Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-07
10 stratégiai kérdések tisztázásához lélegzetvételre, némi szünetre van szükség, mert az unió befogadóképesség ének is vannak határai - nyilatkozta lapunknak a szóvivő. vissza Újabb bizonyíték Simon Zsolt titkosszolgálati megfigyelésére Népszabadság • Szilvássy József • 2005. november 7. Bugár Béla szerint vagy a Szlovák Információs Szolgálat, vagy valamilyen politikai érdekcsoport áll az MKP politikusainak lejáratása mögött. Létezik olyan irat, amely azt igazolja, hogy a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) valóban megfigyelte Simon Zsolt mezőgazdasági minisztert, és vizsgálódott az agrártámogatások ügyében. A súlyos gyanú tisztázása érdekében csütörtökre összehívta a szlovák titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottságot a testület elnöke, Viliam Sobona, aki nyilatkozata szerint addigra megkapja a bizonyítékokat is. Bugár Béla l apunknak nyilatkozva kifejtette: Sobona bejelentése megerősíti az MKP vezetésének azt a meggyőződését, hogy valakik tudatos lejárató akcióba kezdtek a párt politikusai ellen. - Ma még nem világos, hogy a SIS álle az ilyesfajta törekvések mögött, vagy egy olyan politikai érdekcsoport, amelynek valamely tagja hozzájut titkosszolgálati jelentésekhez, s ezeket bizonyos lapoknak kiszivárogtatja - fogalmazott a pártelnök. Így folytatta: - Nem véletlen, hogy néhány hete a két évvel ezelőtti agrártámogatások ügyét vették elő, s ezzel igyekeznek távozásra kényszeríteni az agrártárca vezetőjét, akit 2002ben mi jelöltünk erre a posztra. Az elmúlt hét végén pedig a legnagyobb példányszámú szlovák hetilap újabb támadást indított, ezúttal Vladimil Podstránsky pénzügymin isztériumi államtitkár ellen, holott évekkel ezelőtt kiderült, szakemberünknek semmi köze sincs az orosz államadósságok ellentételezéseként érkezett áruk szlovákiai értékesítése körüli botrányhoz. Ha bebizonyosodik, hogy ezeket a cselszövéseket valóban a S IS irányítja, akkor vagy a vezetői távoznak a posztjukról, vagy mi a kormányból - szögezte le Bugár. Simont azért szólította fel távozásra az ellenzék, mert már tárcavezetőként 2003ban nyolcmillió korona (hozzávetőleg ötvenötmillió forintnak megfelelő) t ámogatást kapott az az Agrotrade nevű cég, amelynek akkor társtulajdonosa volt. Röviddel ezután a tulajdonrészét eladta. Akkor és az elmúlt napokban is azzal érvelt, hogy agrártámogatást minden olyan szlovákiai cég kapott, amely megfelelt a kritériumoknak. Mikulás Dzurinda kormányfő úgy vélte, hogy etikai szempontból kifogásolható, ami két éve történt, de miniszterként elvégzett munkáját szem előtt tartva nem váltotta le őt. Az ellenzéki pártok péntekig adtak határidőt Simon menesztésére vagy lemondására. - Ha ez nem történik meg, akkor a következő héten a parlamentben bizalmatlansági indítványt kezdeményezünk ellene - jelente tte be Robert Fico, a legerősebb ellenzéki tömörülés, az IránySzociáldemokrácia (SmerSD) elnöke. vissza Antipolitika Népszabadság • Ungvári Tamás • 2005. november 7. "Ha Orbán a kiválasztottat, Gyurcsány a beválasztottat játssza" - írja Lengyel László (Kampány és politika, október 29.). Ennek persze a szójátékon kívül nincs sok értelme, miként an nak a módszernek sem, amellyel Lengyel a jelenleg egymással küzdő politikai erőket állítja szembe. Az egyik csoportról azt hirdeti a másik, hogy utódpárti kommunista, a másikról azt, hogy vezére Habsburg módra a "trón és az oltár" embere. Lengyel László a könyörtelen politikai kampányt festi meg. "A biztos pártválasztók falankszai már állnak egymással szemben." A kampánygyárak, folytatja Lengyel, a bizonytalanokra startoltak. A választási harc folyamatos, így az egymást váltó kormányok ígérgetnek vagy oszto gatnak. "Az 1997 óta tartó korszak folytatódni fog: itt reformok nem lesznek." Meglehetősen sötét képet fest Lengyel László az elmúlt másfél évtized politikai folyamatáról. Arról a korszakról, amelyik az Európai Unió tagjává fogadta Magyarországot, amelyi kben szabad választások lehetőségében méretnek meg politikai erők. A politikai osztály médiabuldózerei alkalmanként sárdobálással küzdenek a nyilvánosságért. A mai politika mégsem egészében sárdobálás. Abból pedig, hogy a két legizmosabb politikai erő mo st egyegy vezéregyéniség köré tömörült, nem következik, hogy egymáshoz hasonlatosak. Hamis az ilyen mérleg: míg az egyik szőlőkben sáros, a másik adócsalásban. Lengyel nem veszi észre, milyen sötét erdőbe tévedt, amikor az egész politikai közéletet mara sztalja el. A populista pártosodást maga is populista demagógiával ítéli el. Mindenki másképp csinálja? Nem, mindenki egyformán, hangzik Lengyel ítélete a fölényes irónia magasából.
