Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-08
21 Mindenhol megírták a kétezres évek jó hírét, a megszülető magyar nyelvű oktatás történetét a Csángóföldön. De hogyan lehetett ezt létrehozni egy többkevésbé ellenséges hivatali közegben, a román sajtó szinte folyamatos támadásai közepette? A recept: a g yerekek szeretete A választ Hegyeli Attila, a csángóföldi magyar oktatási program vezetője adja meg. Erdélyi magyarként, miután Kolozsváron magyar néprajz szakot végzett az egyetemen, elindult Moldvába, hogy a részvevő megfigyelés módszerével néprajzi ku tatásokat végezzen. Kiderült, hogy az alanyként felhasználni akart gyerekek nagy élvezetüket lelik a játékos foglalkozásokban, ezt pedig hamarosan magyar nyelvoktatási kísérlet követte. A játékos, találékony tanítási módszernek hamar az lett a következmény e, hogy hatalmas népszerűségre tett szert a kicsik körében. – Csak jöttek, csak jöttek a gyerekek – emlékszik vissza Hegyeli Attila. – Egyesek beszéltek, mások csak értettek magyarul. De rövid idő után úgy írtak tollbamondásra magyarul, mint a karikacsap ás! Úgy éreztük a feleségemmel, hogy itt tenni kell valamit. Valamit, aminek haszna van! Még akkor is, ha fordítva ülünk a lóra. A szülőket nehezen lehetett volna meggyőzni, hogy a 90es évek megfélemlítései után, mikor már senkinek nem akaródzott magyar n yelvű oktatásért folyamodni, újra kérvényeket írjanak. Ezt maguk a gyermekek érték el saját szüleiknél, miután nálunk megszerették az egyelőre iskolán kívüli magyartanulást! Ars poeticánk, miszerint úgy kell tanítani, hogy nagyon szeressék a gyerekek, türe lemmel, ötletesen, meghozta gyümölcsét. A felfedezett módszert már csak nagyobb szinten alkalmazni volt szükséges. „A recept megvolt, már csak klónozni kellett", vallja Hegyeli Attila. A hozzá szükséges pénzt hosszabb távra a Magyar Kulturális Örökség Mi nisztériuma ajánlotta meg, amely vállalta, hogy évente 13 millió forintot költ az elemisták és általános iskolások helyi és 16ot a középiskolások Moldván kívüli magyar nyelvű oktatásáért. – Az utóbbi időben többször elkeseredtünk, mert úgy éreztük, hogy Magyarországon olykor keresztbe tesznek a programunknak, vagy csak gúnyolódnak vele. Pedig az eredeti elképzelés szerint a magyar kormány nyújtaná a pénzt, mi pedig, helyi pedagógusok és civil szervezetek a szakmai munkát, de arról nem volt szó, hogy a pén zért állandóan kuncsorogni kelljen! – jelentette ki a Szabadságnak Hegyeli Attila. – 2005 júniusa és decembere között még az is megtörtént, hogy öt álló hónapon keresztül teljesen támogatás nélkül maradt a program, pedig már huszonhét főállású oktató munká járól volt szó. Ilyen körülmények között természetesen mi a tanügyi sztrájkban sem vettünk részt. Ki ellen sztrájkoljunk, csángó gyerekek ellen? Hol vagytok erdélyi keresztapák, keresztanyák? Az ideiglenes pénzhiány lépésre kényszerítette a csángóföldi magyar oktatás elkötelezettjeit. Hegyeli Attila felesége, Hegyeli Melinda vezetésével az MCSMSZ és az RMPSZ beindította a Keresztszülőprogramot. Ennek során bárki, aki magára vállalja egy magyarul tanuló csángó gyerek évi taníttatási költségét, jelképese n a keresztszülőjévé válik. A csángók körében elterjedt szokás az ismerős, jó barát felnőtteket keresztapának, keresztanyának szólítani. Sikerült a program révén a magyar állami támogatáshoz fogható méretű összeget gyűjteni. A támogatás összege pedig nem t úl nagy, hiszen a helyi oktatásban részesülők esetében évi mintegy 4,5 millió régi lej (125 euró), a nem Moldvában továbbtanuló diákok esetében pedig évi körülbelül 18 millió lej (500 euró). – Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a keresztapakeresz tanya programba 99 százalékban magyarországiak, a fennmaradó 1 százalékban pedig nyugateurópaiak kapcsolódtak be. Az erdélyi magyarság közömbös maradt – jegyzi meg alig titkolt csalódottsággal Hegyeli. Az erdélyi magyarság nem is biztos, hogy kellőképpe n értesült a támogatási lehetőségről, de lehet, hogy az épp elég küldetésszámba menő feladattal megküzdő moldvai oktatóknak nincs idejük és energiájuk, mondjuk, az erdélyi magyar sajtón keresztüli megfelelő tájékoztatására.
