Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-31
9 biztonságpolitikai főképviselője szinte azonnal gratulált Sejdiu megválasztásához. "Nagyon nehéz volt megtalálni Rugova utódját, és én nagyon elégedett va gyok azzal, hogy az LDK őt jelölte" - idézte a belgrádi média a brüsszeli politikus sokat sejtető közleményét. A parlament várhatóan február elején, a kéthetes gyász lejárta után választja meg az ENSZ irányítása alatt álló délszerbiai tartományi elnök ét. Sejdiu megválasztása valószínűnek tűnik, mivel az LDK koalíciós partnere, a Szövetség Koszovó Jövőjéért máris támogatásáról biztosította őt. Fatmir Sejdiu az LDK főtitkára, emellett parlamenti elnökségi tag. Jelölése mellett szólhatott az, hogy Rug ová- hoz hasonlóan a koszovói csúcsértelmiség köreiből való, jogot tanít a pristinai egyetemen. Nem fűződik a nevéhez semmilyen vélt vagy valós korrupciós ügy, ami nagy előnye legfőbb riválisával, az LDKs Nexhat Daci parlamenti elnökkel szemben.. Az öt vennégy éves politikus állítólag elfogadható jelölt a lakosság számottevő részének, "erőssége" továbbá, hogy az északkoszovói Podujevóban született, ezért előre magáénak tudhatja pártján belül az ugyancsak e térsé gből való Hamitiklán támogatását. Koszovó ban ez korántsem elhanyagolható szempont: ebből a régióból szárm azik Ibrahim Rugova özvegye, illetve befolyásos sógora, Sabri Hamiti is, akit az LDK legfőbb pénzelőjeként tart anak számon, és akinek rokonai magas tisztségeket töltenek be az államigazgatásba n, az állami vállalatoknál, de a pártban is. vissza Orbán, Gyurcsány: átértékelés Népszabadság • Nagy N. Péter • 2006. január 31. Nincs ország a világon, amelynek vála sztásait ne nyerné meg Orbán Viktor - ha hisznek neki. A Fidesz elnöke vasárnapi évértékelő beszélgetésében azt ígérte például, hogy mindenkinek munkája lesz, aki ezt akarja. Csak a luxuspolitizálással kell hozzá leszámolni. NyugatEurópától az Egyesült Ál lamokon át Japánig a világ legfejlettebb országai - nem elhanyagolható politikai kultúrával - próbálnak megküzdeni a munkanélküliséggel, de csak korlát ozott eredményekkel. Kuba és tán Vietnam után mi viszont meg tudnánk oldani, ha jól szavazunk. Angliába n vagy Németországban aligha állhatna ki valaki a politikai színpadra azzal, hogy majd ő rendbe teszi azt, amit eddig senki, mégpedig azzal, hogy több forrása és mozgástere lesz, ha kevesebb pénzt kér. Aki ilyet ígér, közönsége feltétel nélküli szeretetére apellál, amely feltételnélküliséget azonban a legtöbb helyen mindenféle más szempontok kizárnak. A javasolt megoldáshoz szükséges politikaiközösségi géniusz ráadásul kevéssé mutatkozott meg eddig az orszá gban, de ettől még - szólításra várva - létezhet . Maga Orbán Viktor volt azonban az, aki e tekintetben bizonytalanná tehette hallgatóit, mert azt is mondta, hogy e vadkapitalista tülekedésben a magyarok elfelejtették, hogy nemcsak magukra, de egymásra is számíthatnak. A szolidaritás veszett el. A géni usz tehát elbitangolt. Mi, magyarok elfelejtünk szolidárisak lenni egymással. Ez szerencsére legalább annyira nem igaz, mint az, hogy mi lehetnénk azok, akik a világot megajándékozzuk a teljes foglalkoztatottság elérésének titkával. Felmérések szerint pé ldául egy főre jutó adakozásban csak néhány angolszász ország előz meg bennünket. A többi pedig inkább a lélek dolga, s csak a nagy óvatossággal eljáró pol itikusoké. Hogy uniós utolsók lennénk, és az éhezés, illetve munkanélküliség réme gyötri az országo t - mindez ismét csak a Fidesz vezetőjének szónoki fordulataként értékelhető. Amikor ő volt a miniszterelnök, valamiként egyik évről a másikra - az akkori beszéd szerint - nagyságrenddel csökkent a gyerekszegénység. Miközben egyébként a szociális kiadások nagyságrendje nem változott. Mostanra viszont - változatlan paraméterekkel - szerinte megint itt van a nyakunkon az éhezés. Hogy ki ette ki a csóró gyerekek kezéből a zsíros kenyeret, arról nem kaptunk adatot. Folytatva és már nehezebben járható vizekre evezve: Orbán szerint harminc százalékkal nőtt a gyógyszerek ára ebben a ciklusban, ami nem nélkülözi az igazság elemeit, csakhogy... Ha a 2002 nyarán forgalmazott gyógyszerek akkori árát hasonlítjuk össze a jelenlegivel, akkor egészen minimális az áremelk edés. Ám mivel egy sor új, a k orábbinál jobb és drágább orvosságot is használunk, ezek valóban felvitték az árszínvonalat. De mi köze van ennek a kormányhoz, luxusbaloldalhoz, vagy a nénihez, akinek a hitelesség kedvéért oda kellett vinnie vasárnap a szí np adra nyilván valóban nem könnyű életét?
