Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-01
15 Trivialitásokat, evidenciákat írok itt le, mert azok szemmel láthatólag nem eléggé triviálisak, evidensek azok számára, akiken ma a múlt kutathatósága múlik. Tehát: a múlt különféle aspektusait világszerte kutatják, méghozzá nemcsak a gazdag országokban, hanem a szegényekben is. Világszerte politikai és társadalmi egyetértés van afelől, hogy ennek - noha nem termel a piacon eladhatót - igenis van értelme, sőt: haszna! Mire jó a múlt ismerete, mire jó a történelem? Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere - ezt írta föl a táblára a latintanárunk a gimnázium első osztályában a legelső ó rán. Ez persze nem ilyen egyszerű; mindenki tud példákat citálni arról, hogy a kormányok, az emberek hányszor nem tanultak abból. Mindenesetre konferenciák, tanulmánykötetek sora foglalkozott ezzel a kérdéssel, amint azzal is, hogy egyáltalán mi a múlt: ho l végződik a történelem, azaz hol kezdődik a "most"? (E körül forgott a Széchényi könyvtárban a közelmúltban lezajlott selejtezés kapcsán kialakult vita is.) Hogy hol a "történelem" és a "ma" határa, minket, régészeket különösen foglalkoztat, mert itt, Köz épEurópában némi derűvel szemléljük azokat az amerikai kollégáinkat, akik egy 1920as évekbeli MetroGoldwynMayer filmforgatás helyszínét tárják föl kifogástalan aprólékossággal. A Kárpátmedencében ugyanis mindennap ennél évezredekkel régebbi, történeti leg és kulturálisan más fajsúlyú lelőhelyek százai semmisülnek meg, s várnak mind újabbak feltárásra, de azért azt is tudjuk, hogy minden, ami a múlthoz tartozik, fontos a mának, a jelennek is. Nemcsak az befolyásolja a mát és a holnapot, ami ma reggel, te gnap, a múlt héten történt, hanem a közelmúlt és a régmúlt is, csak éppen az utóbbiak befolyása nem annyira evidens. (Mármost éppen az evidenciának ezen nehezen, egyedül specialisták által fölismerhető volta miatt volna tanácsos a tudományos közösségre bíz ni, hogy mi az, amit kutatni kell.) Hogy miért kell, hasznos foglalkozni a közelmúlttal? Nekem szórakoztató olvasmány volt Henry Kissinger naplója, de ugyanez a politológusok számára forrásmű, ami segítséget nyújt az Egyesült Államok mai politikai doktrí nájának megértéséhez is - ez utóbbi igazán szolgálhatja országunk gyarapodását. Hogy miért kell ismerni a régmúltat is? A Balkán közismert feszültségei sokszorosan bonyolultabbak annál, mint amit a világpolitikusok egyedül az angol nyelvű publikációk alapj án akarnak megoldani. Három példa a balkáni régmúlt ismeretének égető szükségességéről: a) minden turista tapasztalja: Macedónia és Görögország között állandó feszültséget okoz az a körülmény, hogy az előbbi lakossága egy délszláv nép, amelynek ősei a VI. században költöztek oda, egy olyan nép nevét vette föl, mely harmadfélezer évvel korábban élt ott, és amellyel egyáltalán nem állnak rokonságban. b) Macedónia önállóságával kapcsolatban azt sem árt tudni, hogy 1946ban az önálló macedon patriarchátus megal akulásakor Joszip Broz Tito (egy különben ateista berendezkedésű ország ateista vezetője!) pontosan azt a jogot gyakorolta, amit a bizánci egyházban másfél ezer éven át egyedül a császár gyakorolhatott. c) Az albán kérdés súlyát fölösleges ecsetelnem. Hasz nos (volna) tudniuk a világpolitika formálóinak, hogy az Albánia északi és déli része között 1997ben kirobbant polgárháború valójában két népcsoport között folyt, s az országnak ez a két fele már másfél ezer évvel ezelőtt is másfelé húzott: az egyik Rómáh oz, a másik Bizánchoz. A régmúlt érdektelen, mondhatják tudománypolitikus szélsőségesek; a piac a meghatározó. És azt mi befolyásolja? Többek között a vásárlók kultúrája. Hogy valaki muzulmán vagy ortodox keresztény, messzemenő hatással van minden vásárl ási attitűdjére. Lehet persze legyinteni arra, hogy az Ausztrál Tudományos Akadémia külön bizantinológiai intézetet alapított, lehet például a bizánci képrombolók és képtisztelők VIII. századi vitájának tanulmányozását maroknyi elefántcsonttoronyban élő tu dós hobbijának nyilvánítani, de tényleg csak az volna? A sztálini személyi kultusz közvetlenül bizánci eredetű képtiszteletére gondolva kiderül: nem az! Ugyanez a képtisztelet élt az első szovjetfinn háborúban is, amikor a politikai tisztek sok fára Sztál in képét szögezték föl az erdőben, majd azt mondták a visszavonulni készülő katonáknak: "csak nem akarjátok, hogy Sztálin elvtárs az ellenség kezére kerüljön?!" A történelem igenis velünk él, mint Sir Edmund Burke (17291797) mondta: a történelem egy sze rződés a holtak, az élők és a megszületendők között. Akinek pedig mindez még mindig csak széplelkű filozofálásnak tűnik, az gondoljon az emberiség közös gondjára: a környezetvédelemre, ahol igazán nyilvánvaló módon fonódik össze a három idősík: egyedül a m últból kiindulva lehet meghatározni a ma feladatait és fölvázolni a jövő kilátásait! (NB.: a Balaton környezettörténetének föltárását célzó projektet a Jedlik Ányos Program nem tartotta fontosnak...)
