Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-23
5 Riga maga ellen hangolja kisebbségeit - Az anyaország segítségére számítanak a lettországi hontalan magyarok · Több mint félmillióan várnak állampolgárságra - Az anyaországtól vár segítséget mintegy s záz, főképp idős, az állampolgársághoz szükséges lett nyelvet elsajátítani már nehezen tudó, így továbbra is hontalan lettországi magyar, hogy az Európai Unió egyik tagországában másokhoz hasonlóan élhessen az uniós jogokkal: elsősorban szabadon, vízum nél kül utazhasson például Magyarországra. Sorsuk azonban a 650 ezres orosz ajkú kisebbséghez kötött, így aligha várhatnak kedvező elbírálást a lett államtól. (MN 12.o.) Cikkek: A "láthatatlan" kontúrjai Népszabadság • Somogyi Ferenc • 2006. február 16. Az integráció korában, a globalizálódó világban a nemzeti érdekeket már nem csupán a kormányzati akarat, hanem egyre inkább a civil társadalom, a gazdaság, a tudomány, a kulturális élet szer eplői, s nem utolsósorban az egyes állampolgár igényei határozzák meg. A külpolitika és a diplomácia ma akkor teljesíti feladatát, ha összhangba tudja hozni az egyre sokszínűbb magyar érdekeket a nemzetközi realitásokkal, s egyben közvetlen szolgáltatóké nt képes támogatni, és orientálni a hazai igényeket a nemzetközi kapcsolatok terepén. Stabil, kiegyensúlyozott környezetre, a többszintű együttműködések kiterjedt hálózatára van szükségünk. Ennek kiépítése a célokat, lehetőségeket, de a korlátokat is józan ul felmérő megközelítést igényel. Az ilyen diplomáciai aprómunka aligha számíthat zajos médiaérdeklődésre. Bizonyára ez is oka annak, hogy egyes kritikusaink konok következetességgel láthatatlannak és koncepció nélkülinek minősítik a Külügyminisztérium tev ékenységét. A véleményalkotás jogát természetesen senkitől sem vitatom el. Szeretném azonban leszögezni: a magyar diplomácia a kormányprogramban világosan megfogalmazott célok megvalósításáért dolgozik, mégpedig eredményesen. A velünk összemérhető országok külpolitikáját ugyanis nem a hangerő minősíti. Objektív mércét a létrehozott kapcsolatrendszer, a kiszámíthatóságon, megbízhatóságon, a közös felelősségvállalás és hatékony érdekérvényesítés készségén és képességén alapuló nemzetközi elismertség állít. Eb ben az összevetésben pedig nincs okunk a szégyenkezésre. Ami a talán leginkább előtérben álló kihívást, az Európai unióba való tartalmi integrálódásunkat illeti, az alkotmányszerződés ratifikációjának meghiúsulása, a hétéves költségvetési keret körüli vi ta már uniós tagságunk első teljes esztendejében szembesítette a magyar kül- és Európapolitikát a tagállami működés nyers realitásaival. Az EUtagság nem garancia, csupán ígérvény: az unió csak olyan mértékben lesz a magyar érdekérvényesítés hatékony kere te, modernizációnk és gazdasági felzárkózásunk hajtóereje, amennyire magunk is képessé válunk a közös politikák, döntések és értékrend befolyásolására. Az első akadályokat sikerrel vettük. Sikerült elhárítani a pénzügyi perspektíva és az alkotmányszerződés sorsának összekapcsolását és biztosítani, hogy a hétéves költségvetési kereten belül prioritást élvezzenek az új tagállamok felzárkózásának szempontjai. Kezdeményezéseink, következetességünk és kitartásunk együttes eredménye, hogy Magyarország az új tagál lamok között az egyik legjobb pénzügyi pozíciót érte el a költségvetési sarokszámok véglegesítésekor. A 25ök Európája nem a magányos harcosok terepe. Eredmény csak akkor remélhető, ha az adott tagállam egyértelművé teszi prioritásait, be tudja mutatni, hogy céljai gazdagítják az unió közös törekvéseit, s azok megvalósítása érdekében kész és képes koalíció k létrehozására. E három feltétel a közös kül- és biztonságpolitikán belüli magyar diplomáciai tevékenységnek is fontos iránytűje. Ebben a dimenzióban Magyarország szakosodásának elsődleges területeként a NyugatBalkánt és a keleti szomszédságpolitikát j elöltük meg. Déli és keleti határaink mentén az európai normákon nyugvó demokratikus jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása, az átlátható gazdaság, a transzeurópai infrastrukturális hálózatokhoz igazodó fejlesztéspolitika nemcsak a régió országainak, hanem az Európai Unió egészének is fontos érdeke. Az európai perspektíva ígérete komoly eszköz az Unió kezében. Az átalakulás nehéz
