Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-23
6 időszakát élő országokban ez a legkényesebb politikai problémák megoldásának, a megkezdett reformok vég igvitelének legfőbb ösztönzője. A felvételi kritériumok teljesítésére épülő bővítési folyamat folytatásának ma az unión belül - a hosszú távú politikai, biztonságpolitikai, gazdasági érdekeinkből kiinduló, s egyúttal a határainkon túl élő magyarság jövőjét szem előtt tartó - magyar diplomácia talán a legkövetkezetesebb szószólója. Kezdeményezéseinkkel és programjainkkal (a megújított Szegedi Folyamat, a Nyíregyházi Folyamat, a Budapesti Fórum, az integrációs felkészülést segítő kormányközi megállapodások re ndszere stb.) lehetőségeinkhez mérten - s partnerek bevonásával - az uniós kereteken kívül is támogatást nyújtunk a szomszéd országok integrációs elkötelezettségének erősítéséhez. Komoly diplomáciai sikerünknek tekintem a csatlakozási tárgyalások megkezdés ét Horvátországgal. Talán nem túlzás egyfajta rajtcél győzelemről beszélni: rögtön a kezdetekkor elsőként karoltuk fel a horvát ügyet, és bár később már megszaporodott a támogatók száma, a végső döntés meghozatalában is meghatározó szerepet játszottunk. A magyar gazdaság versenyképessége elválaszthatatlan a szomszéd államokkal fennálló kapcsolataink minőségétől. A magyar tőkeexport döntően közvetlen szomszédságunkba tart, miként fejlesztési politikánk elsődleges külső kapcsolódási pontjait is ezek az ors zágok jelentik. Regionális beágyazottságunk a térség gazdasági és logisztikai elosztó központjává válásunknak is egyik előfeltétele. Szomszédaink uniós integrációjának támogatása fontos bizalomépítő tényező, az együttműködés napi gyakorlatát a rendszeres k étoldalú politikai és szakmai jellegű kapcsolattartás erősíti. Az utóbbi időszak térségbeli eredményei nyilvánvalóak: politikai kapcsolataink kiegyensúlyozottak, hosszú ideje megoldatlan kérdések (főkonzulátus Csíkszeredán, kulturális intézet Sepsiszentgyö rgyön stb.) rendeződtek, a külpolitika hatékonyan támogatja a magyar vállalatok expanzióját, kereskedelmi forgalmunk rohamosan bővül. A határon túli magyarság jövője szintén együttműködésért kiált. Tudomásul kell vennünk, hogy a jórészt saját országuk le gfejletlenebb régióiban élő magyar közösségek elvándorlását az - egyébként jelentősen megnövekedett - magyar költségvetési ráfordítások önmagukban nem tudják megállítani. A kisebbségi kérdést a magyar politika eddig a kulturálisetnikai identitás oldaláról közelítette meg, holott a szülőföldön maradás mindenekelőtt gazdaságiegzisztenciális perspektívát igényel. Az anyanyelvi oktatás és művelődés mára jórészt kiépült intézményrendszerének működését biztosító támogatáspolitika normatív alapokra helyezése mel lett tehát egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a közös fejlesztéspolitikára, a magyarlakta területek bevonására a regionális szintű gazdasági vérkeringésbe. A történelem viharai által nem kímélt KeletKözépEurópában tapasztalható egyes jelenségek m indazonáltal ma is alátámasztják Henry Kissinger megfigyelésének igazságát: "Minden siker belépő egy még nehezebb problémához". A romániai kisebbségi törvény hányatott sorsa sem változtat azonban meggyőződésünkön, hogy a régió országaihoz fűződő kapcsolata inkban az előretekintő együttműködés politikája a helyes út. A magyar kormány által kezdeményezett együttes kormányülések erős szimbolikájukkal és az elhatározott közös fejlesztési programokkal a történelmi megbékélés, a közös európai jövő és az együttes f ejlődés üzenetét közvetítik, s ezzel különösen alkalmas keretet teremtenek a kooperáció bővítésére és szorosabbá tételére. A közelmúlt magyar külpolitikájának fontos eredményeként tartjuk számon az elmúlt években hullámvölgyeket is megélt visegrádi együt tműködés dinamizálását. A négy országot számos területen köti össze az érdekek közössége, s a tavaly július óta tartó magyar elnökségi időszakban ez egy sor együttes fellépésben és kezdeményezésben is megmutatkozott. A V4 növekvő elismertségét jelzi, hogy Blair brit kormányfő és Barroso, az Európai Bizottság elnöke Budapesten kértek konzultációs lehetőséget a négy ország kormányfőitől. Elnökségünk során sikerült megerősítenünk a V4 nyitottságának elvét, és elfogadtatni az esetenként Ausztriával és Szlovéniá val kibővített együttműködés hasznosságát. A magyar érdekek horizontja természetesen nem korlátozódik a szomszédságunk vagy az EU szabta keretekre, hanem értelemszerűen kiterjed a transzatlanti dimenzióra és más térségekre is. Az Unión kívüli világban az Egyesült Államokkal kiépített sokoldalú kapcsolatrendszer változatlanul a magyar külpolitika meghatározó jelentőségű orientációs pontja. Szövetségesi kapcsolataink a közelmúltban - kétoldalú és NATOkeretekben egyaránt - tovább erősödtek, a Demokratikus Á talakulás Nemzetközi Központjának budapesti megalakulása pedig fontos új érintkezési felületet teremtett gyakorlati külpolitikai együttműködésünkben. Gyökeresen megújultak a sok fontos kérdésben megkerülhetetlen Oroszországhoz fűződő kapcsolataink is. A re ndszeres magas szintű érintkezések, a kölcsönösen megrendezett kulturális évadok kedvező légkört és a pragmatikus együttműködés új
