyesült Államok burkolt ne mtetszését kiváltva - meghívta a palesztin hatóság választásán győztes radikális szervezetet Moszkvába. Az orosz diplomácia közvetítőként lép fel az iráni atomprogram rendezésében is, a héten iráni delegáció járt Oroszországban, szombaton moszkvai diplomat ák mennek Teheránba. Ám mindkét esetben ugyanazt követeli, amit a Nyugat: a Hamasz ismerje el Izraelt, mondjon le a fegyveres ellenállásról, Teherántól pedig az urándúsítás azonnali leállítását és a Nemzetközi Atomenergiaügynökséggel való együttműködés felújítását várja. Eltáncolja a nagyhatalmi érdekeinek védelmét, anélkül, hogy valójában kilépne a tánckarból. Ellenezte a NATO keleti, különösen a Baltikumra kiterjedő bővítését, majd csendben tudomásul vette, ahogy azt is, hogy a középázsiai volt szov jet tagköztársaságokban amerikai katonai bázisok jelentek meg. Az üzbegisztáni támaszpontot ugyan felszámolta Washington, de nem Moszkva nyomására. Az orosz terminológiában "közelkülföld" névvel illetett volt szovjet tagköztársaságok integrációját sem sike rült megvalósítani: a Szovjetunió széthullása után, 1991 végén gyógyírként papíron létrehozott Független Államok Közösségében nincs olyan elem, amely a tizenkét tagállamot (a balti államok nélkül az egykori szovjetköztársaságokat) valóban öszszekötné. Ninc s valuta- és vámunió, közös védelmi rendszer, amely a FÁK egészére vonatkozna. Nincs magától értetődő orosz befolyás sem. A Kreml táncot lejtett Ukrajnában 2004 decemberében Viktor Janukovics elnökjelölt mellett, ám az euroatlanti integráció táncát járó Viktor Juscsenko jobban tetszett az ukrán választóknak. Egy évvel korábban Grúziában Eduard Sevardnadzével szemben hasonló körülmények között került hatalomra az oroszellenes retorikájáról ismert Mihail Szaakasvili. Moszkva hajlandó kivonni erőit a délkau kázusi országból, ahol már csak a Grúziától de facto független Abháziában és DélOszétiában igyekszik békefenntartóként megőrizni pozícióit, amit Tbiliszi egyre hevesebben ellenez. Oroszország azért nem tudja megvédeni a nagyhatalmi érdekeit, mert nincse nek is ilyen, a határain messze túlnyúló globális érdekei. Csak - a Szovjetunió felbomlása utáni évtizeddel ellentétben - ma egy kicsit úgy tesz, mintha lennének. Moszkva Pekinggel is sajátos táncot jár: úgy vezet, hogy vezetik. Miközben a Kreml a kapcso latok szorosabbra fűzéséről beszél - tavaly nyáron tartották az első közös katonai hadgyakorlatot, Hu Jintao kínai elnök látogatásakor energetikai szerződéseket írtak alá, májusban pedig rendezték az utolsó vitás határ menti kérdéseket, csekély mértékben P eking javára - valójában nyomasztja az óriási kínai gazdasági növekedés, és a határ menti kínaiak betelepülése Oroszországba. A nagyhatalmi táncban Moszkva úgy lépdel, hogy véletlenül se ütközzön senkivel. A parketten ugyan helyet biztosít neki az energi ahordozók óriási tartaléka, ám ez sem jelent korlátlan mozgásteret: Európa egyre inkább függ az orosz földgáztól, Oroszország azonban attól, hogy az feltétlenül vevőre találjon, hiszen az 1990es évekhez képest valóban látványos gazdasági stabilitás elsőso rban az energiahordozók exportjától függ. Ez pedig szinte
