Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-08
10 foglalkozó magyar miniszter. Magyarország elfogadhatónak tartja, hogy 2009 táján induljon meg a vita a mezőgazdasági támogatások rendszerének átalakításáról, és az 2013 után legyen bevezethető. 2009nél korábbi dátumot tegnap senki nem javasolt – emelte ki Baráth Ete le. A költségvetési tárgyalások júniusban omlottak össze, amikor Tony Blair kormánya – még a féléves soros brit elnökség átvétele előtt – közölte, hogy teljesen át kell alakítani az unió közös mezőgazdasági politikáját (KAP), mert az elavult támogatási re ndszerei miatt nem alkalmas a versenyképesség fokozására. Tony Blair jelezte, hogy London csak akkor hajlandó lemondani az úgynevezett visszatérítésről, ha megtörténik a KAP felülvizsgálata.Iráni ajánlat Az EUkülügyminiszterek megvizsgálják azt a levelet is, amelyben Irán vasárnap sürgette a nukleáris tárgyalások felújítását az uniós „trojkával”, Franciaország, Németország és NagyBritannia képviselőjével. A levél akár békülékeny gesztusként is értékelhető, miután Teherán előbb augusztusban megszakította a tárgyalásokat, majd Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök kijelentette, hogy „Izraelt le kell törölni a térképről”. Az EU valószínűleg él az ajánlattal, de a levélből az is kitűnik, hogy Teherán is élni kíván törvényes jogaival, és változatlanul ragaszkodik a z urándúsításhoz. (bbc) Margaret Thatcher brit miniszterelnök 1984ben harcolta ki, hogy a viszonylag szerény mezőgazdasággal rendelkező NagyBritannia kárpótlást kapjon azért, mert befizetései ellenében kevés mezőgazdasági támogatást kap, szemben példáu l Franciaországgal. Ez a visszatérítés ma eléri az évi 3,5 milliárd fontot (5,2 milliárd eurót). A BBC szerint a franciák jelenleg évi hatmilliárd font (8,8 milliárd euró) mezőgazdasági támogatásban részesülnek. Tony Blair – miután költségvetési ügyekben " robbantott" – teljesen a háttérbe húzódott, és nem állt elő újabb kezdeményezésekkel. Sok EUtagország ezért tökéletes kudarcnak minősíti a brit EUelnökséget – hacsak London nem rukkol ki sürgősen valamilyen megoldással. Ennek viszont magas lehet a belpol itikai ára NagyBritanniában. Jack Straw brit külügyminiszternek tegnap az volt a feladata, hogy felmérje, egyáltalán mennyi lehetőség van a kompromisszumra, az adokkapokra. A BBC szerint a britek mozgástere nagyon szűk, hiszen első lépésként a visszatér ítésről való lemondást várják el Londontól. A megoldás sürgető. Ma az EU pénzügyminiszterei ülnek össze, de konkrét megoldást csak akkor dolgozhatnak ki a költségvetés ügyeiben, ha a külügyminiszterektől erre politikai szempontból egyértelmű és konkrét út mutatást kapnak. Másfelől decemberben folytatódik a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tárgyalásainak újabb fordulója, ahová az EUnak már kész elképzelésekkel kellene mennie a mezőgazdasági ártámogatások csökkentése kérdésében. Ha kudarcba fulladnak az EUköltségvetési megbeszélések, akkor nemcsak a WTOtárgyalások húzódnak el, hanem az unió új tagállamai is nehéz helyzetbe kerülhetnek. Egyelőre nincs jele annak, hogy az EUtagállamok támogatnák azt a magyar javaslatot, amely szerint a 2007 – 2013ra szóló k öltségvetési megállapodás híján az uniónak átmeneti, rövidebb távra szóló költségvetést kellene elfogadnia. MH vissza Titkos csatornák Magyar Hírlap, 2005. november 8. E két embernek (vagy őket fel- és kihasználva) si kerül totálisan hiteltelenné tenni mindenkit, akinek Magyarországon valamilyen formában köze van a titkosszolgálatokhoz. Ha Szatmári Tibor és/vagy Ildikó mégis kém lenne, akkor egyszerűen zseniális(ak), megbízóik pedig, ha voltak, maximálisan elégedettek l ehetnek. Azt nem tudjuk ugyan, hogy milyen minősített információk kerültek ki (ha kikerültek) az országból, az viszont szembetűnő, ahogy e két embernek (vagy őket fel- és kihasználva) sikerül totálisan hiteltelenné tenni mindenkit, akinek Magyarországon va lamilyen formában köze van a titkosszolgálatokhoz. Amin persze a világ összes kém- és elhárító szervezetét csakis gyanúval figyelni képesek – tehát magam is – igen jól szórakozhatnak, ám ez magánügy, a történet ettől még rettenetesen szomorú. Tulajdonképpe n már az röhejes, hogy csaknem száz nappal az ügy kipattintása után sem tudjuk, kémekkel vane dolgunk egyáltalán vagy mindössze két szerencsétlen, nemzetbiztonsági értelemben ártatlan romániai magyarral, akik munkájuk, személyes és hivatalos kapcsolataik révén olyan helyzetekbe kerültek, ahol konspirációra hajlamos politikusok felfedezték bennük az eszközt, amellyel másokat le lehet járatni. Még az sem zárható ki, hogy e kettő kombinációjáról van szó: leleplezett kémekről, akiket a magyar politika mindkét oldala igyekszik felhasználni önös céljai érdekében. Belefér – azok után, ami ebben az országban zajlik, bármit el tudunk képzelni. Gondoljunk csak bele, hol tartunk e pillanatban. Először: a nemzetbiztonsági bizottság elnökéről makacsul tartja magát a h íresztelés, mely szerint alternatív titkosszolgálati forrásai vannak, ő pedig ezt nem cáfolja.
