Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-08
20 A kérdés kezdeti megoldása több tényező szerencsés találkozásának volt köszönhető: különös kitartású személyek léptek a színre, visszatért néhány magyar felsőoktatásban részesült csángó a szülőföldjére, megerősödtek civil szervezetek, amelyek célul tűzték az anyanyelvhasználat érvényesítését, de fokozódott a politikai nyomás ez irányba minden oldalról. Amikor 2000ben az első magyar írásolvasás oktatási tevékenység beindult Pusztina és Klézse egyegy házában, iskolán kívüli tevékenys égként, a kérdésben elöljáró Hegyeli Attila néprajzkutató és felesége, valamint az őket támogató egykét pedagógus még legfeljebb az RMDSZ és a magyar kormány támogatását érezhette a háta mögött. 2001 májusában azonban az összes európai államot egyesítő Európa Tanács (ET) elfogadta Strasburgban Tytti IsohookanaAsunmaa finn liberális képviselő és jelentéstevő javaslatát csángó kérdésben. Az 1521es számú Ajánlás, amelyet ugyanaz év novemberében megerősített az ET Minisztertanácsi Határozata is, nem kért e gyebet Romániától, csupán hogy tartsa tiszteletben saját törvényeit: „az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítani kell Románia Alkotmánya és az oktatási törvénykezés értelmében. Ugyanakkor osztálytermeket kell hozzáférhetővé tenni a helyi iskolákban, és a falvakban a csángó nyelvet oktató pedagógusokat meg kell fizetni". Az ajánlás mellékletben tartalmazza az akkori román kormány cáfolni igyekvő megjegyzéseit, de egyértelműen kijelenti, hogy a csángók magyar eredetűek, és közülük azoknak, akik igénylik a magyar nyelvű oktatást, nem lehet megtiltatni az anyanyelvi oktatáshoz való jogot. A kérdés nem került le a nemzetközi közvélemény napirendjéről az első magyar nyelvű órák mutatóban történt megjelenésével néhány Bákó megyei faluban. Az európai országok c sak egy részét tömörítő Európai Unió (EU) törvényhozó szerve, az Európai Parlament (EP) 2004ben olyan jelentést fogadott el Románia EUs csatlakozási helyzetéről, amelyben Emma Nicholson of Winterbourne bárónő, nagybritanniai liberális képviselő és jelen téstevő mások által is módosított szövege alapján fontos: „az együttélés a kisebbségekkel, és e célból (az EP) felkéri a (román) kormányt (...), hogy fejlessze a csángó kisebbség anyanyelvi oktatását". A 2000ben beindult folyamatnak tehát a nemzetközi f ellépés szerény, de mégis érezhető löketet adott. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ, az RMDSZ társszervezete) és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezésében 2002ben két faluban, Budán és Pusztinán először lehetett az állami el emi iskolában a tananyagba magyarórákat is iktatni, miközben évrőlévre nőtt az iskolán kívüli nyelvoktatásba bevont falvak és gyerekek száma. 2002ben még csak 37, 2004ben már 462 újabb szülő kérvényezte hivatalosan gyermeke számára az anyanyelvi oktatás t. Sem magyar, sem román középiskolájuk nincs! Mára már Bákó megye tizenhárom falujában tanítanak magyarul iskolán kívül, és közülük tizenkettőben iskolában is. Az állami tanintézményekben 725 diák jár magyarórákra – egyébként az oktatás nyelve a többi tantárgy esetében továbbra is a román! – , 369et vontak be csak iskolán kívüli foglalkoztatásba, és 93an tanulnak tovább a fent említett szervezeteken kívül a Domokos Pál Péter Alapítvány közreműködésével is Csíkszereda, Gyímesfelsőlok, Bukarest és Széke lyudvarhely magyar középiskoláiban. Amennyire örvendetes a magyar nyelvű oktatás látszólagos felívelése, miután a jég megtört 2000ben, annyira aggasztó a helyzet néhány további eleme. A magyar nyelvű oktatásba a fenti számadatok alapján bevont 1187 diák még így is elenyésző töredékét – 12 százalékát – jelenti a csak Bákó megyében élő mintegy 9500, magyarul beszélő iskolaköteles gyermeknek. Csángóföld falvaiban nemhogy magyar, de semmilyen tannyelvű középiskola nem működik! Következésképpen a csángó gyere kek mintegy 6 – 8 százaléka végez középiskolát, többnyire román nyelven a moldvai városokban, és mindössze 1 – 2 százalékuk jut el az egyetemi vagy főiskolai oklevélig. Így talán nem csoda, sőt egyesek szerint a többszörösen mostoha helyzethez képest egyenesen csodálatra méltó, hogy az eltelt tizenöttizenhat év alatt a csángó magyarok köréből mintegy száz értelmiségi került ki, aki Erdélyben vagy Magyarországon végezte felsőfokú tanulmányait. A moldvai magyar nyelvű oktatás kérdésének a rendezéséhez a szakér tők véleménye szerint sem célravezető a csángó gyerekek szülőföldjüktől távolt történő oktatása. Ehhez szolgáltat modellt az alapszintű oktatás mára már bevált receptje, illetve a megépíteni szándékozott magyar nyelvű középiskola Rekecsinben (Răcăciun).
