Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-08
23 Törvényszék enyhítő körülménynek vett. A harmincnyolc éves férfit azzal vádolták, hogy a Joker nevű horvát szab adcsapat tagjaként 1993ban részt vett a bosnyák falvak elleni megtorló akciókban, civileket kínzott és gyilkolt, nőket erőszakolt meg. Egysége borzalmas tetteket hajtott végre a középboszniai Ahmici faluban, ahol száz civilt mészároltak le – köztük nőket és gyermekeket – , házakat gyújtottak fel, a helyi mecsetet pedig felrobbantották. A megtorlásban két bosnyák család minden tagját megölték, kilenc gyermekükkel együtt. Bralo, aki tavaly önként adta fel magát, a Megismételt koszovói álláspont Szerbia kész a legmesszebbmenőkig szavatolni a koszovói albánok jogait, de a tartomány nem kaphat szuverenitást – fejtette ki Boris Tadic szerb elnök országa álláspontját a görög – román – horvát miniszteri trojka tagjainak, Petrosz Moliviatusznak, Lucian Lusteanunak és H idajet Biscevicnek, akik tegnap a belgrádi vezetőkkel tanácskoztak. Tadic elnök ismertette azt a korábbi elképzelését, hogy a zömében albánok lakta tartományt két egyenrangú entitásra osztanák, és csak a szerbek lakta részt kötnék szoros kötelékek az anyao rszághoz. (mh) tárgyalás alatt mély megbánást tanúsított és beismerte tetteit, köztük azt is, hogy katonái előtt többször megerőszakolt egy bosnyák asszonyt, aki védett tanúként maga is megjelent a bíróság előtt. Bralót az ítélet szerint összesen huszon egy ember meggyilkolásáért terheli személyes felelősség. A bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve húsz év börtönnel sújtotta a maximális negyvenöt helyett. Bralo – aki ellen még 1995ben emeltek vádat – az első horvát vádlott, aki alkut kötött. F elettesét 1998ban tíz év börtönbüntetésre ítélte a törvényszék, miután bűnösnek találta egy boszniai nő megerőszakolására való felbujtásban és nemi erőszak bűntettében. Belgrádban mára várják Clara del Ponte hágai főügyészt, aki a még mindig rejtőzködő R atko Mladic és Radovan Karadzic mielőbbi letartóztatását követeli a szerb vezetőktől. Rasim Ljajic, az ENSZtörvényszékkel együttműködő állami tanács elnöke kijelentette: kemény tárgyalásokra számít, mivel nem hiszi, hogy egyhamar ki tudják adni Mladicot, noha "óriási erőfeszítéseket tesznek a felkutatására". Ljajic elmondta, hogy minden, külföldi szolgálatoktól beérkező információt ellenőriznek; az elmúlt néhány hónapban öt nagyobb razziát tartottak, de eddig nyomát sem találták a szökevénynek. vissza Romániai nyelvcsapdák Magyar Hírlap, 2005. december 8. Szerző: Bíró Béla Amíg a magyarok által is nagy számban lakott területeken a kisebbségi kétnyelvűség mellé nem zárkózik fel a többségi kétnyelvűség is, a kisebbségi kérd ésben csak látszatmegoldások születhetnek. A magyar többségű megyékben élő románokért érzett aggodalom kezd járványos méreteket ölteni. A romániai konzervatívok után újabban már a szociáldemokraták is az irántuk érzett aggodalomra alapozzák politikai retor ikájukat. Ismét előkerült a lomtárból az ország szétdarabolásának réme, és egykori szövetségeseink, csaknem kebelbarátaink, ma már a kulturális autonómiát is a sztálinista kelléktár részének minősítik. Románok "kisebbségben"? Az aggodalom nem indokolatla n. Ezeknek a románoknak a túlnyomó része (tisztelet a kivételnek, mely azért szép számban akad) a "Ceaus,escukorszak" legfényesebb éveiben került a szóban forgó területekre – jól körülhatárolt feladatkörrel és nemzetállami előjogokkal. A ’89es fordulat e zeket az előjogokat sodorta veszélybe: jogilag a magyar nyelv használata továbbra is korlátozott ugyan, de a szóban forgó megyék magyar többsége miatt mégiscsak romlottak a kényszerasszimilációs stratégia esélyei. Ezek a románok tehát joggal érzik úgy, hog y válságba kerültek. Annak ellenére is, hogy a román nyelv ismerete mindenütt, minden szinten és mindenkinek kötelező. A hivatalokban nem is akadhat olyan magyar, aki nem beszéli a román nyelvet – nemcsak érthetően, hanem legtöbbször hibátlanul is. Rossz k özérzetüket nem az okozza, hogy nem beszélhetnek románul, hanem az, hogy körülöttük mások nem románul, egészen pontosan nem mindig románul beszélnek. A nagypolitika szféráiban azonban már mindenki tudja, hogy ez a helyzet, tetszik, nem tetszik, magától ér tetődő. A szociáldemokraták, akiknek a népszerűsége továbbra is jócskán elmarad a koalíció pártjainak népszerűsége mögött, pontosan tudják, mit tesznek akkor, amikor a székelyföldi románok panaszait zászlójukra tűzik. E pillanatban azonban nemigen van más választásuk. Végső kétségbeesésükben húzták elő kabátujjukból a nacionalista adu ászt, abban a hitben, hogy ezzel még javíthatnak a helyzetükön. Kerül, amibe kerül! Tehetik: ellenzékben még nem fog olyan rettenetesen sokba kerülni. A Nyugat egyelőre nem rá juk figyel. A helyzet humorát az adja, hogy ha tavaly a szociáldemokraták nyerik meg a választásokat, idén ők lennének azok, akik megpróbálnák átverni a parlamenten a kisebbségi törvénytervezetet, s a demokraták meg a liberálisok egy része rukkolna elő a n acionalista argumentumokkal. Éppoly komolyan, mint ahogyan most az ellenkezőjét teszik. Ezért, vélik sokan, az RMDSZ képviselőinek is merészebben kellene játszaniuk. Játsszunk következetesen
